Gyónás a magyarságról

A sepsiszentgyörgyi színházban 1977-ben már színpadra állították egyszer a darabot, akkor Völgyesi András rendezte. Bocsárdi László lapunknak elmondta, ahogy egy rendező előtt folyamatosan ott van a Hamlettel való találkozás vágya, a kortárs magyar társulatok előtt is ott húzódik a „Bánk bánnal való találkozás félelme, reménye és kényszere”. „Nemcsak egy soron levő munkáról van szó, hanem egy megmérettetésről, készen állunk-e arra, hogy emberileg, szakmailag meggyónjuk a hazáról, magyarságunkról, emberségünkről szóló állapotainkat” – fogalmazta meg a rendező. Bocsárdi László szerint azt kell felmérniük, tudnak-e a színház mai lehetőségeire támaszkodva olyan sűrű légkört teremteni az előadás alatt, hogy a teremben levő 200–300 ember világosan megértse a Bánk báni kérdést – sőt késztetést érezzen annak a megválaszolására –, hogy mit jelent 2011-ben Sepsiszentgyörgyön magyarnak lenni.

„Közhelyesnek tűnhet, de mégis az a kérdés, hogy van-e napjainkban telítettsége a haza, nemzet, hazafiasság fogalmaknak” – mondta a rendező, aki szerint ha az előadás nem provokál, akkor a Bánk bán korszerűsége nem létezik. „A Bánk bán a legfontosabb magyar remekművek egyike, a drámairodalmunkban talán a legfontosabb, ám az is köztudott, hogy nehezen megközelíthető mű, a dagályosság veszélye ott kísért a színészben, és a néző is erre számít, amikor ráveszi magát, hogy megnézze” – tette hozzá. Bocsárdi szerint nem az eddigi színpadra állítások tették remekművé Katona József szövegét, hanem a benne feszülő kétségbeesetten őszinte önmarcangolás, ami mindenkiben ott él. „Az előadás másik kérdése, hogy ki tudunk-e tartani a hitünk mellett akkor is, ha ez a magánélet ellenében történik, van-e értelme ennek a dilemmának, vagy be kell vallanunk, hogy az egyéni érdek mindent felülír” – fogalmazta meg a sepsiszentgyörgyi művész.

„A Bánk bán bemutatása kényes feladat, hiszen ezzel eldől, hogy a társulat képes-e őszintén feltenni a nagyon személyes, mindenkor érvényes kérdéseket, és a közönség készen áll-e arra, hogy ezekkel szembesüljön. Számomra és a színészek számára is kegyetlen vesszőfutás volt az utóbbi három hét, férfiasan küzdünk, hogy eljuttassuk ezeket a kérdéseket, hassunk a nézőkben és bennünk szunynyadó vagy éppen tomboló hazafiságra, 130 perc tömény párbeszédet folytassunk mai önmagunkról. Ha ez nem történik meg, akármennyire érdekes és korszerű az előadás, bármilyen visszhangos sikere lesz, be kell vallanunk, hogy kísérletünk kudarcot vallott” – szögezte le Bocsárdi László.

A darab díszletét Bartha József, a jelmezeket Kiss Zsuzsanna tervezte, a zenét Könczei Árpád szerezte, közreműködtek Kató Zsolt operatőr, Czegő Csongor dramaturg, Fazakas Albert cimbalmon és az árkosi fúvószenekar. Szereplők: Nemes Levente, Gajzágó Zsuzsa, Kolcsár József, Mátray László, Pál-Ferenczi Gyöngyi, Kőmíves Mihály, Márton Lóránt, Szakács László, Kicsid Gizella és Pálffy Tibor.