Felemás kisvárdai jubileum

Negyedszázados lett a kisvárdai fesztivál. A rendszerváltások évében, 1989-ben Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljaként indult, és akkor még Romániából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából és a Szovjetunióból vártak résztvevőket. Pribula László, az Ady Endréről elnevezett városi művelődési központ akkori igazgatója 1987 végén egy budapesti tárgyaláson vetette fel a nemzetiségi színházi találkozó alapgondolatát, amely mára az anyaországon kívüli teátrumok legfontosabb szakmai összejövetelévé nőtte ki magát, baráti találkozó és művészi megmérettetés, eszmecsere és megmutatkozás, ugyanakkor egyszerre kíván szólni a szakmának, illetve a közönségnek.

Azt mindjárt leszögezhetjük, hogy a jubileumi nem lett a „legek\" fesztiválja, elsősorban azért, mert a technikai adottságok nem tették lehetővé néhány, vitathatatlanul magas művészi értékű előadás meghívását. A fesztivál 25. kiadásának programját a bejáratott válogatási gyakorlathoz képest újszerű rendszerben kívánták kialakítani a szervezők. A tizenkét versenyelőadás közé elsősorban klasszikus művek újraértelmezett feldolgozásai és nem hagyományos formájú produkciók kerültek. Néhány jelentős színház – a Szabadkai Népszínház, vagy a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház – nem élt a fellépés lehetőségével, kényszerű anyagi megfontolásokból pedig a programba foglalt előadások sorát is csökkenteni kellett.

Az erdélyi kínálatot Sebestyén Rita színháztörténész-szakíró szemlézte, a cél pedig hiteles képet adni a régió olyan színházi és művészi törekvéseiről, amelyek egyben újdonságot, kreatív alkotói szemléletet is tükröznek. „Különböző, elsősorban technikai, részben pedig anyagi okok miatt az általam Kisvárdára érdemesített erdélyi produkcióknak alig több mint fele jutott el végül ide – összegzett Sebestyén Rita. – Több előadásért is fáj a szívem, ilyen a kolozsváriak Don Juan ünnepélyes vacsorája című produkciója, vagy A fösvény Sepsiszentgyörgyről, de a versenyprogramban szereplő előadások beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, hűen tükrözték egy nem túl kiemelkedő színészi idény kínálatát.\"

Nánay István színikritikus, a program főválogatója igyekezett mindkét minőségében mérleget készíteni. „A fesztiválra beválogatott produkciók 70 százalékban igazolták a döntésünket, kritikusként azonban talán az előadások felével lehetek maradéktalanul elégedett – fogalmazott –, az a hat előadás viszont bármelyik seregszemlén megállná a helyét. Színháztörténeti pillanatról azonban nem beszélhetünk, legfeljebb egy-két társulat útkezdésének vagy irányváltásának jeleit láthattuk.\"

Az alapvetően két helyszínen, a Művészetek Házában, illetve a Várszínpadon zajló fesztivál szombati zárórendezvénye a komáromi Jókai Színház produkciója, Székely János Caligula helytartója című drámája lesz – előtte az eredményhirdetéssel és díjkiosztóval, amelynek főszereplői között minden bizonnyal idén is ott lesznek az erdélyi művészek.