Farkaséknál járt a kolozsvári közönség

A vasárnap este egyetlen negatívuma az volt, hogy az Ernelláék Farkaséknál című kamaradrámát csak egyszer vetítették, így nagyon sok érdeklődő lemaradt az idei Karlovy Vary-i filmfesztiválról két fontos díjat is elhozó alkotásról – Hajdu Szabolcs egyrészt rendezőként elnyerte a legjobb filmnek járó Kristály Glóbuszt, ugyanakkor főszereplőként a legjobb férfi színésznek járó díjat is megkapta. A vendéglátás pedig kétféleképpen is érthető, hiszen a rendező, a filmben szereplő Török-Illyés Orsolya és Szabó Domokos, valamint Bántó Csaba, az egyik operatőr – a tizenháromból – jelen volt a vetítés után, a film ugyanakkor Hajdu Szabolcs saját otthonában játszódik.

Befejezetlen sztori nyílt karakterekkel

Hajdu Szabolcs a Győzelem (Victoria) moziban tartott vetítés utáni beszélgetésen elmondta, rendezőként mindig a karakterekből indul ki, hiszen a történetet – ahogyan a valóságban is – az egyének határozzák meg, a történéseket a személyiségek és a folyamatosan változó emberi kapcsolatok irányítják. Pontosan így működik az Ernelláék Farkaséknál is: a filmben nincs a hagyományos értelemben vett sztori, a néző ehelyett kap hat, rendkívül precízen kidolgozott és végtelenül emberi karaktert – négy felnőtt és két gyermek – akiknek egy budapesti lakásban töltött napját követjük nyomon.

Vasárnap este a rendező arra is kitért, hogy nem kedveli sem a zárt karaktereket, sem a befejezett történeteket, ezt pedig az Ernelláék Farkaséknál is igazolja. Nem egyenes vonalként követjük ugyanis a cselekményt, a történet inkább polipszerűen ágazik szét: ahogy a kamera a térben mozog, úgy rángatják ide-oda az események a nézőt. Az egyik párbeszéd arra késztet, hogy önmagunkra reflektáljunk, egy másik dialógus nyomán önkéntelenül is a karakterek múltjára gondolunk, néha pedig azon kapjuk magunkat, hogy a vélhetően bekövetkező eseményektől tartunk. Mivel a karakterek végtelenül emberiek, hihető, minden mesterkéltségtől mentes mondatok hangzanak el a szájukból, a film mintha nem is érne véget a stáblista felgördülésével. A szereplőkben, egy-egy mozdulatukban, gesztusukban, kijelentésükben, arckifejezésükben, ha csak egy pillanatig is, de mindenki magára ismerhet.

Ezért működik az első perctől kezdve a humor is, hiszen az ember szeret saját gyarlóságán nevetni. A házasság kifulladásával, a gyermekneveléssel, a szülőföldön vagy máshol való boldogulással, az anyagi kilátástalansággal kapcsolatban felvetett problémák mindenki számára ismerősek, a mindennapi valóság részei. Az Ernelááék Farkaséknál viszont távolról sem nyomasztó film, sőt éppen ellenkezőleg, hiszen folyamatosan emlékezteti a nézőt az emberi kapcsolatokból, az intimitásból adódó örömökre.

Decemberben színpadon is látható lesz a történet

A történet egy házaspár, Eszter (Török-Illyés Orsolya) és Farkas (Hajdu Szabolcs) otthonában játszódik – a helyszín az életben is egy párt alkotó, és rendszeresen együtt dolgozó rendező és színésznő lakása, így az alkotópáros tulajdonképpen szó szerint magukhoz invitálja a nézőket minden egyes vetítés alkalmával. Farkasékhoz egy éjszaka betoppan Eszter testvére, Ernella (Tankó Erika) és férje, Albert (Szabó Domokos), valamint Laura lányuk (Hajdu Lujza), akit Hajduék lánya alakít. A filmben az alkotópáros kisebbik gyermeke, Hajdu Zsiga is szerepel, aki Farkasék fiát, Brúnót alakítja.

Mindez elsősorban költséghatékonysági okokból alakult így, a rendező ugyanis sehová nem pályázott a kamaradráma elkészítéséhez, szinte teljes egészében saját költségvetésből oldották meg a munkát. A filmet Hajdu Szabolcs tizenhárom tanítványa fényképezte, a képi világ ennek ellenére egyáltalán nem töredezett, sőt a többféle nézőpont előnyére válik az alkotásnak. A különböző beállításoknak köszönhetően ugyanis a néző eltérő pozíciókat kénytelen felvenni: néha egy növény levelei mögül lesünk ki a szereplőkre, máskor pedig magunkra hagynak bennünket a lakás közepén, miközben pár percre mindenki távozik a lakásból, amelyből viszont a néző egyszer sem léphet ki.

Az Ernelláék Farkaséknál több ponton is emlékeztet Cristi Puiu filmrendező idén bemutatott Sieranevada című filmjére – amely Hajdu Szabolcs alkotásához hasonlóan óriási sikernek örvendett a kolozsvári közönség körében. Az ugyancsak egy lakásban játszódó Sieranevadában is rokonok jönnek össze egy napra, a cselekményt pedig a román filmben is a párbeszédek, illetve a karakterek közötti kapcsolatok viszik előre. Az elsődleges eszköz Cristi Puiunál is a humor, igaz, a Sieranevadában hangsúlyosabbak a tipikusan románnak mondható elemek, nagyobb teret kapnak a helyi hagyományok, illetve a kommunizmus emléke. Hajdu Szabolcs általánosabb témákhoz nyúl, a néző nem kifejezetten azon nevet, hogy ilyenek vagyunk mi, magyarok, inkább az általános emberi vágyak, kételyek és szorongások kerülnek középpontba.

Az Ernelláék Farkaséknál tavaly év elején színházi előadásként jött létre, amelyet ugyancsak Hajdu Szabolcs rendezett, mint ahogyan Farkas karakterét is ő alakítja, feleségét pedig Török-Illyés Orsolya. A Filmtettfeszten utolsó napján tartott vetítés után bejelentették: az előadás Kolozsváron is látható lesz a decemberben sorra kerülő Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Hajdu Szabolcs pedig izgalmas történetvezetési megoldásokat ígért, de ennél többet nem árult el a darabról.