
2011. október 25., 09:322011. október 25., 09:32
A sokféle ünnepelnivaló így együtt nem adott okot túlzott bizakodásra, ami az előadás minőségét illeti: e sorok szerzője a legrosszabbra felkészülve öltötte föl vasárnapi ruháját és mosolyát, előre megbékélve a gondolattal, hogy az esemény fénye, a meghatottság és az emelkedettség bizonyosan túlragyogja majd a darabbal szembeni elvárásokat.
A váradi közönség ugyanis köztudottan a pápánál is katolikusabb, ezért érthető és elfogadható lett volna, ha a társulat nulla kockázatvállalással felel majd meg a magától értetődően langyos-konzervatív igényeknek, csendben meghúzódva a pompázatos épület, a stukkók és aranydíszek árnyékában. A tény, hogy nem így lett, üdítő meglepetésként szolgált, még akkor is, ha Keresztes Attila rendezése és Bianca Imelda Jeremias kosztümjei nem nyerték el mindenkinek a tetszését. Az, hogy ez a Liliomfi nem az a Liliomfi, már a színpadkép megpillantásakor világossá válik: az eklektikus, a klasszicistát a szecesszióval és a neobarokkal ötvöző színházbelső kellemes ellentétéül szolgált a minimalista díszlet, a fehér ajtók, amelyek előtt a csiricsáré jelmezek és maszkok megkaphatták a nekik járó rivaldafényt. Csiricsáré, mondom, és emlékeztetek minden nézőt, hogy Szigligeti Ede Liliomfija eleve ripacskodásnak íródott, ám mintegy másfél évszázad elteltével természetesen a vígjáték szabályai is megváltoztak. A 2011-es váradi Liliomfi története és szövege is jócskán átformálódott, ám – észben tartva, hogy vígjátékról, nem pedig valamilyen súlyos mondanivalót hordozó műről van szó – mindvégig tiszteletben tartja az alapanyagot, nem abból űz gúnyt. A bolondos történetet habarcsként fogja egybe Cári Tibor zenéje, amelyet szerencsére mostanában gyakran használ a társulat. Inspirált választás volt a társulat két frissen szerződtetett, fiatal színésze a két főszerepre: Hunyady István filigrán alakjával és kócos parókájával a vándorszínész forró lelkesedését közvetítette, bár az énekrészeket nem kellett volna erőltetni, ezt az apró kellemetlenséget azonban percenként elfeledtette Pitz Melinda – lehet, hogy túl fiatal vagyok, de én még sosem hallottam ilyen szép énekhangú „váradi” színésznőt.
Jó volt a váradiak komikusi oldalát látni, jó, hogy nincs pátosz, és nincs komolykodás, jó, hogy gyakran meg lehet tapsolni a kirobbanó energiájú Csíky Ibolyát és a darabban (mintegy spontán) legézabácsizott Hajdu Gézát és a nevetni való, mégis valahol tragikus Kardos M. Róbert-féle bohócalakot.
Liliomfi – Szigligeti Színház, Nagyvárad, 2011.
Rendező: Keresztes Attila. Díszlet: Mira János. Jelmez: Bianca Imelda Jeremias. Zene: Cári Tibor. Szereplők: Hajdu Géza, Csíky Ibolya, Pitz Melinda, Hunyadi István, Kardos M. Róbert, Szotyori József, Gajai Ágnes, Pál Hunor, Dimény Levente, Varga Balázs.
A marosvécsi Kemény-kastély ad otthont a Helikon 100 jubileumi írótalálkozónak és emlékrendezvénynek, amely méltó módon idézi fel az Erdélyi Helikon száz évvel ezelőtti indulását.
Erdélyi társulatok és alkotók szerezték meg a legfontosabb elismerések jelentős részét a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján.
Visky András Kitelepítés című regényének német kiadása, a Die Aussiedlung kapta a Nemzetközi Irodalmi Díjat (Internationaler Literaturpreis) – jelentette be a marosvásárhelyi születésű szerző kiadója, a Jelenkor Kiadó szombaton Facebook-oldalán.
Krasznahorkai László „dühödt értetlenséggel” fogadta nemrég a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökétől azt a kérdést, hogy ha az jelölné a Nemzet Művésze elismerésre, elfogadná-e.
Bemutatóval zárja évadát a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a közönség július 3-án és 4-én 19 órától láthatja a FESTEN című előadást Eugen Jebeleanu rendezésében.
Idén tavasszal rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak Ákosnál: az 58 éves, Kossuth-díjas dalszerző-énekes nemrégiben komoly műtéten esett át.
Későn debütált, mégis néhány év alatt a kortárs svéd irodalom egyik legismertebb szerzője lett. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Karin Smirnoff írásról, Svédország átalakulásáról és könyvei kelet-európai sikerének lehetséges okairól beszélt.
Vallasek Júlia kolozsvári műfordítót jutalmazta Dsida Jenő-díjjal a Romániai Írók Szövetsége Jane Austen műveinek, valamint Doina Gecse-Borgovan Rătăciri deliberate/Haza: úton című könyvének magyarra való átültetéséért.
Négy napon keresztül várja a kortárs irodalom szerelmeseit a Bánffy-palota udvarán megnyitott, 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A megnyitó keretében átadták a Kolozsvár Büszkesége díjakat.
Átadták Országos Színházi Találkozó (OSZT) díjait vasárnap Debrecenben: a szakmai zsűri 12 kategóriában, a MASZK-SzíDoSz színészzsűri pedig 4 csoportban hirdetett győzteseket vasárnap.