Életműdíj Albert Ernőnek a népélet dokumentálásáért

Életműdíjjal tüntette ki Albert Ernő sepsiszentgyörgyi néprajzkutatót, a társaság tagját a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság. A díjat pénteken a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban tartott Székely kapuk című tudományos ülésszak elején adták át a néprajzkutatónak. Az indoklás szerint Albert Ernő a székely népköltészet és népélet, valamint a cigány kultúra dokumentálásában végzett kiemelkedő munkásságáért kapta a díjat.

Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja felidézte, Albert Ernő a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium magyar nyelv és irodalom szakos tanára, évekig igazgatója volt, tanítványaival több ezer háromszéki népballadát gyűjtött össze, a legnehezebb időkben sem hagyta abba a munkát. A magyar ajkú cigány közösségekben is hiánypótló gyűjtőmunkát végzett. Albert Ernő megköszönte a díjat, hogy „számontartják”, majd a szülőfalujának, Csíkdánfalvának mondott hálát, ahol arra ösztönözték, hogy a szépet meg kell őrizni. Abban bízik, hogy a gyűjtése megbecsült értéke lesz a magyar népköltészetnek.

A konferencián több előadás hangzott el a székely kapukról, a kapufelmérésekről, hogy milyen új funkciókat nyertek a kapuk a magyarság szimbolikus tereiben, hogyan működnek a kapufelújító programok, vagy kiket és miként képzett a csernátoni Haszmann Pál Múzeum és népfőiskola. A rendezvény keretében bemutatták a Székely Nemzeti Múzeum által megjelentetett Székelykapuk régen és ma című könyvet. A szerző, Balassa M. Iván, a magyar építészeti szakirodalom egyik legjelesebb ismerője, a gyönyörű képanyagot tartalmazó könyvében a legrégibb fennmaradt, 1673-as mikházi kaputól a közelmúltban készült darabokig áttekinti a székely kapuk területi variánsait.

Albert Ernő 1932-ben született Csíkdánfalván, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. A Székely Mikó Kollégium tanáraként népköltészeti kutatásait összekapcsolta az iskolában hagyományossá vált gyűjtéssel, amelyet Vass Tamás indított el az 1860-as években, és Konsza Samu tett híressé 1957-ben megjelent kötetével. 2006-ban a sepsiszentgyörgyi önkormányzat Pro Urbe díjjal tüntette ki, 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét.