Egy zseniális tudós tragédiája

És ha már ez volt kutatásainak egyik fő tárgya, a második világháború alatt ő is tagja lett annak a Bletchley parkban tevékenykedő csoportnak, amelynek fő feladata a német titkos katonai kódok feltörése volt.

Hiába járt azonban sikerrel, megkönnyítve ezzel a szövetségesek számára a háború megnyerését, a munka titkos jellege miatt teljesítménye évtizedekig titok maradt, ráadásul akkoriban betegségnek tekintett homoszexualitása miatt a neki kijáró dicsőség helyett meghurcolták és elítélték, végül pedig tragikus – és rejtélyes – körülmények között hunyt el.

Morten Tyldum rendező és Graham Moore forgatókönyvíró meglátta a sztoriban rejlő lehetőséget, és Andrew Hodges életrajzi műve alapján le is forgatta A kódjátszma című filmet, ami bizonyos szempontból méltó emléket állít a hálátlan módon meghurcolt tudósnak, hiszen rávilágít a tragédiára, amit az jelenti, hogy az az állam bélyegezte meg és járult hozzá közvetve a halálához, amelynek fennmaradása az ő zseniális tevékenysége nélkül erősen kétséges lett volna.

Másrészt viszont a történet néhol a kelleténél jobban leegyszerűsíti a szituációkat, máshol – például Turing jellemét, autista mivoltát illetően – viszont erősen túlzó, miközben meglehetősen didaktikus üzenetet fogalmaz meg a film mondanivalójaként. A sztori flashback-ek sorozata, a nyitány ugyanis az ötvenes évek eleje, amikor Turing otthonába betörnek, a tudós furcsa viselkedése miatt azonban a nyomozó rendőrök gyanút fognak, és végül kiderítik, hogy homoszexuális, ami abban a korban súlyos bűncselekménynek számított Nagy-Britanniában.

A professzor a rendőrségi kihallgatás során eleveníti fel az Enigma kódjának feltörését szolgáló projekt, illetve gyermekkora történéseit, amiből a film végére – legalábbis az alkotók célja szerint – összeáll a kép arra nézvést, miért is vált Turing olyan személyiséggé, amilyenné vált.

Csakhogy a filmben a valóstól meglehetősen eltérő személyiségű Turing jelenik meg. Mivel az alkotók úgy gondolták, a sztori mondanivalójához az szükséges, hogy a főszereplő egy minden szempontból kívülálló figura legyen, ezért szinte teljesen autista, szociopata figuraként jelenítik meg Turingot, aki igazi, bogaras tudósként, amolyan 40-es évekbeli Esőemberként képtelen normális kapcsolatot kialakítani a környezetével.

Csakhogy Turing – bogarai ellenére – nem ilyen volt, és az autista vonal ilyetén erőltetése háttérbe szorítja azt a tényezőt, ami viszont valóban igaz: hogy a kor mércéjével mérve valóban kirekesztendő „csodabogár\" volt, lévén homoszexuális.

Nem mintha ez a főszerepet játszó Benedict Cumberbatch érdemeiből bármit is levonna: hihetetlen beleéléssel, elképesztő energikussággal és hitelességével jeleníti meg a figurát. A többi karakter viszont meglehetősen elnagyolt, akárcsak a történetbe dramaturgiai megfontolásból belevitt ellentétek és fordulatok.

Az sem igazán jó ötlet, hogy a végén meglehetősen szájbarágósan tárják elé Turing tragédiájának a tanulságait. Pedig azért bízhattak volna annyira a nézők kódfejtő képességében, hogy rájuk bízzák a megfelelő tanulságok levonását. n Balogh Levente

Kódjátszma (The Imitation Game. Angol-amerikai életrajzi dráma, 114 perc, 2014). Rendezte: Morten Tyldum. Szereplők: Benedict Cumberbatch, Keira Knightley, Matthew Goode, Charles Dance, Mark Strong, Rory Kinnear. Írta: Graham Moore. Kép: Óscar Faura. Zene: Alexandre Desplat.

Értékelés az 1-10-es skálán: 8