Csehov új dimenziói

– Önt megírt és színre vitt drámáinak köszönhetően kiemelkedő Csehov-szakértőnek tartják. Pedig „ismeretségük” az orosz szerzővel nem indult szokványosan…

– Korábban nem akartam Csehovot rendezni, mert darabjainak olvasása olyan örömet szerzett, amit ritkán közelítettek meg a különböző színházi előadások. A többségük csalódás volt, én meg nem akartam ezek számát szaporítani. El is határoztam, hogy soha nem fogok Csehov-színdarabot rendezni.

– Miért vállalta el a Sirály sepsiszentgyörgyi vendégrendezését?

– Bocsárdi László, a Tamási Áron Színház rendező-igazgatója kérdezte meg, hogy nem lenne kedvem itt egy Csehov-drámát színre vinni. Éppen akkor nagyon kedvező tapasztalatom volt a főiskolán, ahol egy évig tanítottam Csehovot a másodéves színinövendékeknek. Így éppen jókor jött a felkérés, és elvállaltam, hogy megrendezem a Sirályt Szentgyörgyön. Elsősorban arra voltam kíváncsi, meddig lehet a csehovi antiszínházat elvinni. Hogy egy nem létező történetet, alig létező konfliktusokat, rengeteg párbeszédes helyzetet meddig lehet érdeklődéssel kitölteni a színpadon. Csehovnál két ember beszélget öt percen át – és ugyanolyan érdekfeszítőnek kell lennie, mintha végig valami csihi-puhi lenne a színpadon. A kísérletre nem volt nehéz rávenni az itteni társulatot.

– Október közepére tervezik a bemutatót, alakul-e már az előadás végleges formája?

– Csehov annyira mély és gazdag, hogy mindig úgy érzem, ha egy mondat mögé odaképzelek további két-három jelentést, akkor is marad még rejtett üzenet. Éppen az árnyalt színpadi nyelv az oka, hogy lassan haladunk. De volt már egy összpróbánk, az első, a hosszabb felvonás fantasztikusan összeállt, pontosan az a Csehov-világ bontakozott ki, amiért én annyira szeretem a drámaköltőt: a rengeteg elrontott, darabokra hullott élet mögött akarat és jó szándék húzódik meg. Tele vagyok bizakodással, mert ezt gyönyörűen játsszák el a színészek.

– Rendezőként a személyiségek kibontására törekszik, ebben az előadásban kire figyel fokozottan?

– Az előző budapesti rendezésem, A szerelmes hal egy Csehov-novellákból összeálló előadás volt. Ekkor jöttem rá arra, hogy tulajdonképpen a Sirály is harminc darab kisnovella sorozata, ahol minden alak főszereplője a saját maga történetének. A próbák is ebben a koncepcióban zajlanak: minden színész főszereplő abban az öt percben, amikor neki van jelenete. Ettől hihetetlenül felragyogott belülről a darab.

– Járt valamilyen többletélménnyel a mostani rendezés?

– Engem úgy tartanak számon, mint aki ért Csehovhoz. A próbákon mégis egy olyan új világ jelent meg, ami meglepett. Új dimenziók kerültek elő az általam ismerteken belül, és ez nagyon izgalmas. Arra gondolok, hogy van hat ember a színen, valaki mond egy szöveget, és a többiek reakciói ezt mennyire át tudják színezni, milyen plasztikussá tudják tenni. Ennek olyan színházi következményei vannak, amelyek engem nagyon lelkessé tettek.

B. B.

Megismétlődik A csoda – a felújított előadást mutatják be

A csoda című felújított előadás bemutatójára várja a közönséget a Tamási Áron Színház  szeptember 12-én és 13-án. A Tamási Áron Énekes madár című színjátékából készült darabot öt évvel ezelőtt játszotta a társulat, az akkori évad legnagyobb szakmai és közönségsikernek örvendő, meghatározó jelentőségű produkciójaként. Bocsárdi László rendezésében A csoda számos hazai és külföldi fesztiváldíjat kapott.

Hétvégén új szereposztással és néhány lényeges koncepcióbeli változással mutatják be ismét Szentgyörgyön a felújított előadást – tudtuk meg Bocsárdi Lászlótól. A rendező szerint ez egyben izgalmas alkalom arra is, hogy közönség és alkotó egyaránt érzékelje az időhöz való viszonyát: a darabot már nem lehet ugyanúgy megközelíteni, színre vinni, mint öt évvel ezelőtt. A Bocsárdi által újragondolt előadás megváltozott koreográfiájú és dinamikájú jeleneteiben felerősödött a tragikum, az új változat erőteljesebben fókuszál Tamási Áron személyére, az ő üzenetét teszi egyértelművé. Az „Én a babámtól jövök, akit igazán szeretek, ha tetszik, ha nem”  Tamási-mondattal záruló előadás a végszóhoz hasonlóan szervesebbé, tömörebbé is vált.

A csodában két új szereplő, Gajzágó Zsuzsa és Molnár Gizella lép színpadra. A Köménynét, Móka anyját játszó Molnár Gizella lapunknak elmondta, nehéz feladat fiatalként az idős asszonyszerepet eljátszani, de a súlyosan realista lírai szöveget nem lehet stilizálni. Gajzágó Zsuzsa játékára elmondása szerint hatással volt Péter Hilda korábbi alakítása, és bár nehéz átvenni egy szerepet, ha a hatások összehangolódnak a színész személyiségével, akkor elhelyezkedik, kiforr az új figura.

A csoda főbb szerepeiben Nemes Levente, D. Albu Annamária, Gajzágó Zsuzsa, Kicsid Gizella, Pálffy Tibor, Váta Loránd, Nagy Alfréd, Molnár Gizella, Pál-Ferenczi Gyöngyi lép színpadra. Az előadás dramaturgja Sebestyén Rita Júlia és Czegő Csongor, a díszleteket és jelmezeket Bartha József tervezte, a koreográfia és a zenei anyag Könczei Árpádé és a Dresch Quartetté.