„Ezeket a regényeket ilyen szempontból is tanulmányoztam, hiszen esetükben lényeges a geokulturális narratíva, ennek alapján feltérképezhetők és valamiképpen összeolvashatók" – fogalmazott Bányai Éva. Arra a felvetésre, hogy vannak-e ismétlődő fordulatok és sajátosságok, hasonló megoldások a kortárs művekben, a szerző kifejtette, akadnak olyan „vándorló történetek", aspektusok, amelyek mindenik, az 1989-es fordulatról szóló műben jelen vannak, ilyen például az iskola témája, a kommunizmus idejét idéző „csavaros borkán" vagy „elvették a villanyt"-szerű motívumok.

Bányai Éva úgy fogalmazott, kiemelt szempontrendszerként említendő a kamasz narrátor vagy a női perspektíva jelenléte ezekben a művekben. „A kamasz által elmesélt történés többszörösen is kisebbségi perspektívát villant fel, a diktatúra sajátosságát, amely nem veszi felnőttszámba az embereket" – tette hozzá. Szó esett arról is, hogy

Balázs Imre József kérdésére, hogy melyek a kedvenc művei, Bányai Éva azt felelte, természetesen nem könnyű kiemelni egyes regényeket, de megemlítette Bodor Ádám Verhovina madarai és Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regényét.

„A Verhovina madarai a történelmi fordulatok hátborzongatóan konkrét, ma is érezhető követkeményeit is felmutatja. A regény tematikailag és nyelvileg is erőteljesebb talán, mint a szerző korábbi regényei, mint például a Sinistra körzet vagy Az érsek látogatása. A Verhovina madarai a fordulaton túliságra összpontosít, erős látlelete a mai világnak" – mondta a szerző.

A „fordulaton túliság" kapcsán az is elhangzott, hogy a kortársak, akkor is, ha például Trianonról írnak, valamiképpen a mára reflektálnak, vagy arra, hogy

A vizsgált művekben ugyanakkor hangsúlyos szerepet kap az emlékezés, a történtektől való eltávolodás.

„Minden szerző valamiképpen önmaga történészévé válik, aki számára fontos az emlékezés és felejtés kettőssége. Az emlékezésgóc pedig viszonylagos, hiszen sokszor a semmibe vezet, máskor a semmiből térnek vissza az emlékek" – fejtette ki Bányai Éva. Hozzátette, a Fordulat-próza című kötetben főként a gyermeknarratíva, a másság, idegenség toposzai mentén vizsgálta az alkotásokat.