2008. november 25., 09:272008. november 25., 09:27
Csakhogy 1935-ben rengetegen születtek, ’56-ban egész évfolyam szerzett földrajz-földtan szakos diplomát Kolozsváron, a háromszéki gyerekeket is sokan tanították földrajzra az elmúlt fél évszázadban, írtak könyveket, tanulmányokat, de még a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak is több igazgatója volt az idők során. És az is igaztalanul kirekesztő állítás lenne, ha egyetlen személy nevéhez illesztenénk csupán a közösségéért folyamatosan tenni akaró jelzős szerkezetet. Mert az életrajzi-szakmai adatok ugyan fontos jelzőkövei egy élet kanyargásának, mögülük azonban csak itt-ott sejlik elő az ember. Aki a néhai Kónya Ádám volt.
Például a rövidnadrágos-bakancsos tanár, akinek nyomában nemzedékek kígyóztak a hegyi ösvényeken történelmi emlékeink vagy honos gombafajtáink megismerése felé. Ezek az ismeretszerző expedíciók ezrek számára világították meg a használható, az alkalmazható tudás elsődlegességét. Kónya Ádám polihisztori tudástengeréhez kövek, épületoromzatok, hegycsúcsok és források, vagy a Székely Nemzeti Tanács jelképévé intézményesült aranysávos-kék lobogó szolgáltak szemléltető eszközként, környezetünk, mindennapjaink ténylegesen vagy szimbolikusan élő elemei.
Mindannyiunk kényelmetlen, kérlelhetetlen lelkiismereteként élt közöttünk. A Székely Nemzeti Múzeum „önkényes” névvisszaadójaként történelmet írt. Látványosan tiltakozott, ha kellett hozzá nem értő módon elvégzett városképmunkálatok ellen. Nem tétovázott egyértelműsíteni politikai nézeteit egy olyan korban, amikor a hivatalos kurzushoz való kritikus viszonyát sokan és szívesen bélyegezték öregember rigolyájaként. Pedig csak a gondolkodó, s ezáltal közössége iránt felelősséggel viseltető ember figyelmeztető, példát mutató hite lobogott, szárnyalt akkor is, ha botjára támaszkodva beszélgetett a Híd utca lakóival.
Kónya Ádám halálával Erdély egyik utolsó emblematikus személyisége lépett át az örökkévalóságba. És mi már soha nem fogjuk megtudni, mit veszítettünk.
Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.
Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.