
Fotó: Biró István
2010. június 11., 09:372010. június 11., 09:37
Az alkotás, a rendező saját bevallása szerint „bosszúfilm”, vagyis elégtételt szolgáltat az élet valós igazságtalanságaival és agressziójával szemben. Mátyássy következő terve hasonló lélektani rendeltetésre enged következtetni, ráadásul olyan életérzést közvetít, amivel nagyon sok erdélyi néző (és nem csak) garantáltan azonosulni fog. A várhatóan augusztusban kezdődő, erdélyi forgatásról kolozsvári látogatásakor kérdeztük a rendezőt.
– Egyre több magyarországi film készül teljesen vagy részlegesen Romániában, romániai színészekkel. Az Ön következő projektje is Erdéllyel kapcsolatos. Miért?
– Minden rendezőnek más-más oka van rá. Az én esetemben egyszerűen az, hogy a forgatókönyvírók, Tóth Csaba és Gál Péter Erdélybe álmodták meg a történetet.
– Lehet már tudni a címét?
– A munkacíme Víkend, és műfaját tekintve lélektani thriller lesz. Az, hogy Kolozsvár környékén akarunk forgatni, onnan ered, hogy én még gimnazistaként táboroztam kétszer a Boga völgyében, végigjártuk a környék nevezetességeit és azóta is megmaradt bennem, hogy mennyire grandiózusak és fenségesek a tájak errefele. Amikor a filmterv körvonalazódni kezdett, egy helyi gyártócsapat küldött fotókat erdélyi tájakról. Nagyon érdekes, hogy egymástól függetlenül az operatőr, jómagam, a producer és a látványtervező az Erdélyi-Szigethegység mellett tette le a voksát. Itt kerestünk helyszíneket: a Pádisi Nemzeti Parkban, a Jára völgyében, és valószínűleg itt is forgatjuk a filmet augusztustól.
– Erdélyi színészeket is szerepeltet majd?
– A főszereplők magyarországiak, de itteni színészekkel is dolgozunk majd, noha az még nem dőlt el, hogy pontosan kikkel.
– A TIFF-sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a történet cselekménye indokolja az erdélyi forgatást. Tudom, hogy nem szokás „lelőni a nyulat” a bemutató előtt, de mégis, miről fog szólni a film?
– Nagyon röviden: három budapesti sikerember hétvégére eljön Erdélybe vadászni, és magukkal hozzák azokat a bicskanyitogató viselkedési mintákat, amiket otthon megszoktak, és amikkel otthon elég jól elboldogulnak: fölényesek, nagyképűek, lekezelőek, hihetetlenül magabiztosak. Itt elkövetnek egy hibát – azt még nem árulom el, hogy mit –, emiatt konfliktusba kerülnek egy helyi közösséggel, és amikor megpróbálják az urbánus, mondjuk ki: budapesti módszerekkel megoldani a problémát, kiderül, rosszul döntöttek. Mert a végén pórul járnak.
– Jellemzőnek látja ezt a típusú konfliktust?
– Magát a magatartásformát látom jellemzőnek. Ezért is szeretem ezt a filmtervet. Nem tudom, hogy a világ többi részén is így van-e, de nálunk, Magyarországon túlságosan eluralkodott az a magatartás: a magabiztosság, a siker, a pénz odáig viszi az embereket, hogy képtelenek figyelni önmagukon kívül másokra is. Aki egy „kasztba”, egy gazdasági érdekcsoportba vagy egy közösségbe tartozik velük, azt még számításba veszik, de aki más, az alantas számukra. Ebben a filmben meg lehet kritizálni ezt a fajta viselkedésformát.
– Az egyik magyarországi rádió azt sérelmezte, hogy idén nem készül egyetlen magyar történelmi film és egyetlen magyar regény megfilmesítése sem, mert a Magyar Mozgókép Alapítvány kuratóriuma nem részesítette előnyben ezeket a projekteket (Az MMKA 60 millió forinttal támogatja az idei 500 millió forintos keretből Mátyássy Áron tervét – szerk. megj.). Hogyan látja ezt?
– A támogatások elosztását nem szeretném kommentálni. A történelmi témájú, kosztümös filmekkel kapcsolatban meg csak annyit: egy ilyen mozi négyszer annyiba kerül, mint például a Víkend. Gondoljunk csak bele: meg kell találni a helyszíneket és teljesen át kell alakítani, például leszereltetni az elektromos huzalokat. Lovakat és más állatokat, korabeli járműveket kell bérelni – és ezt lehetne még sorolni. Egy fiatal rendező, mint amilyen én is vagyok, el sem mer gondolkodni egy történelmi téma filmvászonra vitelén, legalábbis nem a jelenlegi körülmények között.
Szerző: Tofán Koós Imola
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.