Boldognak lenni bármi áron?

Phaedra, Theseus király felesége beleszeret mostohafiába, Hyppolitosba, aki Aricia athéni hercegnőt, a család régi ellenségének egyetlen életben maradt tagját szereti. Ebből az alaphelyzetből indul a Phaedra és Hyppolitos halálával végződő történet. „Az emberek ma már nem szoktak az érzelmeikért meghalni. Vagy mégis?” – teszi fel a kérdést Török Viola, aki szerint az emberi gyarlóságról szól ez a darab, arról, hogy bármilyen szigorú elvei is legyenek valakinek, a szeretetéhség mégis hatalmasabb azoknál. „Az emberben ma a boldogságvágy a legerősebb, ezért az érzésért képesek vagyunk meghalni. Akkor is ez a legfontosabb, ha tudjuk, hogy társadalmi és erkölcsi korlátokkal, törvényekkel kell szembefordulnunk miatta” – magyarázta a rendező.
A címszereplő Phaedra szerelmes a mostohafiába, a másfél órás előadásban pedig a zene, a mozgás, a jelmezek segítik elő ennek az érzésnek a lelepleződését. Bár a szövegen rövidítettek, nem csorbul az értelme, hiszen az említett színpadi elemek pótolják az érzelmekről szóló, hosszabb szövegrészeket. Phaedra nem kap választ ismétlődő miértjeire – titkolja bűnösnek vélt szerelmét, az öngyilkosságra gondol, de a pusztulásba magával rántja azokat is, akiket szeret: a mostohafiát és a dajkáját, akinek megvallotta Hyppolitos iránti szerelmét.
„Hajdan úgy fogalmazták ezt meg, hogy a bűn gondolata is bűn. Ez így egyszerű, és sokszor halljuk, az ember bármi árat megfizetne a boldogságért. Ez a bármi ár azonban lehet-e a saját vagy a mások élete?” – érzékeltette a probléma összetettségét Török Viola. Mint mondja, ma különösen érvényes ez a gondolat, hiszen minden arra buzdít bennünket, hogy bármi áron sikeresek, boldogak akarjunk lenni. A darab egyfajta figyelmeztetés arra, hogy a hübrisz, a gőg pusztulásba sodorhat mindannyiunkat. A Phaedra egy rendkívül összetett szöveg, minden előadás, minden rendezés csak a darab egy bizonyos mélységéig juthat el – vallja a rendező.

A Magyar Dráma Napja
A Magyar Dráma Napját 1984-től a Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére minden évben megünneplik szeptember 21-én, annak emlékére, hogy 1883-ban e napon volt Paulay Ede rendezésében Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a budapesti Nemzeti Színházban. Az emléknap célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar drámairodalom értékeire, és újabb színpadi szövegek létrehozására ösztönözze az írókat. Nagyváradon új bemutatóval emlékeznek a magyar dráma ünnepére, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata pedig Hogyan születik egy magyar dráma? címmel nyilvános beszélgetésre hívja az érdeklődőket: a kisterem előcsarnokában Kovács András Ferenc költő, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője és Király Kinga Júlia drámaíró, a nemrégiben a folyóirat hasábjain megjelent és hamarosan színpadon is bemutatásra kerülő A szerencsefia című mesejáték szerzője beszélgetnek. Vasárnap tartják a Kolozsváron élő Visky András drámaíró Megöltem az anyámat című, kétszereplős darabjának felolvasó-színházi ősbemutatóját is a kecskeméti Katona József Színházban. A magyarországi ünnepségeken két szerző vesz át díjat a Magyar Dráma Napján: Térey János az Asztalizene című drámájáért és eddigi drámaírói munkásságáért, Szálinger Balázs pedig a Kalevala című verses drámájáért részesül a színházi szakemberek elismerésében. Az emléknap alkalmából 100 év – Játék a színház címmel szórakoztató vetélkedőt indít útjára napjaink nagy színészeivel a Magyar Televízió második csatornája, az m2.