Bodor Ádám Kossuth-díjas író Kolozsváron: nem tudnék leérettségizni a saját könyveimből

A hegyivadászoknak nézett szekusok

A hegyivadász köpeny és a vízügyi brigadéros egyenruhája című beszélgetésen szó esett többek között az írónak a hatalomhoz, a börtönévekhez, az egyenruhához, a háborúhoz, Erdélyhez fűződő élményeiről. Balázs Imre József felvetette, hogy Bodor Ádám könyvei miként kapcsolódnak a hadsereg, háború motívumához, illetve milyen az író viszonyulása az egyenruha fogalmához.

Szó esett a beszélgetés címében szereplő, a Bodor-könyvekben gyakran felbukkanó hegyivadászokról is, akikről az író azt mondta, a határvadászokkal ellentétben rokonszenves társaságnak tekinti őket, hiszen közel állnak a természethez, a hegyekhez. „De ha jól meggondolom, életemben egy hegyivadásszal sem találkoztam tulajdonképpen. Amikor 17 éves koromban letartóztattak reggel fél hatkor egy hegyi kiránduláson, akik értem jöttek, azokat jóhiszeműen hegyivadászoknak néztem, de kiderült, hogy közönséges szekusok voltak. Annyiban voltak hegyivadászok, hogy én a hegyekben voltam, ők pedig éppen rám vadásztak” – fogalmazott az író.

Túlélési gyakorlat a humorérzék

Bodor Ádám humorral, kissé önironikusan és közvetlenül beszélt a saját műveihez fűződő viszonyáról: mint mondta, ódzkodik attól, hogy saját prózáját értelmezze. „Én ezt az olvasóra bíznám. Általában óvakodom mindenféle magyarázattól, ami a prózai szövegemet illeti, nincs használati utasítás, nem szeretném az olvasót megzavarni, hiszen én is így vagyok a saját olvasmányaimmal.

A hősei „utóéletére” vonatkozó kérdésre válaszolva arról is beszélt, hogy a saját hősei csak addig érdeklik, ameddig írja őket, aztán „el is felejti” a szereplőket. „Engem elvágnának a saját műveimből egy vizsgán, nem tudnék leérettségizni a könyveimből” – jelentette ki a közönség derültségére. Azt is elmondta, őt azok a dolgok érdeklik igazán, amiket kitalál, a ténylegesen megtörtént események sokkal kevésbé. „Ha megéltem volna az adott történetet, nem írtam volna meg” – fogalmazott.

Balázs Imre József a három regényről – Sinistra körzet, Az érsek látogatása, Verhovina madarai – szólva elmondta, sokan trilógiának tekintik: a diktatúra hatalmáról, az átmeneti, rendszerváltás utáni zavaros időkről és a jelenről szóló regényeknek, majd feltette a kérdést: fél-e attól az író, hogy az „egyenruhák” hatalma felbukkanhat a jelenben?

A beszélgetésen szó esett az író műveit át meg átszövő humorról. Balázs Imre József kérdésére, miszerint vajon lehet-e nevetni a Sinistra körzet című regény olvasása közben, Bodor azt felelte: „remélem, igen”. Hozzátette, ő a magánéletben is cinikus, közel áll hozzá a dolgok humoros megközelítése, így regényei szövegeiben sem tehet másként, mint ahogy a dolgokat érzékeli.

„Visszatérve börtönéveimre: kevés volt hál'istennek, és ráadásul jó időszakomban, 17 évesen kerültem oda. Ebben az életkorban könnyedébben fogja fel az ember a dolgokat. Különben áldás az életben a humorérzék: igyekeztem börtöntársaim is megfertőzni a humorral, ami egyfajta túlélési gyakorlat. És ezt nem lehet megszerezni, ezzel az ember születik, lehet, hogy a humorral megáldott ember már csecsemőkorban is kritikusan bámul” – nyilatkozta az író.