
Fotó: A szerző felvétele
2008. július 23., 00:002008. július 23., 00:00
Ez volt a legközönségbarátabb fesztivál azok közül, ahol valaha megfordultam. Egész Csehország területéről érkeznek a hátizsákos fiatalok, és fenntartanak egy nagy termet, ahol letehetik a csomagjaikat. Röviddel a vetítés megkezdése előtt megnyitják az ajtókat azok számára, akiknek nincs jegyük. Legkésőbb öt perccel a vetítés előtt el kell foglalnod a helyed, ha később mész, ne csodálkozz, ha már ülnek rajta. Sokan ücsörögnek a vetítőterem előtt a földön, és várják, hogy ingyen bemehessenek. Ezt is nagyon barátságosan csinálják: nem néznek furcsán azokra, akik nem szándékoznak jegyet venni. A közönség is lelkes és kitartó: meg is lepődtem, kétszer vetítették a filmem, másodszor délelőtt fél tizenegykor, és azt hittem, hogy ilyen „hajnali” időpontban senki sem lesz ott, de akkor is telt ház fogadott.
– Barhtalo! című filmje az East of the West kategóriában versenyzett, és kapott jelentős elismerést. Számos cikk és méltatás olvasható a díjazott filmről, egyik „magyar Boratoknak” titulálja a Barhtalo! hőseit. Mennyire boratosan kitalált figurák ők?
– A „boratság” egy jópofa vicc, szellemes cikkcímnek tartom, de közelebbről megnézve a filmbeli helyzeteket szembeötlők a két film közti különbségek. A Barhtalo! talán annyiban „boratos”, hogy ez is road-movie, a szereplők számukra ismeretlen tájakon utazgatnak, ahogy Borat és producere teszi, a Barhtalo!-ban viszont itt két erős személyiségről van szó, akik egyensúlyban vannak – nem egy főszereplő és a kísérője jelenik meg.
– A filmmel – mondhatni – sztárokat „kreált”: Lali és Lóri gyakran tűnnek fel fesztiválokon, újságokban, képregény készül a kalandjaikból… Hogy esett rájuk a választása?
– Régebbről ismertem őket, és két nagyon karizmatikus figuráról van szó, korábban is ilyenek voltak, de csak most váltak ismertebbé a sajtókampánynak köszönhetően. Nem sztárkreálásról van szó, hanem két kivételes figuráról, akik amúgy végigjátsszák az életet.
– Nemrég azt nyilatkozta, hogy Haklik Norbert Big Székely Só című regényét készül filmre vinni. Korábban is forgatott már irodalmi mű alapján?
– Ez az első irodalmi adaptációm. Nagyon jópofának tartottam Haklik regényét, és egyből úgy gondoltam, hogy ebben egy film van, legalábbis az alapötletében mindenképp. Az általam írt forgatókönyv csak nagy vonalakban tudja követni a regényt, mert tele van olyan részletekkel, amelyek nem alkalmasak a filmes megjelenítésre, hiszen teljesen másként néz az ember filmet, és másként olvas. Bár a film lényegesen eltér majd a regénytől, az alapötlet felismerhető lesz.
– Színészekkel vagy amatőrökkel fog dolgozni?
– Amatőr szereplőkkel mindenképp szeretnék dolgozni, de azt még nem döntöttem el, hogy a főszereplőket színészekre vagy tehetséges amatőrökre osztom.
– A regény Székelyszolyva lakóinak életébe enged betekintést: a Hollandiából hazatért fiatalember bekamerázza a falut és székely valóságshow-ként közvetíti az interneten, van szerelmi szál és üldözésjelenet is. A film mennyire követi majd a regény cselekményét? Például a kritikusok által gyakran bírált amerikai „utazás” megjelenik-e a vásznon?
– A regény a cselekmény előrehaladtával fokozatosan „száll el”, a forgatókönyv viszont úgy indul, mint a regény, de egyre földhözkötöttebbé és realistábbá válik. Most nyáron indulok el helyszíneket keresni, és igyekszem majd a helyszínből is inspirálódni, és olyan szereplőket találni, akik önmagukat játsszák. A Barhtalo! forgatásán például nagyon pozitív tapasztalat volt, hogy először dolgoztam igazán együtt a színészeimmel, először tudtam hasznosítani azt, amit ők önmagukból hoznak. A filmnek valóban közös munkának kell lennie – a stáb alkot, és nem azért van ott, hogy a rendező rémálmait valósítsa meg.
– Mit tehet azért, hogy a filmet a könyvhöz hasonlóan ne érje olyan támadás, miszerint az egész csak bugyuta székelykedés, ráadásul egy kívülálló részéről, aki a székelyekről kialakult sztereotípiák alapján hoz létre egy művet?
– A forgatókönyvben alapvető változás lesz: nem big székely show, hanem big transsylvania show lesz, így szélesebb közönséghez tud szólni a film. Ha sikerül a sztereotípiákat úgy beépíteni és felhasználni, hogy magunkon röhögünk, akkor ez nem jelent gondot, a sztereotípia is lehet önmagán túlmutató kifejezőeszköz.
– A stáb beköltözik egy faluba, és a falu mindennapjait is rögzíti?
– Igen, így tervezem, de csak annyiban rögzítjük a mindennapokat, amennyiben azt a dramaturgiai felépítés megengedi. A helyi pletykákat és történeteket a forgatás előtt gyűjtöm össze, és már a forgatókönyvbe is beépítem őket.
– A szerzői jogok tekintetében lezárultak a tárgyalások, illetve a szerzőt bevonja-e a filmes munkába?
– Haklik Norbertet kerestem a szerzői jogok ügyében, de nem sikerült őt elérni, végül a producerem írt alá a szerzői jogokra vonatkozó szerződést a regény kiadójának, az Ulpius Háznak a vezetőjével, ugyanis minden jogot a kiadó birtokol. Korábban többen is érdeklődtek a könyv iránt, talán két másik producer is folytatott tárgyalásokat, de nem sikerült megegyezniük.
– A tervek szerint mikor kezdődne a forgatás?
– Tavasszal fogunk pályázni a filmtervvel, eddig nagyon elfoglalt voltam, most kezdem el írni a forgatókönyvet. Őszre el kell készülnie az első változatnak, azt továbbfejlesztjük, és ha már elég jónak találjuk, pályázni kezdünk vele.
Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.
A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.
Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
A díszünnepségen jelen lesznek többek között a román királyi család tagjai, valamint a román és magyar kormány képviselői.
Immár 11. alkalommal szervezik meg a zsidó kulturális napokat Kolozsváron, a november 2. és 5. közt tartandó rendezvénysorozatra a szervezők a zsidó kultúra barátait várják Erdély kincses városába.
Életének 71. évében, október 26-án elhunyt Gyöngyössy János székelyföldi történeti grafikus, illusztrátor.
Ady szerelmei – több nő egy részben címmel érkezik budapesti vendégelőadás az Aradi Kamaraszínházba.