Bár az oktatásból szinte teljesen hiányzik a színjátszás, nagy szüksége lenne rá a fiataloknak lelki szempontból is

Elmondta, mivel a nagybányai alkotótáborba nagyon sok gyerek jelentkezett, a színművészek két korcsoportra osztották őket: az 5-8. osztályosok, valamint a 9-11. osztályosok csapatára, és egy hosszú héten keresztül foglalkoztak velük. „Most már évek óta dolgozunk a színjátszó táborban a gyerekekkel: igyekszünk a közös tréninggyakorlatokból, a közös keresésekből kiindulva létrehozni egy előadást, de nem feltétlenül a produkción van a hangsúly.

Szép és nemes dolog színpadra állítani történeteket, de viszonylag kevés olyan, kimondottan a diákok problémáival foglalkozó, a fiatalok szívéhez közel álló mű született, ahol mindenki megtalálja a saját szerepét” – fejtette ki a színművész.

Tapasztalatokból, élményekből építkezünk, és már a kibeszélés folyamatából is abszolút érezhető, hogy bizony van miről beszélni. Nyilván az egészen más minőség, hogyha nem beszélnem kell róla, hanem eljátszhatom, vagy valaki más eljátszhatja az én problémámat – de mindenképpen hasznos lehet, az effajta alkotómunkának óhatatlanul van egyfajta terápiás vetülete is” – mondta a színművész. Azt is kifejtette, hogy ennél a korosztálynál a gyakorlati, technikai, színésztechnikai rutinok talán kevésbé hasznosak, mint egy felnőtt színésznél. A gyermek, a tinédzser megtanulhat ugyan használni egy rutint, de amíg azt még nem tudja „kitölteni”, csupán egy betanított forma lesz.

hogyan lépünk fel a színpadra, mi az, amit mi képviselünk, mi az, amiből táplálkozunk” – fogalmazott a színművész. Hozzátette, a hivatalos oktatás kevés hangsúlyt fektet minderre, holott nagyon sok tekintetben hasznos lenne a diákok énképének alakulására, önbizalmuk fejlődésére nézve.

Azt is elmondta, hogy szintén lényeges alkotóeleme a színjátszó alkotómunkának az együtt dolgozás, együtt gondolkozás, amire a felnövekvő léleknek szintén nagy szüksége lenne. „Csak egy példát említek. A gyerekekkel évek óta foglalkozunk, és

Ez nagyon egyszerű dolognak tűnik, de érezhető egyfajta változás. Érezhetőbb a magány, az elszigetelődés, aminek nyilván „kedvezett” a pandémia okozta elzártság is. De alapvetően ez az egyre inkább virtualizálódó, egyre individualizálódó világ, amiben élünk, nem kedvez a társas kapcsolatoknak, az egymáshoz való viszonyulást nem segíti” – mutatott rá a színművész. Arra is kitért, hogy az elmúlt 9 év összegzéseként, amióta a gyerekekkel foglalkoznak az alkotótáborokban, úgy látja, hogy

Tehát ez biztosan nem változott” – mondta Frumen Gergő. Mint fogalmazott, csak fel kell szakítani azt a „hártyát”: lehet, hogy ez a mozdulat hiányzik az esetek nagy többségében, ha a gyerekek nem érkeznek meg egy hasonló közegbe, hasonló helyzetbe, ahol megtörténik a varázslat.

korábban írtuk

Bessenyei István nevét veszi fel a Szatmárnémetibe költöző romániai Országos Diákszínjátszó Fesztivál

Bessenyei István nevét veszi fel a romániai Országos Diákszínjátszó Fesztivál, amelyet ezentúl Szatmárnémetiben fognak tartani – közölte szerdán a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata.

korábban írtuk

Kamaszok a felnőtté válásról a színház eszközeivel – Koronavírus-járványhoz igazított Shakespeare-klasszikus

Nagybányai általános iskolás diáklányok a felnőtté válás folyamatáról szóló produkciójukkal és középiskolás szatmári diákok koronavírus-járványhoz igazított Rómeó és Júlia-adaptációval nyerték az első díjakat a diákszínjátszó fesztiválon.