
Fotó: MTI/Czimbal Gyula
Nem költő volt, hanem jelenség és evidencia. Vitathatatlan klasszikus, már életében.
2018. június 20., 13:432018. június 20., 13:43
2018. június 20., 13:482018. június 20., 13:48
Több nemzedéknyi erdélyi gyermekolvasó mondhatta el, ha megkérdezték, ki az a kortárs költő, akivel személyesen is találkoztál?, hogy ő, Kányádi Sándor, hiszen fáradhatatlanul járta az iskolákat, óvodákat, művelődési házakat, gyűjtötte a tekinteteket és a mondatokat, többek között azt, amit egy falusi kisiskolás mondott egyszer neki, és világossá vált, hogy voltaképpen ennek jegyében írt ő korábban és utána is: „A vers az, amit mondani kell."
Szóbeliséghez való hűsége olyan költői életművet formált, amelyik megosztható egymással, akkor is, amikor annyira egyszerű mondatai vannak, mint a Két nyárfa című versnek („Én sem volnék, ha nem volnál, / ha te hozzám nem hajolnál"), és akkor is, amikor a Fekete-piros, a Halottak napja Bécsben, a Fától fáig, a Vannak vidékek bonyolultabb, bartóki szerkezetű kompozícióiban egymásnak felelgetnek.
Amikor polifón a Kányádi-vers, akkor is ott lapul a mélyén a bölcsesség pozitív, egy tömbből faragott kisugárzása. Mikor halálhírét hallva kinyitottam gyűjteményes kötetét, hogy személyes üzenetet keressek benne, a Weöres Sándorról jó ötven éve írt prózaverséhez nyílt ki a könyv, és szeme villanására emlékezve úgy érzem, ő is teljes természetességgel tudott olyan lenni, amilyennek Weörest írja meg:
„kéregre, levélre, alálibegő madártollakra írja, rajzolja jeleit, gyűjtsd össze, ha kíváncsi vagy, ha érdekel, s az a csodálatos, hogy addig bűvöl-bájol, míg kíváncsivá tesz, és szinte a kuncogását is hallhatod, amikor a varázslatból, egy közmondás vagy egy tréfa csattanójától józanodva, csak egy közönséges cserepet, levelet, tollat tartasz tenyereden: nincsenek haszontalan dolgok, emeli föl ujját, de azt is úgy, mintha egy játékos egér farkincája volna, azé az egéré, amelyik elrágja a meséket; máskor tulajdon gyermekkorod egy-egy rég kihunyt emlékét villantja eléd, az anyaméh-sötét ősködre, az emberiség embriókorára emlékező tekercseidet játssza le ördöngős magnóján; (...) mire beérnéd, bukfencet vet, madárrá változik, mire megfognád, már ott ül egy csillagon, kalapjában a madár tollával, ősi dalokat dúdolgat."

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze - tájékoztatta szerdán az MTI-t a család.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
A díszünnepségen jelen lesznek többek között a román királyi család tagjai, valamint a román és magyar kormány képviselői.
Immár 11. alkalommal szervezik meg a zsidó kulturális napokat Kolozsváron, a november 2. és 5. közt tartandó rendezvénysorozatra a szervezők a zsidó kultúra barátait várják Erdély kincses városába.
Életének 71. évében, október 26-án elhunyt Gyöngyössy János székelyföldi történeti grafikus, illusztrátor.
Ady szerelmei – több nő egy részben címmel érkezik budapesti vendégelőadás az Aradi Kamaraszínházba.
Anger Ferenc rendezésében mutatja be Giuseppe Verdi Don Carlos című operáját a Kolozsvári Magyar Opera társulata csütörtökön este fél héttől.
Megtéríti az útiköltséget a Kolozsvári Magyar Opera azoknak a nézőknek, akik más településekről, szervezett csoportban érkeznek az előadásaira.
Nem a groteszk, egyperces írások szerzője, Örkény István „lép színpadra”, hanem az író, aki 1956 forradalmi napjaiban percről percre jegyzetel. A 70. évfordulón Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze adja elő a Noteszlapok, 1956 című írásból készült előadást.
szóljon hozzá!