Az utolsó vándorszínész

Botka László 1927. június 26-án született Szatmárnémetiben. Több mint 60 éves színészi karrierjét vándorszínészként kezdte, a sepsiszentgyörgyi teátrum színpadán 57 évet töltött el. Laci bácsi nem kívánkozott nyugdíjba, aktívan vállalt részt a színházi életben. Utolsó fellépése néhány napja a kisvárdai színházi fesztiválon volt, ahol Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő című darabjában Valentint, a lakáj szerepét játszotta.

„Úgy kezdődött, hogy már gyermekként nagyon szerettem a színpadot, ezért elmentem perecet árulni a színházba” – mesélte az idős színész a Krónikának egy korábban készült interjúban. Szülei nem örültek, hogy komédiásnak állt, gépészmérnöknek szánták. „Szüleim beírattak lakatosgyakornoknak, de a háború közbeszólt, és megszűnt az iskola. Megszöktem otthonról, a szatmári Vasas Munkásszínpadán kezdtem, műkedvelőként. 1946-ban kerültem az első hivatásos színházhoz, Nagyenyedre, a Kollektív Színházi Társulathoz, ahol másnapra már be kellett ugranom eljátszani a Júlia című operett Kálmánját” – emlékezett Botka László, az utolsó erdélyi magyar vándorszínész, aki fiatalon négy vándortársulatban játszott: „Faluról falura, városkából városkába vittük a magyar szót és a magyar színházat. Vonattal, teherautóval vagy szekérrel utaztunk, 15–20 előadás volt repertoáron. Csak a közönségből éltünk, más nem segített” – vallotta a színész. „Nagybányán a fűrészgyárnál dolgoztam táncoktatóként, amikor behívtak katonának. Ott kerültem első ízben kapcsolatba a székelyekkel, akik elmesélték, milyen gyönyörű helyek vannak nálukfelé, meséltek a szentgyörgyi színházról is. Levelet írtam a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház igazgatójának, elmondtam, hogy szeretnék nála dolgozni. Egy hét múlva érkezett a válaszlevél, hogy várnak.” Botka László több mint fél évszázadon át dolgozott a háromszéki megyeszékhelyen. Kedvenc szerepei között volt a Csárdáskirálynő – fiatalon Bóni grófot 600 alkalommal játszotta, majd Bóni apját, Leopold Mária herceget alakította rendszeresen Szentgyörgyön.

A színészt hosszú karrierje során megbecsült kapcsolat kötötte a színházhoz. „Mindaddig szeretnék dolgozni, míg a társulat, az igazgató, a rendezők és a közönség bízik bennem. Ha még egyszer születhetnék, újra ezt a pályát és hivatást választanám” – mondta lapunknak adott utolsó interjújában Botka László.