Az alapoknál kezdte a szakmát

– Miskolcon született, Szekszárdon nőtt fel. Hol volt igazán otthon?
– Szekszárdon, ami nem csoda, hiszen ötéves voltam, amikor odaköltöztünk, és húszéves koromig ott éltem. Mégis mindig megdobban a szívem, ha meglátom a diósgyőri várat, vagy Lillafüreden a Hámori-tavat…

– Fiatalon került a szekszárdi városi televízióhoz, ahol az alapoknál kezdte a pályáját.
– Akkoriban a vidéki városi tévéknél természetes volt, hogy csak az kerülhetett képernyőre, aki ismerte a szakma minden mozzanatát. Ezért aztán magam is rengeteget cipeltem az „UMATIC” magnót és a kameraállványt, segítettem az operatőröknek bevilágítani egy-egy interjú helyszínét, és sokszor saját kezűleg vágtam meg az általunk forgatott anyagokat. Igazi alkotóműhely volt akkoriban a Szekszárdi Városi Televízió. Szerencsés vagyok, hogy szakmailag olyan helyen szocializálódhattam, ahol mindenben kipróbálhattam magam.

– Vannak mesterei, példaképei?
– Gyerekkoromtól minden napomat meghatározta a televízió. Emlékszem, számolgattam a napokat a Telepódium legújabb részeit várva, hátha lesz benne egy újabb Nóti Károly-feldolgozás, egy Hacsek és Sajó vagy egy kabaréjelenet Körmendi Jánossal, Balázs Péterrel, Szombathy Gyulával, Csala Zsuzsával, és még sorolhatnám… De a vetélkedők, tévéjátékok és filmek, a szilveszteri műsorfolyamok is meghatározták a mindennapjaimat, nem is beszélve Vitray Tamás beszélgetős műsorairól…

– Bizonyára szívesen emlékszik
vissza 1992-re is, akkor nyerte meg a Magyar Televízió Műsorvezető kerestetik című vetélkedőjét.
– Talán a fenti felsorolás és a hangomból áradó lelkesedés is jól szemlélteti, mi minden járhatott a fejemben, amikor vidéki tévésként jelentkeztem az országos felhívásra. Elképesztő érzések kavarogtak bennem, amikor először megláttam magam az MTV képernyőjén. És amikor megnyertem… Hihetetlen volt! A verseny után egy csapásra megváltozott az életem.

– Az MTV ifjúsági műsoraihoz szerződött, majd bepillanthatott a tévéshow-k háttérmunkálataiba is.
– Akkoriban indultak a tévében a kereskedelmi típusú műsorok – vetélkedők, szórakoztató show-k. Ezekhez kerestek – amerikai mintára – olyan embert, aki órákon keresztül képes informálni, szórakoztatni, szóval tartani a stúdióban helyet foglaló közönséget a megérkezéstől a forgatás végéig. És persze a jó hangulatukról is gondoskodni kellett. Egy gyártásvezető tette fel a kérdést, nincs-e kedvem kipróbálni magam ebben a műfajban? A pénzkereset mellett a tapasztalás lehetőségét láttam ebben a munkában, amit éveken keresztül jókedvvel végeztem. Kevesen tudják, hogy ez mennyire kemény munka.

– Mennyiben más a zenei televíziózás?
– Mindig is érdekelt a zene. Így aztán nem meglepő, hogy húszas éveim elején átigazoltam egy tiszavirág-életű zenetévéhez, majd a Juventus Rádióhoz. Aztán egy hosszabbra tervezett amerikai tanulmányútról Málnay B. Levente – egy nagy amerikai médiacéget képviselve – azzal csábított haza, hogy indítsuk el együtt a magyar zenetévét. Nem tudtam ellenállni a feladatnak, így lettem a Z+ egyik alapítója. Jó pár évig műsort is vezettem ezen a csatornán, leginkább talkshow-kat.

– Annak idején, a Fidesz Kossuth téri összejövetele után megosztotta a közvéleményt. Az azóta elhíresült kétmilliós tömegről beszélt. Hogyan gondol vissza azokra a napokra?
– Életem egyik legszebb és legmeghatározóbb napja 2002. április 13. Persze azzal is tisztában vagyok, sokan vannak, akiknek teljesen közömbös vagy éppen taszító volt mindaz, ami akkor a Kossuth téren történt. Hogy valójában hányan is voltak? Szinte mindegy. Maradjunk annyiban: rengetegen. Én amit mondtam, a rendőrségi helyszínbiztosítók becslése és a rendező utasítása alapján mondtam, s nem fejszámolóként, ahogy azóta is sokan élcelődnek ezen.

– Részt vett a Hír Tv létrehozásában és elindításában, ahol jelentősen megváltozott a munkája.
– Izgalmas időszaka ez az életemnek. Gyakorlatilag a semmiből, elképesztően erős politikai ellenszélben találtuk ki és építettük fel a Hír Tv-t. 2002 decemberében volt látható az első adás, és napról napra szaporodott a nézőtáborunk. Teljesen új hangot, többszólamúságot hozott a magyar médiavilágba a Hír Tv. A kulturális műsorokban, talkshow-kban pedig éveken át igyekeztünk a sokszor háttérbe szorított magyar kultúra miszszionáriusait megmutatni.

– Nem kímélte a sajtó akkor sem, amikor az önkormányzati kommunikációs tanácsadói szerződéseit szellőztették.
– A politikai iszapbirkózás kategóriája ez. A nálunk szerencsésebb történelmi sorsú országokban semmi kivetnivaló nincs abban, ha egy médiából ismert kommunikációs szakember céget alapít, dolgozni kezd különböző médiacégek és egyéb nagyvállalatok vezetőinek stratégiai tanácsadójaként, és közben politikusok is felfigyelnek az ötleteire, a munkájára.

– Talán éppen a fentiek miatt kinevezése után politikai és szakmai támadások egyaránt érték. Mit gondol arról, hogy jobboldaliként már előre kétségbe vonják, hogy irányítása alatt kiegyensúlyozott, valódi közszolgálati tévé  lesz az m1-ből?
– Minden ember valamilyen oldali, csak van, aki kiáll a nézeteiért, van, aki pedig titkolja. Ezen az alapon soha senki nem volna képes kiegyensúlyozott lenni. Hagyjuk ezt! Egyébként pedig azért kételkednek, mert mindig a saját gyakorlatukból indulnak ki. 2002-ben, a Kossuth téri nagygyűlés után, politikai okokból a teljes magyar médiavilág kizárt magából. Akkor – érdekes módon – senki nem sietett a védelmemre a most handabandázók közül. Persze ugyanazok kiabálnak megint, s ezúttal tőlem féltik a demokráciát és a szólásszabadságot. Valljuk be: ez komikus… Akik kicsit is ismernek, pontosan tudják: nem pártpolitikai komisszárnak szerződtem a Magyar Televízióhoz. Nálam nem az az első, ki milyen pártba lépett, vagy nem lépett be az elmúlt évtizedekben, és nem fogom kérni senkitől, mutassa be a szavazófülkében beikszelt lapok lefényképezett változatát. Én nem jobb- vagy baloldali televíziót, hanem a nézőt felnőtt, gondolkodó embernek tekintő, felemelő és igényesen szórakoztatni képes közszolgálati csatornát szeretnék látni.

Szerző: Csorba Mária