„És mind, akikre jó lenne még emlékezni. Akik háza előtt naponta eljártunk, és akikkel csak keveset beszéltünk, talán csak egy-egy szégyenlős csókolomot mondtunk, de mégis összekötött velük valami láthatatlan kötelék. Valami megmagyarázhatatlan összetartozás-érzés. Annak a mélységes és megnyugtató bizonyossága, hogy amíg mindennapi útjaink során találkozunk velük, addig nem érhet minket semmi rossz, addig még tartanak a gyermekkor boldog békeidői.”
2020. június 14., 12:052020. június 14., 12:05
Ezekkel a sorokkal zárja Fábián Tibor református lelkész, újságíró, publicista az Erdély.ma portál támogatásával 2020-ban a Bihar megyei Nagyszántón kiadott, Ilyenek voltunk kötetének Boldog békeidők című tárcáját. Mintegy jelzi: immár szükségét érzi ő is bontogatni a minden ember legdrágább kincsét, az életbe indulás emlékeit hordozó puttonyt.
A gyermek- és ifjúkor ugyanis nem az emlékezésé, hanem az eltökélt előrenézésé. Ezek azok az évek, amikor az idősebb családtagok régebbi történetmeséléseire a gyermek jóformán oda se figyel, mert már annyiszor hallotta és ismételten megfogadja magának, hogy ő aztán sosem fog emlékezgetni arra, amiben épp akkor leledzik. Merthogy ebben nincs semmi érdekes. De majd a másnapi – némi lökdösődéssel fűszerezett – meccs a tornaórán, az igen, az izgi lesz, azt majd az unokáknak is el kell egyszer mesélni. Egyszer és nem százszor, mert ráunnak!
Ki ne ismerné a hajdani fogadkozásokat, s hogy később hányszor is került terítékre az egyszeri eset. Ám az évek telnek, az emlékek gyűlnek, és egyre inkább kikívánkoznak az ominózus puttonyból. Fábián Tibor elérkezettnek látta az időt, hogy megnyissa a puttony száját, és legelőbb a Nagyváradhoz közeli Fugyivásárhelyen töltött gyermekkorát és kisiskolás éveit elevenítse fel, egy-egy emléket önálló tárcában megírva és ezeket foglalva kötetbe.
(Besurranni a pályára).
Az Ilyenek voltunk Fábián-kötetben felelevenített időszak a régi rendszer utolsó éveit öleli fel, s érdekes a szerző retrospektív megállapítása, miszerint mintha érezték volna a közelgő változást. Az emlékezés mondhatni a legszubjektívebb tulajdonunk, nem érdemes senki emlékeit megkérdőjelezni, helyesbíteni, vitatkozni a pontosságon, én is elhiszem, hogy a meddő sorban állások, buszra várások közben szocializálódott egykori gyermeknek érett korban visszatekintve úgy tűnhet, megérezték a levegőben az új idők szelét.
Tizenöt éves, amikor bekövetkezik a változás, Nagyváradra jön középiskolába, ez már egy következő életszakasz, az 1990 utáni emlékek pedig feltehetőleg a következő kötet tárgyát képezik majd. A kötetzáró mondatok alapján felcsigázott érdeklődéssel várom, teljes mértékben egyetértve gondolataival és érzéseivel.
Embereket és helyeket, hogy rájuk is emlékezhessünk majd valaha. És talán majd valamikor valakik ránk is emlékeznek. Hogy ilyenek voltunk. (…) És ilyenkor szétárad bennünk a jóleső emlékezet íze. És párhuzamokat vonunk a múlttól a jelenig. És tárgyilagosan, lemondással, keserűen vagy egyszerűen, félelem nélkül, némi bizakodással, esetleg kaján vigyorral az arcunkon megállapítjuk: igen, ezek vagyunk. Ilyenek vagyunk.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Báró Kemény János író, színházalapító, mecénás és közösségépítő köztéri mellszobrának felavatásával, kiállításmegnyitókkal, könyvbemutatókkal ünnepelték szombaton Marosvécsen az Erdélyi Helikon megalakulásának centenáriumát.
Új műsorstruktúrával várja nézőit szombattól az M1 csatorna – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!