„És mind, akikre jó lenne még emlékezni. Akik háza előtt naponta eljártunk, és akikkel csak keveset beszéltünk, talán csak egy-egy szégyenlős csókolomot mondtunk, de mégis összekötött velük valami láthatatlan kötelék. Valami megmagyarázhatatlan összetartozás-érzés. Annak a mélységes és megnyugtató bizonyossága, hogy amíg mindennapi útjaink során találkozunk velük, addig nem érhet minket semmi rossz, addig még tartanak a gyermekkor boldog békeidői.”
2020. június 14., 12:052020. június 14., 12:05
Ezekkel a sorokkal zárja Fábián Tibor református lelkész, újságíró, publicista az Erdély.ma portál támogatásával 2020-ban a Bihar megyei Nagyszántón kiadott, Ilyenek voltunk kötetének Boldog békeidők című tárcáját. Mintegy jelzi: immár szükségét érzi ő is bontogatni a minden ember legdrágább kincsét, az életbe indulás emlékeit hordozó puttonyt.
A gyermek- és ifjúkor ugyanis nem az emlékezésé, hanem az eltökélt előrenézésé. Ezek azok az évek, amikor az idősebb családtagok régebbi történetmeséléseire a gyermek jóformán oda se figyel, mert már annyiszor hallotta és ismételten megfogadja magának, hogy ő aztán sosem fog emlékezgetni arra, amiben épp akkor leledzik. Merthogy ebben nincs semmi érdekes. De majd a másnapi – némi lökdösődéssel fűszerezett – meccs a tornaórán, az igen, az izgi lesz, azt majd az unokáknak is el kell egyszer mesélni. Egyszer és nem százszor, mert ráunnak!
Ki ne ismerné a hajdani fogadkozásokat, s hogy később hányszor is került terítékre az egyszeri eset. Ám az évek telnek, az emlékek gyűlnek, és egyre inkább kikívánkoznak az ominózus puttonyból. Fábián Tibor elérkezettnek látta az időt, hogy megnyissa a puttony száját, és legelőbb a Nagyváradhoz közeli Fugyivásárhelyen töltött gyermekkorát és kisiskolás éveit elevenítse fel, egy-egy emléket önálló tárcában megírva és ezeket foglalva kötetbe.
(Besurranni a pályára).
Az Ilyenek voltunk Fábián-kötetben felelevenített időszak a régi rendszer utolsó éveit öleli fel, s érdekes a szerző retrospektív megállapítása, miszerint mintha érezték volna a közelgő változást. Az emlékezés mondhatni a legszubjektívebb tulajdonunk, nem érdemes senki emlékeit megkérdőjelezni, helyesbíteni, vitatkozni a pontosságon, én is elhiszem, hogy a meddő sorban állások, buszra várások közben szocializálódott egykori gyermeknek érett korban visszatekintve úgy tűnhet, megérezték a levegőben az új idők szelét.
Tizenöt éves, amikor bekövetkezik a változás, Nagyváradra jön középiskolába, ez már egy következő életszakasz, az 1990 utáni emlékek pedig feltehetőleg a következő kötet tárgyát képezik majd. A kötetzáró mondatok alapján felcsigázott érdeklődéssel várom, teljes mértékben egyetértve gondolataival és érzéseivel.
Embereket és helyeket, hogy rájuk is emlékezhessünk majd valaha. És talán majd valamikor valakik ránk is emlékeznek. Hogy ilyenek voltunk. (…) És ilyenkor szétárad bennünk a jóleső emlékezet íze. És párhuzamokat vonunk a múlttól a jelenig. És tárgyilagosan, lemondással, keserűen vagy egyszerűen, félelem nélkül, némi bizakodással, esetleg kaján vigyorral az arcunkon megállapítjuk: igen, ezek vagyunk. Ilyenek vagyunk.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
A szeretet, ami megmarad című izlandi film érkezik a romániai mozikba – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület. Az izlandi filmet 12 éven felülieknek ajánlják és számos romániai városban vetítik.
2025. november 24–29. között hetedik alkalommal szervezi meg a Szigligeti Színház Lilliput Társulata a Fux Feszt – Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválját Nagyváradon.
Szerkezeti és tartalmi felújításon esett át az erdélyi kastélyok legnagyobb internetes enciklopédiája, a kastelyerdelyben.ro honlap – tájékoztatta szerkesztőségünket az Erdélyi Történelmi Családok Kutatóközpontja.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!