
Kiss Bora színművésznő fest is. Azt vallja, szereti, ha sok titok van a festményen, hogy ne legyen minden egyértelmű
Fotó: Facebook/Kiss Bora
A képzőművészet is fontos szerepet játszik Kiss Borának, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata színészének életében. A szerepformálás és a festészet alkotó folyamatáról, a kettő viszonyáról kérdeztük a művészt.
2022. február 13., 09:242022. február 13., 09:24
„Sokkal jobban tudok festeni, ha színészként is szeretnek” – így jellemezte a Krónika megkeresésére Kiss Bora, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színművésze azt, hogy miként fér össze a képzőművészeti alkotás színpadi munkásságával. Kiss Bora 2014-től a vásárhelyi társulat tagja, 2010 és 2014 között a Csíki Játékszínnél játszott. Mint mondta, a két önkifejezési forma – a színészet és képzőművészeti alkotás – nagyon természetesen van jelen az életében.
Fotó: Facebook/Kiss Bora
Hosszú ideig szokatlannak érezte, hogy a „mi a foglalkozásod” kérdésre azt felelheti, színész. Ugyanakkor képzőművészként nem hivatkozik magára, mivel ezt a szakmát nem tanulta.
Ha jól próbálok, van feladatom, szeretnek: ez a legfontosabb, hogy kiemelkedő tudjak lenni” – részletezte a művésznő.
Fotó: Facebook/Kiss Bora
Hozzátette, ha nem bíznak benne, akkor nagyon „semmilyenné” válik. „Ilyenkor nincsenek őszinte pillanataim, legalábbis én így érzem” – mondta Kiss Bora. Hozzátette, nemrég volt hasonló helyzetben, amikor annak ellenére, hogy mások bíztak benne, ő folyton azt érezte, hogy „a színpad ledobja magáról”.
Kiss Bora több éve foglalkozik könyvek illusztrálásával. „Egy menedzsmentkönyvet illusztráltam először. Az egyik tanáromnak viccesen megjegyeztem, ha ír egy könyvet, illusztrálom. Később megérkezett egy 350 oldalas iromány, számokkal és olyan információkkal, amihez nekem semmi közöm, nem értek hozzá. Megnéztem a fejezeteket, idő, időbeosztás, és ezekhez készítettem nagyon kedves, színes, vicces rajzokat” – emlékezett vissza.
Fotó: Facebook/Kiss Bora
Akrillal szokott festeni, akvarell ceruzákat használ, és a kávé is egy fontos eszköz, mellyel lelocsolja a kész munkát, és gyönyörű foltok keletkeznek a lapon, amit nagyon szeret. Csokoládéspapírt is szívesen használ, ebből kockákat, különböző formák metsz ki, ezek alkotják például házak apró ablakait. Mint mondta, szereti, ha sok titok van a festményen, hogy ne legyen minden egyértelmű. A nézőt az érzései vezessék el az alkotás megfejtéséhez. Ezért mindenkinek „más kép formálódik meg a szíve előtt”, holott ugyanazt a festményt nézik.
Fotó: Facebook/Kiss Bora
– fogalmazott Kiss Bora. Arról is beszélt, a jövőre nézve vannak megrendelt munkái, és egy kiállítás is tervben van, de a színészi munka mellett jógát is oktat, így több időre van szükség, hogy a tárlat létrejöjjön.
Fotó: Facebook/Kiss Bora
A színésznő beszélt a szerepek megformálásáról is. Elmesélte a folyamatot: természetesen nem ő választja ki, milyen karaktert játsszon, kifüggesztik a szereposztást, a neve mellett egy másik névvel – így kezdődik. A szerepformálást pedig a rendező is befolyásolja.
Én is festek olyan színekkel néha, amit nem próbáltam még, és van, hogy megszeretem, viszont előfordul, hogy nem” – tette hozzá Kiss Bora. Elmondása szerint az a fajta színész, ember, aki a jó vezető mellett bármit el tud hinni, bármivel tud azonosulni. Nem szokott sokat kérdezni, akadékoskodni. Bízik abban, aki irányít, vezet és tanít. Fontosnak tartja az alázatot, a közös munkát, hogy a két fél segítse egymást.
Fotó: Facebook/Kiss Bora
„Szoktam ajánlatokat tenni, mivel én állok a színpadon, de alázatosan bízok egy ideig. Azután sem veszekszem, inkább feladom. Nem akarom a saját igazamat ráerőltetni senkire” – mondta a művésznő. Hozzátette, van egy fontos mondás, amit szem előtt tart: a béke fontosabb, mint az igazság. „Nagyon kevés előadás volt az életemben, amit nem tudtam megszeretni. Mindig találok valami olyat, néha egy mondatot, vagy egy pillanatot, amiért tudom szeretni” – mondta a művésznő.
Az 1806 és 1948 közötti időszak aradi színlapjait kutatta és rendszerezte, majd szerkesztette kötetbe a Kiskunfélegyházán élő, aradi származású Piroska házaspár, amely korábban az aradi magyar színjátszás 130 éves történetéről is könyvet írt.
A Miniallűrök (2021) és a Lélekporc (2023) után TEjben, jajban, világvégÉN címmel jelent meg az UNITER- és Jászai Mari-díjas színművész legújabb verseskötete, aminek az „ősbemutatóját” Aradon tartották.
Napjaink zajos világában különösen fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban találkozzanak a komolyzenével. A LurkOpera játékos foglalkozásai során az opera nemcsak élmény, hanem eszköz a koncentráció, kreativitás és érzelmi intelligencia fejlesztésére.
Ismét adventi turnéra indul a Kaláka. A népszerű zenekar december 4-én a budapesti Deák Ferenc téri evangélikus templomban kezdi a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című műsorsorozatát, és 21-én este Óbudán zárja.
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
szóljon hozzá!