„Ráncfelvarrás” Szophoklésznek Udvarhelyen

Az athéni szerzőnek mintegy százharminc művet tulajdonítanak, ám mindössze hat színműve és egy szatírjátéka maradt fenn, az Antigoné és az Élektra mellett az Oidipusz a leggyakrabban játszott tragédia.

A dráma népes társulatot igényel, így az állandó létszámhiánnyal küszködő Küküllő-parti színház minden mozgósítható emberét bevetette a produkcióba, és igénybe vette az Udvarhely Néptáncműhely táncosait, illetve négy középiskolás diákot is, akik már a Dzsungel könyve című musicalben is szerepeltek – mondták el az alkotók a produkciót beharangozó sajtótájékoztatón.

A rendező, Sorin Militaru egyike a legfoglalkoztatottabb és legelismertebb hazai rendezőknek, Székelyudvarhelyen ez a harmadik rendezése. Korábban, a 2003/2004-es évadban Csehov Sirályát, a 2007/2008-as idényben pedig Euripidész Elektráját vitte színre az akkor még igencsak fiatalnak számító társulattal. Mind a két munkának szép sikere volt a városban és a különböző fesztiválokon, s jelentősen hozzájárult a város színházának nagykorúsodásához – vélik a teátrum vezetői.

Ovidiu Iloc zeneszerzőként először kapott meghívást a Tomcsa Sándor Színházba, ő arra törekszik ez alkalommal, Bezsán Noémi koreográfussal együtt, hogy kihasználják a tánckarban rejlő lehetőségeket. „Egymásra figyeléssel, belső koncentrálással ki lehet aknázni, fel lehet fejteni a rejtett lehetőségeket, így jelentős plusztartalmakat tudunk bevinni a darabba, amely a nézői fantáziát megmozgatva igen aktív részvételre invitálhat majd mindenkit.”

A művet Karsai György és Térey János több éves munka során fordította újra. Legalább hatvan esztendőn át Babits fordításában és átköltésében játszották a magyar színpadokon.

„A Babitsé amolyan szent szöveg, akárcsak az Isteni színjáték. A mi célkitűzésünk az volt az Oidipusznál, hogy maradjon meg kristálytisztán minden ógörög körülmény. Ne az legyen a jelszó, hogy Babitsot száműzzük. Nézzünk szembe vele, hogy bár csodálatos szöveg, és egyetlen tekintetben felülmúlhatatlan (teltebb zengésű a nyugatos költői köznyelv, mint a miénk), de éppen ezért muzeálissá vált napjainkra. Nem iktattam szlenget, kortárs fordulatokat a szövegbe, csak annyit, amennyi elengedhetetlen volt. Olyan végeredményre törekedtem, hogyha az a színész kezébe kerül, azonnal érthető legyen, és ne szoruljon magyarázatra” – nyilatkozta Térey a fordítás kapcsán korábban a Bárka folyóiratnak.

Ezt a változatot Erdélyben eddig csak stúdiószínpadon játszották. A Karsai-Térey szerzőpáros szövegéből, a teljes darabból most Militaru és Demeter Kata, a színház dramaturgja választotta ki a megfelelő „mennyiséget”, nem az egész mű kerül színpadra, hanem egy olyan rész, amely a munkában résztvevő művészek szerint „teljes egészként” fog hatni a jelen értelmezés jóvoltából a színpadon. Csurulya Csongor művészeti vezető szerint a közönség szeretni és érteni fogja az Oidipuszt Udvarhelyen. Sorin Militaru szerint is szükség van időnként a ráncfelvarrásra és az újfajta értelmezésekre.

A bemutató előadásra a Tomcsa Sándor bemutatóbérletek érvényesek. A húsvét utáni héten három alkalommal – szerdán, csütörtökön és pénteken – játssza majd az új darabot a társulat.