A táj kényszerítette város

Az épített örökség nyomában című ötnapos rendezvény a harmadik volt a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) idei fotótáborai között. A gyergyószentmiklósi táborozás ötlete a helyi művelődési központ vezetőségétől származik, amely fontosnak tartotta megörökíteni a várossá válásának 100. évfordulóját ünneplő település épített örökségét, illetve a 170 éves Gyilkos-tót. Erre a feladatra Ádám Gyula, a HMKK fotós szakosztályának referense Kovács László budapesti, Szentes Zágon és Vitos Hajnal csíkszeredai, Bimbó Zoltán egri, Fekete Zsolt kolozsvári, Bálint Zsigmond marosvásárhelyi, Barabás Zsolt és Henning János sepsiszentgyörgyi, Czire Alpár székelykeresztúri, Balázs Ödön és Erdély Bálint Előd székelyudvarhelyi, valamint Molnár Attila tekerőpataki fotográfusokat kérte fel. A feladat bonyolultsága már a tábornyitó előadáson kiderült, Köllő Miklós műépítész ugyanis kijelentette: „Gyergyószentmiklós olyan település, amelyet a táj kényszerített várossá lenni”. A város egy részén az erdőből élő székelyek sajátos építkezése figyelhető meg, a központ viszont már polgári hangulatú, az örmény kereskedők építette házakkal – fejtette ki a műépítész. Ezzel az „útravalóval” láttak munkához a fotósok: a sokszor hajnali órában kezdődő portyáik során végigbóklászták a települést átszelő Békény-patak partját, felmásztak a templomok tornyába, pincéket kutattak fel, bekérezkedtek a magánházak udvaraira és a főtérre néző erkélyekre is. „Sehol nincs ennyi villanydrót, mint itt” – fogalmazta meg tapasztalatait Czire Alpár, aki kellemesen csalódott a gyergyószentmiklósiakban, Székelykeresztúron ugyanis ridegnek, zárkózottnak tartják az itteni embert. Vitos Hajnal számára megpróbáltatásnak bizonyult a tábor, mint mondta, a városképet csak részleteiben tudta megragadni. Még a sokat tapasztalt Ádám Gyula számára is „kemény téma” volt Gyergyószentmiklós. „Négy napig ugyanazt a kört jártam be. Kerestem a gyergyói embert, hiszen egy város utcáin sokan megfordulnak, nem csak a helybéliek” – magyarázta Ádám, aki arra is kitért, hogy találkozott olyanokkal is, akik kertelés nélkül megmondták: „Márpedig engem senki le ne fényképezzen”. „Tudatosítani kell az emberekben, hogy egy fotósnak legalább annyira fáj egy gödrös utca látványa, mint az ott lakóknak, és nem a szenzációhajhászás végett örökíti meg, hanem azért, mert rá akarja irányítani a figyelmet a hiányosságokra” – összegzett Henning János.

A Gyergyószentmiklóson készült fotókat Ádám Gyula szerkeszti albumba, amelyet kiállításmegnyitóval egybekötve a decemberi városünnepen mutatnak be a helybelieknek.