A székelyudvarhelyi mesélő élete

„Székelyudvarhelyen, a Varga Katalin – a történet idején még Báthory – utca és az Ötvös utca sarkán laktunk, s tőlünk a harmadik házban lakott Polner bácsi, a város dobosa. 1944. szeptember 8-án kiállt a sarokra, és dobolni kezdte: »Közhírré tétetik, mindenki meneküljön, me’ jőnek az oroszok«” – kezdte mesélni egyik történetét Csíky András színművész a Prospero könyvek sorozatban megjelent életútinterjú-kötetének bemutatóján tegnap a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában. „Egy kölyök számára ez meghatározó esemény volt, valóságos tragédia, de benne volt Isten keze, a csoda és furcsamód némi humor is” – magyarázta egykori diákjai, kollégái és közönsége körében az udvarhelyi történeteiről „hírhedt” hetvennyolc éves színművész, aki kiskamaszként szemtanúja volt Budapest ostromának.

„Nehezen tudtam vele megértetni, hogy fontos ez a könyv, az élete a színháztörténet része, érdekli az embereket” – árulta el beszélgetőpartneréről Köllő Katalin, a kötet szerzője. Az Iván, a rettentő Feltalálója, az Éjjeli menedékhely Bárója, A félreértésbeli Szolga, Horatio a Hamletből és Ma üzletvezető a híres A buszmegállóból – idézte fel Csíky András néhány feledhetetlen alakítását és szerepeinek szállóigévé vált mondatait Tompa Gábor rendező, a kolozsvári magyar társulat igazgatója, Visky András dramaturg, művészeti igazgató és Demény Péter, a kötet szerkesztője a könyvbemutatón. A második világháború utáni erdélyi magyar színésznemzedék egyik kiemelkedő alakját, Csíky Andrást először egy tehetségkutatón hallotta szavalni Tompa Miklós. Ő irányította a színművészeti főiskolára, ahova még az érettségi diploma megszerzése előtt fel is vették. A diákévek után társaival megalapították a Nagybányai Állami Színházat, majd a szatmári Északi Színház tagja, később igazgatója lett, 1977-től pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeként tevékenykedett.

A színész a Korunk Komp-Press Kiadónál júniusban megjelent „beszélgető-könyv” lapjain számol be színpadi és filmes munkáiról, a pályáját meghatározó eseményekről, betekintést enged néhány korszakalkotóvá vált előadás létrejöttébe, ma már legendaként emlegetett rendező- és színészegyéniségekkel közös munkájába. A beszélgetések során az elmúlt fél évszázad erdélyi színjátszásának szubjektív színháztörténete rajzolódik ki, amely a kötet függelékében található színházi és civil fényképekkel, a művész vázlatos életrajzával, főbb szerepeinek és kitüntetéseinek felsorolásával, a róla szóló kritikák és méltatások idézésével válik teljessé.