A pécsi Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztői Sepsiszentgyörgyön

A pécsi Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztői, írói találkoztak a sepsiszentgyörgyiekkel a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A rendezvényt a Magyar Költészet Napja jegyében szervezte a könyvtár és a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja. Ágoston Zoltán szerkesztő, kritikus, a Jelenkor főszerkesztője, Kukorelly Endre költő, író, esszéíró, szerkesztő, Grecsó Krisztián költő, író, szerkesztő, Demény Péter költő, író, műfordító vallott a lappal kialakított viszonyáról.

Kukorelly szerint a Jelenkornak nagyon erős múltja van, ez a lap képviselte a magyar irodalom arculat-, beszédmód- és paradigmaváltását. Mint kifejtette, a pécsi Jelenkor nem volt ellenzéki lap, de radikális beszédmódja új színt hozott a magyar irodalomba. Kukorelly Endre azt is elmesélte, huszonévesen abbahagyta az irodalommal való foglalkozást, történész akart lenni. Öt év múlva visszatért, és körülnézett, mi a helyzet a kortárs magyar irodalomban.

Rögtön a Jelenkor jelenség tűnt fel számára: az, hogy egy vidéki lap ennyire fontos lehet. Amikor végre jelentkezni mert verssel a Jelenkornál, és azt el is fogadták, rendkívül megtisztelve érezte magát, idézte fel. Grecsó Krisztián egy vallomással indított: a szentgyörgyi őrkői cigány népzene az egyik nagy kedvence, és látogatása során szent áhítattal nézte az Őrkő hegyet, ahol az Őrkőiek Budapesten című rongyosra hallgatott lemez született. Grecsó az olvasóknak azt tanácsolta, legyenek nagyon kritikusak a folyóiratokkal szemben: ha kézbe vesznek egy irodalmi lapot, és nem tetszik valami,  lapozzanak tovább, vagy vegyenek elő egy másik lapszámot, de ne adják fel.

Egyetemista korában ilyen módon ismerkedett a lapokkal, és így vette észre, hogy a Jelenkor az, amit a legtöbbet a kezében tart. Pletykaanyu című kötete úgy keletkezett, hogy Nagy Boglárka, a lap szerkesztője elolvasott két véletlenül odadobott bekezdést, és azt mondta: ez a legjobb az egészben. „Hogy az anyaghoz, amit bennszülöttként ismertem, legyen külső szemléletem és iróniám, kellett ez a biztatás” – mondta Grecsó. Demény Péter elmondta, kétféle hiúság létezik, egyik, ha az ember nem bírja elviselni, hogy ne jelenjen meg szövege, ez a buta hiúság, és van egy másik fajta,  ha nem tudni elviselni, hogy a neve alatt nem jó szövegek jelennek meg.

A Jelenkor jó lap, jó szerkesztőség, jó műhely, jó érzékkel nyúlnak a szövegeihez, mindig épp ott, ahol az ő jobbik énje javítana.  „Megveszem az áprilisi számot, ott van a nevem Esterházy Péteré és Nádas Péteré alatt, én akár ma este meghalhatok” – mondta Demény. Ágoston Zoltán összekötő szövegeiben elsősorban a Jelenkor történetét, elődjeinek értékrendjét, szellemiségét ismertette, miszerint mindig a minőség volt az alapmérce.