A megoldás reményében

„A találkozó célja olyan történetkutatói magatartás kialakítása, amely kiadványaink eszközével erősíti a két népben a kölcsönös bizalmat. Segít bizonyos múltbéli feszült pillanatok meghaladásában, a feszültségek feloldásában, a vitatott témák őszinte megtárgyalásában, egymás történelmének alaposabb megismerésében” – állítja az a nyilatkozat, amelyet a két folyóirat főszerkesztője, Glatz Ferenc akadémikus (képünkön jobbra) és Dorin Matei történész látott el kézjegyével.

Az egyoldalú ismeretek ellen

Történelmi korszakokra bontva fogják tanulmányozni román és magyar történészek a két nép közös múltját – jelentette a konferencia legfontosabb eredményét Glatz Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) volt elnöke, a Magyarországon három évtizede megjelenő História szakfolyóirat alapító főszerkesztője. Glatz a bukaresti Magyar Kulturális Intézetben román kollégáival, a Magazin istoric tudósaival folytatott eszmecseréjéről egyelőre az állapítható meg, hogy „jólfésült” nyilatkozatok helyett gyakorlati ütemtervet tett le az asztalra. A két műhely történészei a jövőben rendszeressé teszik a szakmai találkozókat – a következő konferenciát őszszel tartják Budapesten –, a folyóiratok átveszik vagy ismertetik egymás publikációit, közös lapszámok kiadásában is gondolkodnak. Mindezt olyan hosszú távú párbeszéd kialakításának reményében teszik, amely a román és magyar történelem konfliktusos fejezeteire összpontosít, és az előítéletek oldására törekszik.

A két ország oktatási és kulturális minisztériumainak beleegyező támogatásával, de nem politikai vagy formális, hanem szakmai kezdeményezésre és szakmai szempontok szerint zajlott a találkozó – tájékoztatta lapunkat Beke Mihály András, a közvetítést és a szervezést vállaló bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója, aki szerint kétéves előkészítést igényelt a találkozó. Ennek alapötletét különben Dorin Matei, a Magazin istoric főszerkesztője vetette fel. A román történésznek nem ez az első, nyitottságot szorgalmazó gesztusa: az aradi Szabadság-szobor felállítása körül 1999-ben kezdődött, nacionalista felhangú politikai vita során ő javasolta, hogy az általa vezetett lapban magyar történészek írásokat közöljenek a ’48-as szabadságharcban kivégzett tábornokok történelmi szerepéről és jelentőségéről. „Óvatos hangvételű, inkább az összekötő történelmi kapcsokra szorítkozó találkozóra számítottunk, de már az indítás más volt. Glatz Ferenc kilépett a szűk mederből, és kijelentette, hogy amikor az Európai Unión belül a két ország globális kihívásokkal áll szemben, hiba lenne elveszni a csetepatékban” – mondta el Beke. A megnyitón jelen lévő Markó Béla RMDSZ-elnök azt hangsúlyozta, a történelmi események az értelmezések szempontjából különböznek, ami a továbbiakban sem fog változni. Szerinte pozitív változás akkor állhat be, ha a felek elfogadják egymás jogát ahhoz, hogy kinek-kinek saját értelmezése legyen ugyanazzal az eseménnyel kapcsolatban.

Mire elég a szakma jóindulata?

A jelenlegi román és magyar történelemszemléletet a köztudatban, a tankönyvekben vagy a politikai diskurzusokban egyaránt a párhuzamosan megírt szintézisek és az eltérő nézőpontok jellemzik. A história olyan tételei, mint például a román kontinuitás-elmélet, az 1848-as forradalom eseményei, a trianoni döntés vagy a kommunista éra nemzetiségellenes atrocitásai egyaránt neuralgikus pontokat jelentenek. Az eltérő szemlélet tág értelmezési lehetőséget ad, amely egyrészt az iskolai történelemoktatást állítja ellentmondásos helyzetbe, másrészt nacionalista politikai ideológiák és megnyilvánulások táptalaját képezi. A román és a magyar kormány 2006-os együttes kormányülésén felmerült egy közös történelemkönyv megszerkesztése, amelyhez modellként a francia–német, hasonlóan konfliktusoktól terhes történelmet feldolgozó könyv szolgált volna. A két ország akadémiai vegyes bizottságának felügyeletével szerkesztett könyv megjelenési határideje 2010 – csakhogy míg a francia–német modell iskolai tankönyvként szolgál, a román–magyar változat csupán bemutató jellegű. A hírre az országos sajtóban reagáló román és magyar történészek szinte egyöntetűen jelentették ki, hogy a kezdeményezés politikai szempontból elképzelhető, ám a gyakorlatban nem megvalósítható. A hétvégi bukaresti konferencián nem tértek ki a 2006-os kormányülés vagy a román–magyar tankönyv kérdésére.