
Fotó: A szerző felvétele
2007. október 29., 00:002007. október 29., 00:00
A hatalmas előtérben Az én Erdélyem című fotókiállítás képei függenek, néhány pannó pedig térelválasztóként szolgál egy kisebb kávézó számára. A lépcsőfordulók alatti – jókora – kuckókban a szemle idején iroda és kisebb vetítőterem működött, ahol mindenki kedvére válogathatott azokból a filmekből, amelyeknek nagytermi vetítéséről esetleg lemaradt.
A közönség javarésze ezúttal sem a nagyszebeniekből állt, akiket idén ráadásul jócskán elkényeztettek a kulturális főváros programjaival. Az évek során azonban kisebb helyi csapat is kialakult, amely szívesen ellátogat ilyenkor a művelődési házba – mondta el Kató Csilla, a szemle egyik szervezője, aki a mezőnyt is értékelte lapunknak. Idén különösen sok – nyolcszáz – alkotás közül válogatott az előzsűri, a négy szekcióba 56 film került be. A romániai filmek tekintetében viszont továbbra sem javult lényegesen a helyzet, még akkor sem, ha a videotechnika térnyerésével egyre több független filmes jelentkezik. „A román filmek többségét a köztelevízió munkatársai készítik. Ez azért baj, mert Romániában gyenge a televíziós kultúra, jó riportok sincsenek, pedig egy dokumentumfilm itt kezdődik: riporttal, interjúval, feltáró munkával. Hiányoljuk a hosszú szerkezetű, teljes jelenséget bemutató alkotásokat” – fejtette ki Kató Csilla, aki szerint kevés olyan romániai film készül, amely a fesztivál arculatába – szerzői, „megfigyelő” és feltáró filmek – illeszkedne. A szervezők éppen ezért példákat is keresnek, idén az ausztrál dokumentumfilm egyik kiemelkedő alakja, Bob Connoly munkássága került a középpontba a brit Michael Yorke-é mellett. Az ausztrálok amolyan „nemzeti kincsnek” tekintik a szigetországban nagy mennyiségben és kiváló minőségben készülő dokumentumfilm-termést: Connoly munkáinak bemutatójára ellátogatott a térség Belgrádban szolgáló ausztrál nagykövete is, Claire Birgin. A diplomata szerint az ausztrál dokumentumfilm legfőbb erénye, hogy mértéktartó: se túl sokat, se túl keveset nem mond az adott témáról. Connoly munkásságát – aki ezúttal nem lehetett jelen a szemlén – a Leahy-trilógia révén mutatták be a szervezők. A First Contact (Első kontaktus) a harmincas évek Új-Guineájának bennszülöttei és a fehér emberek (Michael Leahy és testvérei) találkozását meséli el, a Joe Leahy’s Neighbours és a Black Harvest (Fekete termés) pedig Leahy félvér fia és a szomszédságában lakó Ganina törzs kapcsolatáról beszél azután, hogy a rendező 18 hónapig élt Leahy ültetvénye és a Ganina törzs területének határán.
Kató Csilla, az Astra Filmstúdió Cinemateca programját ismertetve elmondta, a filmcsemegéket és versenyfilmeket felvonultató fesztivál igazából nem a múlt hét elején kezdődött el. A Brukenthal múzeumban az év szinte minden napján, 14 órától román filmeket vetítettek az érdeklődőknek: bár az időpont a helybelieknek egyáltalán nem felelt meg, a múzeumba betérő turisták közül sokan éltek ezzel a lehetőséggel. A program év végéig tart, így az astrás filmnapok nem érnek véget a fesztivállal, amelyet a szervezők ezután évente terveznek megtartani.
R-P. E.
Az Astra fesztivál díjazottjai
Nagydíj: Cabal in Kabul (Ármány Kabulban) – Dan Alexe, Belgium
A Nemzetközi szekció díjai: Prirechny, The Town That No Longer Exists (Prirecsnyi, a többé már nem létező város) – Tore Grottjord (Norvégia); On A Tightrope (A kötéltáncos) – Petr Lom (Kanada, Norvégia);
Az Európa szekció díjai: Our Street (A mi utcánk) – Marcin Latallo (Franciaország); Two Sisters (Két nővér) – Jasna Krajonovic (Belgium); My Home (Az én otthonom) – Debora Scaperrotta (Olaszország).
A Románia szekció díjai: Bar De Zi And Other Stories (Nappali bár és más történetek) – Corina Radu (Románia); We Are Staying (Állunk) – Anne Schiltz és Charlotte Gregoire (Luxemburg)
A Diákfilm szekció díjai: The Unkosher Truth (A nem kóser igazság) – Chana Zalis (Izrael); After The War (Háború után) – Szrdjan Keca (Szerbia)
A zsűri különdíjai: Making Rain (Esőemberek) – Frode Storaas és Liivo Niglas (Észtország, Norvégia, Mozambik); Every Good Marriage Begins With Tears (Minden jó házasság könynyekkel kezdődik) – Simon Chambers (Nagy-Britannia); Beyond The Forest (Az erdőn túl) – Gerald Igor Hauzenberger (Ausztria); Obcina – Bjorn Reinhardt (Németország); Independence (Függetlenség) – Rastko Petrovics (Szerbia)
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.