
Fotó: A szerző felvétele
2007. október 29., 00:002007. október 29., 00:00
A hatalmas előtérben Az én Erdélyem című fotókiállítás képei függenek, néhány pannó pedig térelválasztóként szolgál egy kisebb kávézó számára. A lépcsőfordulók alatti – jókora – kuckókban a szemle idején iroda és kisebb vetítőterem működött, ahol mindenki kedvére válogathatott azokból a filmekből, amelyeknek nagytermi vetítéséről esetleg lemaradt.
A közönség javarésze ezúttal sem a nagyszebeniekből állt, akiket idén ráadásul jócskán elkényeztettek a kulturális főváros programjaival. Az évek során azonban kisebb helyi csapat is kialakult, amely szívesen ellátogat ilyenkor a művelődési házba – mondta el Kató Csilla, a szemle egyik szervezője, aki a mezőnyt is értékelte lapunknak. Idén különösen sok – nyolcszáz – alkotás közül válogatott az előzsűri, a négy szekcióba 56 film került be. A romániai filmek tekintetében viszont továbbra sem javult lényegesen a helyzet, még akkor sem, ha a videotechnika térnyerésével egyre több független filmes jelentkezik. „A román filmek többségét a köztelevízió munkatársai készítik. Ez azért baj, mert Romániában gyenge a televíziós kultúra, jó riportok sincsenek, pedig egy dokumentumfilm itt kezdődik: riporttal, interjúval, feltáró munkával. Hiányoljuk a hosszú szerkezetű, teljes jelenséget bemutató alkotásokat” – fejtette ki Kató Csilla, aki szerint kevés olyan romániai film készül, amely a fesztivál arculatába – szerzői, „megfigyelő” és feltáró filmek – illeszkedne. A szervezők éppen ezért példákat is keresnek, idén az ausztrál dokumentumfilm egyik kiemelkedő alakja, Bob Connoly munkássága került a középpontba a brit Michael Yorke-é mellett. Az ausztrálok amolyan „nemzeti kincsnek” tekintik a szigetországban nagy mennyiségben és kiváló minőségben készülő dokumentumfilm-termést: Connoly munkáinak bemutatójára ellátogatott a térség Belgrádban szolgáló ausztrál nagykövete is, Claire Birgin. A diplomata szerint az ausztrál dokumentumfilm legfőbb erénye, hogy mértéktartó: se túl sokat, se túl keveset nem mond az adott témáról. Connoly munkásságát – aki ezúttal nem lehetett jelen a szemlén – a Leahy-trilógia révén mutatták be a szervezők. A First Contact (Első kontaktus) a harmincas évek Új-Guineájának bennszülöttei és a fehér emberek (Michael Leahy és testvérei) találkozását meséli el, a Joe Leahy’s Neighbours és a Black Harvest (Fekete termés) pedig Leahy félvér fia és a szomszédságában lakó Ganina törzs kapcsolatáról beszél azután, hogy a rendező 18 hónapig élt Leahy ültetvénye és a Ganina törzs területének határán.
Kató Csilla, az Astra Filmstúdió Cinemateca programját ismertetve elmondta, a filmcsemegéket és versenyfilmeket felvonultató fesztivál igazából nem a múlt hét elején kezdődött el. A Brukenthal múzeumban az év szinte minden napján, 14 órától román filmeket vetítettek az érdeklődőknek: bár az időpont a helybelieknek egyáltalán nem felelt meg, a múzeumba betérő turisták közül sokan éltek ezzel a lehetőséggel. A program év végéig tart, így az astrás filmnapok nem érnek véget a fesztivállal, amelyet a szervezők ezután évente terveznek megtartani.
R-P. E.
Az Astra fesztivál díjazottjai
Nagydíj: Cabal in Kabul (Ármány Kabulban) – Dan Alexe, Belgium
A Nemzetközi szekció díjai: Prirechny, The Town That No Longer Exists (Prirecsnyi, a többé már nem létező város) – Tore Grottjord (Norvégia); On A Tightrope (A kötéltáncos) – Petr Lom (Kanada, Norvégia);
Az Európa szekció díjai: Our Street (A mi utcánk) – Marcin Latallo (Franciaország); Two Sisters (Két nővér) – Jasna Krajonovic (Belgium); My Home (Az én otthonom) – Debora Scaperrotta (Olaszország).
A Románia szekció díjai: Bar De Zi And Other Stories (Nappali bár és más történetek) – Corina Radu (Románia); We Are Staying (Állunk) – Anne Schiltz és Charlotte Gregoire (Luxemburg)
A Diákfilm szekció díjai: The Unkosher Truth (A nem kóser igazság) – Chana Zalis (Izrael); After The War (Háború után) – Szrdjan Keca (Szerbia)
A zsűri különdíjai: Making Rain (Esőemberek) – Frode Storaas és Liivo Niglas (Észtország, Norvégia, Mozambik); Every Good Marriage Begins With Tears (Minden jó házasság könynyekkel kezdődik) – Simon Chambers (Nagy-Britannia); Beyond The Forest (Az erdőn túl) – Gerald Igor Hauzenberger (Ausztria); Obcina – Bjorn Reinhardt (Németország); Independence (Függetlenség) – Rastko Petrovics (Szerbia)
Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.
Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.