
Fotó: A szerző felvétele
2007. október 29., 00:002007. október 29., 00:00
A hatalmas előtérben Az én Erdélyem című fotókiállítás képei függenek, néhány pannó pedig térelválasztóként szolgál egy kisebb kávézó számára. A lépcsőfordulók alatti – jókora – kuckókban a szemle idején iroda és kisebb vetítőterem működött, ahol mindenki kedvére válogathatott azokból a filmekből, amelyeknek nagytermi vetítéséről esetleg lemaradt.
A közönség javarésze ezúttal sem a nagyszebeniekből állt, akiket idén ráadásul jócskán elkényeztettek a kulturális főváros programjaival. Az évek során azonban kisebb helyi csapat is kialakult, amely szívesen ellátogat ilyenkor a művelődési házba – mondta el Kató Csilla, a szemle egyik szervezője, aki a mezőnyt is értékelte lapunknak. Idén különösen sok – nyolcszáz – alkotás közül válogatott az előzsűri, a négy szekcióba 56 film került be. A romániai filmek tekintetében viszont továbbra sem javult lényegesen a helyzet, még akkor sem, ha a videotechnika térnyerésével egyre több független filmes jelentkezik. „A román filmek többségét a köztelevízió munkatársai készítik. Ez azért baj, mert Romániában gyenge a televíziós kultúra, jó riportok sincsenek, pedig egy dokumentumfilm itt kezdődik: riporttal, interjúval, feltáró munkával. Hiányoljuk a hosszú szerkezetű, teljes jelenséget bemutató alkotásokat” – fejtette ki Kató Csilla, aki szerint kevés olyan romániai film készül, amely a fesztivál arculatába – szerzői, „megfigyelő” és feltáró filmek – illeszkedne. A szervezők éppen ezért példákat is keresnek, idén az ausztrál dokumentumfilm egyik kiemelkedő alakja, Bob Connoly munkássága került a középpontba a brit Michael Yorke-é mellett. Az ausztrálok amolyan „nemzeti kincsnek” tekintik a szigetországban nagy mennyiségben és kiváló minőségben készülő dokumentumfilm-termést: Connoly munkáinak bemutatójára ellátogatott a térség Belgrádban szolgáló ausztrál nagykövete is, Claire Birgin. A diplomata szerint az ausztrál dokumentumfilm legfőbb erénye, hogy mértéktartó: se túl sokat, se túl keveset nem mond az adott témáról. Connoly munkásságát – aki ezúttal nem lehetett jelen a szemlén – a Leahy-trilógia révén mutatták be a szervezők. A First Contact (Első kontaktus) a harmincas évek Új-Guineájának bennszülöttei és a fehér emberek (Michael Leahy és testvérei) találkozását meséli el, a Joe Leahy’s Neighbours és a Black Harvest (Fekete termés) pedig Leahy félvér fia és a szomszédságában lakó Ganina törzs kapcsolatáról beszél azután, hogy a rendező 18 hónapig élt Leahy ültetvénye és a Ganina törzs területének határán.
Kató Csilla, az Astra Filmstúdió Cinemateca programját ismertetve elmondta, a filmcsemegéket és versenyfilmeket felvonultató fesztivál igazából nem a múlt hét elején kezdődött el. A Brukenthal múzeumban az év szinte minden napján, 14 órától román filmeket vetítettek az érdeklődőknek: bár az időpont a helybelieknek egyáltalán nem felelt meg, a múzeumba betérő turisták közül sokan éltek ezzel a lehetőséggel. A program év végéig tart, így az astrás filmnapok nem érnek véget a fesztivállal, amelyet a szervezők ezután évente terveznek megtartani.
R-P. E.
Az Astra fesztivál díjazottjai
Nagydíj: Cabal in Kabul (Ármány Kabulban) – Dan Alexe, Belgium
A Nemzetközi szekció díjai: Prirechny, The Town That No Longer Exists (Prirecsnyi, a többé már nem létező város) – Tore Grottjord (Norvégia); On A Tightrope (A kötéltáncos) – Petr Lom (Kanada, Norvégia);
Az Európa szekció díjai: Our Street (A mi utcánk) – Marcin Latallo (Franciaország); Two Sisters (Két nővér) – Jasna Krajonovic (Belgium); My Home (Az én otthonom) – Debora Scaperrotta (Olaszország).
A Románia szekció díjai: Bar De Zi And Other Stories (Nappali bár és más történetek) – Corina Radu (Románia); We Are Staying (Állunk) – Anne Schiltz és Charlotte Gregoire (Luxemburg)
A Diákfilm szekció díjai: The Unkosher Truth (A nem kóser igazság) – Chana Zalis (Izrael); After The War (Háború után) – Szrdjan Keca (Szerbia)
A zsűri különdíjai: Making Rain (Esőemberek) – Frode Storaas és Liivo Niglas (Észtország, Norvégia, Mozambik); Every Good Marriage Begins With Tears (Minden jó házasság könynyekkel kezdődik) – Simon Chambers (Nagy-Britannia); Beyond The Forest (Az erdőn túl) – Gerald Igor Hauzenberger (Ausztria); Obcina – Bjorn Reinhardt (Németország); Independence (Függetlenség) – Rastko Petrovics (Szerbia)
Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.
A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.
Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
A díszünnepségen jelen lesznek többek között a román királyi család tagjai, valamint a román és magyar kormány képviselői.
Immár 11. alkalommal szervezik meg a zsidó kulturális napokat Kolozsváron, a november 2. és 5. közt tartandó rendezvénysorozatra a szervezők a zsidó kultúra barátait várják Erdély kincses városába.
Életének 71. évében, október 26-án elhunyt Gyöngyössy János székelyföldi történeti grafikus, illusztrátor.
Ady szerelmei – több nő egy részben címmel érkezik budapesti vendégelőadás az Aradi Kamaraszínházba.