A konfrontatív irodalom

A marosvásárhelyi születésű, jelenleg Budapesten élő író érzékeny témához nyúlt A kisajátított tér – A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben című könyvében. Ágoston Vilmossal Kőrössi P. József, a Váradról elszármazott kiadóvezető beszélgetett élete epizódjairól és már említett könyvéről.

„A hetvenes évek végén magyar egyetemi lapot akartunk alapítani a kolozsvári bölcsészkaron, de az egyetem vezetése nem járult hozzá. Orbán Balázs írásainak fordításával gyakoroltam az angol nyelvet, és írtam egy esszét. Ez arról szólt, hogy ha a feketékkel és sárgákkal szemben a fehérek kisebbségbe kerülnek, akkor a hatalomhoz jutottak képesek lennének-e érvényesíteni addigi elveiket, és toleránsan viszonyulni a kisebbséghez. Készen is állt a vád, miszerint nemcsak horthysta-fasiszta, hanem amerikai kém is vagyok” – mesélte az író kicsapatásának történetét. Az egyetemre később visszavették, ám a sajtóban nem vállalhatott állást, volt kárpitos, és Balánbányán rézbányász is. Ágoston jelenleg az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány munkatársa.

„Ha elemezni akarom, mit jelent számunkra egy olyan író, mint Wass Albert, nem helyezhetem hermetikus közegbe” – vallja Ágoston Vilmos, aki Wass munkásságát a Ceauşescu-korszak ideológiai törekvéseit kiszolgáló Doru Munteanu írásaival hasonlította össze. Úgy vélte, mindkét író munkásságának meghatározó jegye, hogy történelmi témájú műveikben egyedül a saját nemzetük igazságát ismerik el, és a saját nemzetüket képviselő szereplők mindig a jó oldalán állnak. Munteanu és a magyarok kolozsvári bevonulását elmesélő Vinerea Neagră (Fekete péntek) című regénye mára nagyjából teljesen feledésbe is merült, Wass Albert kultusza ellenben ma is él.

Ágoston Vilmos szerint a magyar író kiemelkedő műve a Farkasverem című regény. Emigrációban íródott könyveiben azonban az általa ismert, 1930–40-es évek világát, beszédfordulatait próbálja megjeleníteni, de ezek már nem fedik a valóságot, hiszen „ő azóta nem járt Istenszékén”. Ugyanakkor a Ceauşescu amerikai látogatása idején tüntető magyar fiatalokkal sem értett egyet: Erdély számára egyetlen megoldást ismert, a visszacsatolást Magyarországhoz, ám nem a kádári vidám barakkhoz. „Az etnikai kérdést az emberi jogok oldaláról kell megközelíteni, hogy külső szemlélő számára is érthetővé váljék” – vélte Ágoston.