A „hőskor” lenyomatai

Balogh Gyöngyi rendkívülinek nevezte az alkalmat, mivel most először sikerült összegyűjteni és egy helyen bemutatni a kolozsvári némafilmes „hőskorszak” dokumentumait. Az MNFA munkatársa, a Janovics-filmgyártás jelentőségét méltatva, kitért a korabeli kolozsvári és budapesti filmes „iskolák” közti különbségekre is. Elmondása szerint Janovics – a francia konyak és a barackpálinka jelképes összehasonlítása mentén – a sajátos magyar népi, nemzeti motívumokat, témákat felvállaló „magyaros” filmkészítés mellett tört lándzsát, szemben a budapesti filmstúdiók többségének univerzális, nemzetközi sémákat követő irányával. Ő honosította meg a magyar mozgókép történetében az irodalomra támaszkodó filmes szemléletmódot, ennek a koncepciónak a jegyében készülhetett el például a Petőfi-dalciklus vagy a Tetemrehívás filmadaptációja.

A némafilm beszél

A megnyitót követően a közönség megtekinthette a nagy műgonddal összeállított tárlatot, amelynek gerincét a korabeli plakátok, fotók, filmekből vett illusztrációk alkották, de az érdeklődők betekinthettek a Janovics-féle „boszorkánykonyha” kulisszáiba is. A képanyagban való tájékozódást a kiállított dokumentumok pannóin elhelyezett, magyar és román nyelvű feliratok, szöveges információk is segítették. A kor nagyobb filmgyárait és stúdióit (a kolozsvári némafilm kezdeteiben oroszlánrészt vállaló francia Pathé, a Prója, a Corvin vagy a Transsylvania) bemutató szövegek mellett a filmbarátok az Éjféli találkozás vagy A kancsuka hazájában című filmek szinopszisaival, történetével is megismerkedhettek, beleolvashattak korabeli filmkritikákba, és megtudhatták, milyen irányt vett a korszak jelentős filmes figuráinak, a később hollywoodi karriert befutó Kertész Mihálynak vagy Korda Sándornak, valamint kiemelkedő színészegyéniségeinek – Szentgyörgyi István, Poór Lili, Berky Lili – pályája.

A némafilmes nap a Győzelem moziban végződött, három igazi filmcsemege levetítésével. Janovics Jenő A világrém (1920) és Az utolsó éjszaka (1917), valamint Fekete Mihály A vén bakancsos és fia, a huszár (1917) című restaurált filmjeit Darvas Kristóf értő zongorajátéka kísérte – megteremtve ezzel a korszak moziélményére jellemző összetéveszthetetlen hangulatot.

Filmtett: a papírforma vége

Idén sem maradhatott el a Filmtett születésnapi „tortabontása”, amelyre szintén a Győzelem moziban került sor. Zágoni Balázs, a folyóirat főszerkesztője ez alkalomból bejelentette: jövő év elejétől a Filmtett az „elektronikus vadászmezőkre” lép, vagyis a nyomtatott formát felváltja az internetes megjelenés. A lap szerkesztősége ezáltal nemcsak a korral, de az olvasók elvárásaival és lehetőségeivel is lépést kíván tartani – fogalmazott Zágoni. Kedvcsinálónak bemutatták a készülő Erdélyi Filmes Portál „demóverzióját” is.

P. A. Zs.

Janovics Jenő (1872–1945)

Színházi és filmrendező, színész, színházigazgató. 1896-ban szerződött a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz, 1905 és 1930 között vezette a kolozsvári teátrumot. Erdély Romániához csatolását követően felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a magyar színjátszás ügyének bátor vállalásával és az új intézményi keretek kiépítésével. 1936-ban több régi színésztársával megszervezte a Szegedi Szabadtéri Játékokat. A magyar filmkészítés úttörője volt, 1913-ban ő teremtette meg a kolozsvári filmgyártást. 1913 és 1919 között hetvenkét játékfilmet gyártott. Az 1914-ben alapított Prója – Projectograph Janovics –, később Corvin, majd Transsylvania Filmgyár nevével fémjelzett korszakot a kolozsvári filmgyártás aranykoraként tartják számon. A filmet művészetnek tekintette, témáit elsősorban a magyar drámairodalom és költészet klasszikusai közül válogatta. Irányítása alatt kezdte rendezői karrierjét Korda Sándor, nála kapta első, nagyobb szabású feladatait Kertész Mihály. A kor legnagyobb színészegyéniségeivel, többek között Blaha Lujzával, Jászai Marival, Szentgyörgyi Istvánnal dolgozott. Ő szerepeltette először filmen Berky Lilit, Várkonyi Mihályt és Poór Lilit. 1945 júniusában újra átvette a kolozsvári színház igazgatását, a Bánk bán-bemutató előkészületei közben érte a halál.