A bizonyíték: a szignó

A kutatási eredmények közzététele után többen is kétségbe vonták, hogy Botticelli művéről lenne szó. Mi az, amit ön a legnyomatékosabb bizonyítéknak tart?

Nincs végleges eredmény, a kutatás folyamatban van. Amit eddig találtunk, döbbenetes volt számunkra, különösen a szignó, amely abszolút bizonyíték. Az MB szignó Sandro Botticelli családnevére utal, minden gazdasági bejegyzésben, adóíven Mariano néven szerepelt. De nemcsak a szignó, hanem a freskó egésze és főleg a szem megformálása azt bizonyítja, hogy filozofikus gondolkodású művész festette, olyan festő, amilyen kevés alkotott a quattrocentóban. Az ellenvéleményekről pedig csak annyit, hogy eddig olyanok nyilatkoztak, akik nem látták sem az esztergomi freskót, sem az ezúttal Kolozsváron is bemutatott kutatási beszámolót.

Ötven éve foglalkozik az esztergomi faliképekkel. Jelen volt az első, hatvanas évekbeli restaurálás során is?

Az 1935–38 közötti feltárást követte a háború, és csak a hatvanas években került pénz a felújítására, ekkor az esztergomi múzeumban dolgoztam. Eléggé el voltunk szigetelve Nyugat-Európától, olyan anyagot használtunk, amitől besötétedett a kép, és a cement is megtámadta a fal többi részét. Ezt kellett a mostani restaurálás során eltávolítani.

Mennyire követi most a munkát? Miként dolgozik együtt művészettörténész és restaurátor?

Egyetemen tanítok, de hétvégén vagy hét közben is naponta ellátogatok Pestről Esztergomba. Sajnos, elég ritka, hogy a művészettörténész ilyen aprólékosan kövessen egy restaurálási folyamatot: többnyire két hónap elteltével megy a helyszínre, és valamit ír róla. Itt minden munkaszakaszt közösen megbeszélünk Wierdl Zsuzsával, és a gyakran odalátogató külföldi szakemberekkel, úgyhogy a munka mintaszerűnek mondható, meg is van az eredménye. Így a restaurátor is bedolgozza magát a művészettörténetbe. Ő festőművész, tehát korábban észreveszi a jellegzetességeket, tudja, hogy például a nyakvonalat nem lehet utánozni. Ez olyan, mint a grafológia.

Kolozsvári előadásában kifejtette, a felfedezés több művészettörténeti szenzációnál, sőt elismerése a magyar reneszánsz „újrafelfedezését” jelentené.

Magyarország Szent Istvántól a mohácsi vészig, Buda elfoglalásáig ötszáz éven át gazdasági, társadalmi szempontból Európa egyik nagyhatalma volt. Különösen Mátyás korában. Idejönni mindig nagy lehetőséget jelentett, akár tudósnak, mesterembernek, építésznek, kereskedőnek, bankárnak. Itt meg lehetett gazdagodni, utána pedig hazamenni Firenzébe, és telket venni. Úgy, mint ma Amerikában.