A klasszikus romantika és a zombihorror szintézise

És a Büszkeség és balítélet meg a zombik című film alkotói egész jól megcsinálták – igaz, kész alapanyagból dolgoztak, Seth Grahame-Smith ugyanis 2009-ben jelentette meg a klasszikus Austen-mű átdolgozását, amelyben tulajdonképpen hűen leköveti az eredeti regény cselekményét, csak éppen a brit arisztokrácia jeles tagjai két ötórai tea, bál vagy lánykérés között néha zombikat is hentelnek.

Az alaphelyzet az eredeti műből ismerős lehet: Mr. Bennet és felesége azon ügyködik, hogy öt lányának férjet találjon. Ez nem olyan könnyű, hiszen a jó parti meglehetősen ritka. A szép és intelligens Liz például azzal a Mr. Darcyval ismerkedik össze, akit kiállhatatlanul arrogánsnak tart, ezért aztán eszébe sem jutna, hogy közös jövő tervezzen vele – mindaddig, amíg a fiatal hölgy és a meglehetősen nyársat nyelt úriember hosszas vívódások után végül egymásra talál.
Nos, Seth Grahame-Smith „csupán” annyit tett, hogy a 19. század elejének brit úri miliőjét igencsak szemléletesen és élethűen bemutató regénybe beiktatott egy másik szálat – a 20–21. századi zombihorrorét.

Az alternatív Büszkeség és balítéletben ugyanis egy ismeretlen kór folytán emberek ezrei válnak élőholtakká, akik a még élő emberi lények agyvelejére pályáznak. Ezért aztán a brit úri osztály kedélyes vidéki élete kissé megváltozik. A Bennet lányok például nem csupán jól nevelt és kifinomult kisasszonyok, hanem elsőrangú harcművészek is. (A sztori egyik jópofa poénja, hogy az igényesebbek – így Benneték is – a kínai harcművészetre esküsznek, a sekélyesebb dandyk viszont a japán küzdősportok világát tartják vonzónak). Ebben a közegben Mr. Darcy nem csupán egy karót nyelt, kibírhatatlan alak, hanem olyan karót nyelt, kibírhatatlan alak, aki tökélyre fejlesztette a zombivadászat művészetét, így széles Albionban nincs nála hozzáértőbb mészárosa a galád élőholtaknak.

Hiába aprítják azonban a zombikat ezerszám, utánpótlásuk kimeríthetetlennek tűnik, és egyre nyilvánvalóbb, hogy nem csupán ösztönszerűen cselekszenek, hanem intelligens vezéreik vannak. Így aztán az emberek egyre szűkebb élettérre szorulnak vissza, és félő, hogy az utolsó bástyák is elesnek. Mindez persze nem akadályozza meg azt, hogy közben dúljon a szívek harca és a romantika.

Aki esetleg megbotránkozna ezen a műfajkeveredésen, azt emlékeztetnénk, hogy a modern horror műfajának születése éppen a szóban forgó korra tehető – a nagy klasszikust, a Frankensteint Mary Shelley 1818-ban írta. Grahame-Smith pedig semmi egyebet nem tett, mint hogy szintetizálta a ma is népszerű romantika műfaját a szintén közkedvelt horrorműfaj egyik, George A. Romero által bevezetett, ma reneszánszát élő zsánerével, a zombihorrorral (lásd a The Walking Dead vagy az iZombie című sorozatok hangos sikerét).

A történet számos intelligens poént vonultat fel, a zombik legyek segítségével történő azonosításától az élőholtak témájáról szóló, szellemdús, vérbeli brit stílusú párbeszédeken át addig, hogy a zombik szelídíthetőek is – már abban az esetben, ha nem emberi agyvelővel etetik őket.

A Büszkeség és balítélet meg a zombik világa jól kitalált közeg, a maga szabályaival és törvényeivel – a feszültség és a humor abból fakad, hogy az igazi brit urak és úrhölgyek nem engedik, hogy ezek a szabályok és a zombiapokalipszis a szükségesnél nagyobb mértékben eltérítsék őket megszokott életmódjuktól és rituáléiktól. Ide kívánkozik a társadalomkritikus él jelenléte is, hiszen Darcy igazi arisztokratikus gőggel áll ellen annak, hogy a nem emberi agygyal etetett, így szelíd zombikat egyenlő félként elfogadva „emberszámba” vegyék.

A karakterek is jól eltaláltak – igaz, Sam Riley reszelős hangú, a Keanu Reeves-féle Constantine, a démonvadász alakját idéző Mr. Darcyja meglehetősen modoros –, de a Lizt alakító Lily Jamesszel együtt mégis korrekt párost alkotnak. Mindez a happy endet zárójelbe tevő zárással együtt kimondottan élvezetes filmmé teszi a Büszkeség és balítélet meg a zombikat.

Büszkeség és balítélet meg a zombik. (Pride and Prejudice and Zombies – amerikai horror-vígjáték, 2016, 112 perc). Rendezte: Burr Steers. Szereplők: Lena Headey, Lily James, Matt Smith, Douglas Booth, Jack Huston, Charles Dance, Sam Riley, Suki Waterhouse. Írta: Jane Austen , Burr Steers és Seth Grahame-Smith. Kép: Remi Adefarasin.

Értékelés az 1-10-es skálán: 9