2011. november 03., 09:382011. november 03., 09:38
Tóth Tünde mindkét szempontnak maximálisan tudatában volt, amikor a rendezést felvállalta, csakúgy, mint az előadásban fellépő bábszínészek. A hatás nem maradt el, nemcsak a rendező munkatársaként szereplő Dimény Levente munkáját dicsérő, jól kidolgozott, nem ritkán már-már veszélyes mozgásszínházi elemeknek köszönhetően, hanem mindenekelőtt annak a következetesen végigvitt rendezői elképzelésnek, hogy a kézjátéké legyen a főszerep.
Helyesbítenem kell, hisz nem egyszerűen főszereplővé lépett elő a kéz: a szem és arcjáték helyett a lélek tükre lett. Nagyon szuggesztív és plasztikus volt az Albert Alpár tervezte díszletelemek mögött mondott, szöveget illusztráló-aláhúzó ujjtánc, s miközben élvezettel követtem a látványt arra gondoltam, milyen didaktikai telitalálat Tóth Tündének ez az ötlete – a célközönség ugyanis szinte észrevétlenül jut pluszinformációkhoz, így jobban átlátva az egész darab vonalvezetését.
Különösen tetszett a nagy szerelmi jelenet ízléses, visszafogott, a klasszikus balett finoman cizellált mozdulataira emlékeztető „kézpárosa”, a szavak nélkül is mindent elmondó erotikus pas des deux. (Ugyanezt viszont semmiképp sem mondhatom el a darab elején unásig ismételgetett orra eséssel, hanyatt bukással fűszerezett harsánykodásról, amit egyszerűen öncélú időhúzásnak éreztem.) A már említett meglepően jó mozgáskultúra mellett föltétlenül ki szeretném emelni az érthető, szabatos szövegmondást: mindenik szereplő úgy beszél, ahogy színpadon beszélni „illik”, szerencsére mellőzve a manapság nálunk is egyre divatosabbá váló, szóvégeket felrántó nyafogást.
Ennyi dicséret után viszont semmiképpen sem hallgathatom el az amúgy élményszerű előadás számomra legnagyobb hiányosságát: elsikkadt annak az akár többször is megismételhető alapmotívumnak a hangsúlyozása, hogy a két család tulajdonképpen már azt sem tudja, valamikori őseik miért is kaptak hajba, miért kezdtek gyűlölködni. Mindez elsősorban nem az erőltetett aktualizálás végett lenne szükséges, bár az sem mellékes, hisz magunk körül is éppen elégszer látunk értelmetlen ellenségeskedést. De ha nincs eléggé megmagyarázva, akkor a tíz év körüli gyermek nem fogja megérteni, hogy mi is itt a gond, miért nem lehet ez a két fiatal boldog egymással.
És hiányoltam a darabot lezáró megbékélésnek is mondható megállapítást, miszerint az esztelen-oktalan harag miért csak emberáldozatokkal oldható meg? De ezek a hiányosságok feltehetően a következő előadások során kiküszöbölhetők, a csapat még jobban összeérik – némi biztatásnak is szánt túlzással élve: ékszerré csiszolódik a nyersgyémánt.
Rómeó és Júlia – Nagyváradi Szigligeti Szinház Lilliput Társulata, 2011. Szerző: William Shakespeare. Rendező: Tóth Tünde. Szereplők: Hanyecz Debelka Róbert, Gnadig Kornélia, Szabó Barna, Lukács Sándor, Stéfán Bodor Mária, Daróczi István, Németi Emese, Lélek Sándor Tibor, Szentpéteri Lenke
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
Látogatottsági adatok