2011. november 03., 09:382011. november 03., 09:38
Tóth Tünde mindkét szempontnak maximálisan tudatában volt, amikor a rendezést felvállalta, csakúgy, mint az előadásban fellépő bábszínészek. A hatás nem maradt el, nemcsak a rendező munkatársaként szereplő Dimény Levente munkáját dicsérő, jól kidolgozott, nem ritkán már-már veszélyes mozgásszínházi elemeknek köszönhetően, hanem mindenekelőtt annak a következetesen végigvitt rendezői elképzelésnek, hogy a kézjátéké legyen a főszerep.
Helyesbítenem kell, hisz nem egyszerűen főszereplővé lépett elő a kéz: a szem és arcjáték helyett a lélek tükre lett. Nagyon szuggesztív és plasztikus volt az Albert Alpár tervezte díszletelemek mögött mondott, szöveget illusztráló-aláhúzó ujjtánc, s miközben élvezettel követtem a látványt arra gondoltam, milyen didaktikai telitalálat Tóth Tündének ez az ötlete – a célközönség ugyanis szinte észrevétlenül jut pluszinformációkhoz, így jobban átlátva az egész darab vonalvezetését.
Különösen tetszett a nagy szerelmi jelenet ízléses, visszafogott, a klasszikus balett finoman cizellált mozdulataira emlékeztető „kézpárosa”, a szavak nélkül is mindent elmondó erotikus pas des deux. (Ugyanezt viszont semmiképp sem mondhatom el a darab elején unásig ismételgetett orra eséssel, hanyatt bukással fűszerezett harsánykodásról, amit egyszerűen öncélú időhúzásnak éreztem.) A már említett meglepően jó mozgáskultúra mellett föltétlenül ki szeretném emelni az érthető, szabatos szövegmondást: mindenik szereplő úgy beszél, ahogy színpadon beszélni „illik”, szerencsére mellőzve a manapság nálunk is egyre divatosabbá váló, szóvégeket felrántó nyafogást.
Ennyi dicséret után viszont semmiképpen sem hallgathatom el az amúgy élményszerű előadás számomra legnagyobb hiányosságát: elsikkadt annak az akár többször is megismételhető alapmotívumnak a hangsúlyozása, hogy a két család tulajdonképpen már azt sem tudja, valamikori őseik miért is kaptak hajba, miért kezdtek gyűlölködni. Mindez elsősorban nem az erőltetett aktualizálás végett lenne szükséges, bár az sem mellékes, hisz magunk körül is éppen elégszer látunk értelmetlen ellenségeskedést. De ha nincs eléggé megmagyarázva, akkor a tíz év körüli gyermek nem fogja megérteni, hogy mi is itt a gond, miért nem lehet ez a két fiatal boldog egymással.
És hiányoltam a darabot lezáró megbékélésnek is mondható megállapítást, miszerint az esztelen-oktalan harag miért csak emberáldozatokkal oldható meg? De ezek a hiányosságok feltehetően a következő előadások során kiküszöbölhetők, a csapat még jobban összeérik – némi biztatásnak is szánt túlzással élve: ékszerré csiszolódik a nyersgyémánt.
Rómeó és Júlia – Nagyváradi Szigligeti Szinház Lilliput Társulata, 2011. Szerző: William Shakespeare. Rendező: Tóth Tünde. Szereplők: Hanyecz Debelka Róbert, Gnadig Kornélia, Szabó Barna, Lukács Sándor, Stéfán Bodor Mária, Daróczi István, Németi Emese, Lélek Sándor Tibor, Szentpéteri Lenke
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.