Szigetvita: Kína esélytelen a győzelemre

Az utóbbi hetek Japán-ellenes kínai tüntetései és kínai állami halászhajók vezénylése a vitatott hovatartozású Szenkaku/Diaojü-szigetek közelébe rávilágít arra, hogy Peking igyekszik próbára tenni vitapartnere tűrőképességét és a terület feletti de facto japán fennhatóság stabilitását. Mindeközben ugyanezt játssza Tajvan is, amely szintén magának követeli a Tokió által megvásárolt területeket. Japánban azonban szilárd politikai konszenzus van abban, hogy a kelet-kínai-tengeri szigetcsoport a nemzeti terület szerves része, amelyet akár erővel is megvédenek.

Megfigyelők szerint a kínai és tajvani próbálkozások előbb-utóbb halálos kimenetelű balesethez vezethetnek, ami csak tovább fogja szítani az indulatokat, igaz, a vita agresszív háborúvá fajulását a japán pacifista alkotmány miatt kizártnak tartják. Ennek ellenére tény, hogy elemzők évtizedek óta most először latolgatják az esélyét egy kínai–japán háborúnak, amelyről annyi bizonyosan állítható, hogy ha kitörne, abból Kína kerülne ki vesztesen; nemcsak japán haditengerészeti ereje, hanem az Egyesült Államok védőszárnya miatt is. Washington nem foglalt ugyan állást a szigetvita ügyében, de értésre adta, hogy támogatná Japánt területe megvédésében.

„Kína nem fog erőt alkalmazni, mert veszítene” – magyarázta Mijake Kunihiko, a tokiói Canon Global Institute kutatási igazgatója, hozzátéve, hogy Peking ehelyett a híres kínai stratéga, Szun-ce A hadviselés törvényei című (magyarul is megjelent) mű szerzőjének tanításával összhangban cselekszik, vagyis „harc nélkül” akar háborút nyerni.

Japán lépések várhatók

A japán politikusok azonban azzal is tisztában vannak, hogy Kína gyors gazdasági növekedése és a kínai Népi Felszabadítási Hadsereg (PLA) folyamatos fejlesztése (a kínai haditengerészet éppen kedden állította hivatalosan is hadrendbe az első repülőgép-hordozóját) rövidesen mérsékelni fogja a szigetország katonai fölényét. Mindez pedig megerősíti Tokiót abban az elhatározásában – mutatott rá az angol újság cikkírója –, hogy felülvizsgálja védelmi képességét, és az északi területek (vagyis a Szovjetunió által a második világháború végén megszállt, oroszul Kurilnak nevezett szigetek) helyett a déli szigetekre összpontosítsa katonai erejét, valamint megerősítse parti őrségét. Ezt támasztja alá az a 2010-ben ismertté vált új japán védelmi politika is, amely szerint 16-ról 22-re fogják növelni a tengeralattjárók számát, míg az elsősorban az északi Hokkaidó szigetén állomásozó harckocsikét 830-ról 400-ra csökkentik majd.

Amerikai–japán együttműködés

A szigetvita további hozadékának tekinthető az is, hogy mélyülni látszik a Washington és Tokió közötti biztonsági szövetség. A Nemzetközi Ügyek Japán Intézete (Japan Institute of International Affairs) friss kiadványa szerint a Kína és Japán közötti feszültség arra ösztönözheti az Egyesült Államokat, hogy hivatalosan is támogassa Japán területi követeléseit a vele áhított „sziklaszilárd” szövetség eléréséért. A jelenlegi feszültség árnyékában pedig nem elhanyagolható tény, hogy Japánban is egyre többen akarják az amerikai szövetséget, dacára a korábbi ellenérzéseknek. „Biztos vagyok benne, hogy a kínaiak most nagy hibát követnek el. Minél keményebbek és minél öntudatosabbak, annál inkább Amerika oldalára állítanak minket” – fogalmazott nevetve Mijake. „Én, személy szerint megköszönöm ezt nekik” – tette hozzá.

A The Wall Street Journal című amerikai napilap a múlt héten arról számolt be, hogy Washington és Tokió a szigetvita miatti feszültséghez igazítja védelmi együttműködését. Az újság értesülése szerint az Egyesült Államok ellenőrzése alatt álló nyugat-csendes-óceáni Guam szigetén és más amerikai fennhatóságú szigeteken a japán szárazföldi önvédelmi erő tagjai augusztus közepe óta kapnak kiképzést az amerikai haditengerészettől. Szeptember utolsó napjaiban negyven japán katona azt gyakorolta amerikai kollégáival több parányi, dzsungel borította szigeten, hogy miként kell helikopterrel vagy csónakkal partra szállni, a kulcsfontosságú létesítmények – kikötők vagy repülőterek – feletti ellenőrzést megszerző képzeletbeli ellenséget elűzni.

Az Egyesült Államok és Japán rendszeresen tart ugyan közös hadgyakorlatot – tekintve, hogy a japán önvédelmi erő az Egyesült Államok egyik kulcsfontosságú katonai partnere Ázsiában –, de a két ország illetékes tisztségviselői azt mondták: a mostani az első olyan közös manővere az okinavai szigetláncot őrző amerikai és japán egységeknek, amely célzottan a szigetek megvédésére irányul.