Magyar érdek is a román stabilitás: Németh Zsolt külügyi bizottsági elnök nemzetpolitikáról, regionális együttműködésről

– A román médiában az utóbbi időben egyes elemzők, publicisták azon aggodalmaskodtak, hogy miután Magyarországé lett az Európai Bizottság bővítéssel és uniós szomszédságpolitikával foglalkozó portfóliója, ez negatívan hat majd a Moldovai Köztársaság EU-integrációs folyamatára. Mi a magyar álláspont a bővítési politikával kapcsolatban?

– Nagyon fontos feladat végre elmozdulást elérni a bővítési, illetve szomszédságpolitikában. Az elmúlt években Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnöknek az volt a filozófiája, hogy a bővítés legalább öt évig ne kerüljön napirendre. Azt kérdezem a most aggodalmaskodóktól: ez jó volt így? Gyakorlatilag sem az uniós szomszédságpolitikának, sem a bővítési politikának nem volt érdemi támogatottsága az EU-n belül. Magyarország most a legjobb helyzetben van ahhoz, hogy elérje ennek a szakpolitikai területnek a kimozdítását a jelenlegi helyzetből, hiszen olyan konfliktusokban, amelyek esetleg hátráltathatják ennek a politikának a sikerét, Magyarország semleges pozíciót foglal el. Jó kapcsolatokat ápol az albánokkal és a szerbekkel egyaránt, kommunikációs kapcsolatot tart fenn a keleti partnerországokkal, de Oroszországgal is. A migrációs politikában határozott álláspontot képvisel, ugyanakkor nyitott az iszlám országokkal való együttműködés irányába. Tehát akinek az a fontos, hogy ez az uniós bővítési és szomszédságpolitika elmozduljon a jelenlegi holtpontról, az megnyugodhat afelől, hogy erre Magyarország a legmegfelelőbb.

– Az elmúlt hétvégén ismét, immár 18. alkalommal tanácskozott a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) Budapesten. Úgy tűnik, mintha mostanában nem lenne teljes a konszenzus a nemzetpolitkában.

– A magyar nemzetpolitika ezen intézménye mindenképpen életképesnek bizonyult. Éppen az a feladata, hogy egyfajta konszenzust építsen a nemzetpolitikában. Ezért része a Máértnek a magyar kormány és a külhoni szervezetek mellett az összes parlamenti párt, önálló szubjektumként. Bár azt hittük, az elmúlt években kialakult egy szélesebb nemzetpolitikai konszenzus, most valóban azt látjuk, hogy két olyan párt tört előre az ellenzéki oldalon – a Demokratikus Koalíció és a Momentum –, amelyek szemmel láthatóan nem azt értik a magyar nemzetpolitikai konszenzuson, mint mi, ha egyáltalán fontosnak tartják ezt az értéket. Úgy támogatta a Momentum itt, Romániában a nem magyar államfőjelöltet, úgy kampányolt Szlovákiában is a nem magyar párt mellett az alakulat képviselője, hogy gyakorlatilag szóba sem állt a legitim politikai képviselettel rendelkező magyar politikai erőkkel. De még a szlovákiai Híd-Most vegyespárttal sem. Ez a kialakult helyzet aláhúzza a nemzetpolitikai konszenzus újraalkotásának a jelentőségét. Továbbá egyre nagyobb a veszélye annak, hogy beleharapnak a magyar szavazóbázisba a többségi pártok. Éppen ezért a magyar, nemzeti alapon szerveződő pártoknak a létjogosultságát szeretnénk aláhúzni. Az ő befolyásuknak, megerősödésüknek érdekében innovatív eszközökre van szükség, ugyanis ezt a helyzetet komolyan kell venni, a tendenciát meg kell fordítani.