Leszokni az erdélyi magyarok románozásáról – Bagi Barna az anyaországi ellenzék sértegetéseiről, a fiatalok motivációiról

Ezek a rendezvények közösséget teremtenek, a közösség tagjait pedig közös gondolkodásra invitálják. E gondolkodás közben rendre előkerülnek a bennünket leginkább érintő témák. Az erdélyi magyar pártoknak fel van adva a lecke, hiszen az ő feladatuk, hogy ezen igényeket a programjaikba foglalják. Nem könnyű a feladatuk, hiszen Erdély egyszerűen pezseg.

– Mi motiválhat egy kisebbségben lévő nemzeti közösséghez tartozó fiatalt abban, hogy a politika iránt érdeklődjön?

– Szerintem nincs nagyobb motiváció annál, minthogy a nehéz helyzetben szükség van rá. Mondok egy-két példát: Hunyadi János, Mátyás király, Bethlen Gábor, Bethlen István, Tamási Áron, Wass Albert, Sütő András. Legyen szó a török elleni küzdelmekről, Trianonról, a kommunistákról vagy a rendszerváltozásról, mindig volt egy erdélyi magyar, aki reményt adott minden magyarnak. Egyszerűen nincs ennél nagyobb feladat és motiváció.

– Egy korábbi interjúban azt javasolta, legyen egyfajta nemzeti minimum Magyarországon, például az, hogy ne hívják a felvidéki magyarokat szlovákoknak, a kárpátaljaiakat ukránoknak, az erdélyieket románoknak, a vajdaságiakat szerbeknek. Ez ma, több mint 30 évvel a rendszerváltás óta még nem természetes az anyaországban?

– Sokan keresik az okokat, hogy miért, de a hazai baloldal még nagyon messze van a rendszerváltozástól. Egyes politikusoknak betudhatóan a mai napig sérül a külhoni honfitársaink méltósága, amikor már-már sportot űzve lerománozzák, leszlovákozzák őket, az Európai Parlamentben Pozsony helyett Bratislavát kiáltanak, valamint a szavazati jog és a kettős állampolgárság ellen agitálnak. Miattuk az ukrán vendégmunkás kifejezést is jól ismerjük.

– Erdélyben különösen zavaró a magyarság körében, ha Magyarországon a külhoniakat napi politikai csatározásokban használják eszközként egyes politikusok, pártok. Úgy tűnik, hogy az ellenzék részéről olykor egyfajta hangulatkeltés zajlik a határon túliak ellen. Számíthatunk ilyenfajta állásfoglalásokra a jövő évi országgyűlési választásokat megelőző kampányban?

– Ahogy követjük az ellenzéki sorok rendeződését, azt látjuk, hogy sajnos azok az emberek kerülnek előtérbe, akik az előbbi válaszomban említett esetekért felelősek. Ők azok, akik képesek a velejéig megosztani ezt a nemzetet azért, hogy pár százalékkal népszerűbbek legyenek. Ezen percemberek kirohanásaira a leghatékonyabb válasz, ha a külhoni magyarok méltóságteljesen minél többen vesznek részt a választásokon.

– Érdeklődnek-e annyira a magyar állampolgársággal is rendelkező erdélyi fiatalok az anyaországi politika iránt, hogy voksoljanak a jövő évi valasztásokon? Mivel motiválhatók?

– Ahogy az interjú elején fogalmaztam, Erdélybe mindig tanulni járok. A rengeteg közösségi eseménynek és eszmecserének köszönhetően itt tapasztaltam meg először 2013-ban, hogy a generációnkat mennyire sajátos témák foglalkoztatják. A 2001-es státusztörvény megszületéséhez hasonló közös gondolkodás vezetett, erről viszont a szüleinket kell megkérdezni. Ma ahhoz, hogy a bennünket leginkább foglalkoztató három kérdésre, a lakhatásra, a továbbtanulásra és az álláskeresésre valós válaszok szülessenek, olyan vezetőre van szükség, aki számára ezek a témák a nemzeti minimum részeit képezik.