Lesz-e valós demokrácia Tunéziában?

Tunéziára figyel most a világ, hiszen még nem egyértelmű, valóban a demokratizálódás felé indul-e el az ország, márpedig a tuniszi út példaként szolgálhat az arab tavasz más országainak – állapították meg szakértők a Magyar Külügyi Intézetnek (MKI) a tunéziai átmenetről szóló rendezvényén. N. Rózsa Erzsébet, az MKI koordinációs igazgatója szerint abban a kérdésben, hogy megindul-e a demokratizálódás Tunéziában, vagy csak hatalmi átrendeződés történik, döntő szempont, hogy végbemegy-e az európai polgárosodáshoz hasonló folyamat, azaz kialakul-e olyan társadalmi réteg, amely beleszólást követel a politikába.

Mint emlékeztetett, múlt vasárnap alkotmányozó nemzetgyűlést választottak Tunéziában, ennek feladata egyéves mandátuma alatt egy új alkotmány kidolgozása lesz. A közelmúltbeli változások hatására eddig 111 párt jött létre az országban, és a 217 megszerezhető helyért mintegy 11 ezer jelölt versengett – fejtette ki. Felidézte, az en-Nahda párt, amely már bejelentette győzelmét a választáson, közölte, többi között a többnejűség tilalmának feloldását tervezi az új alkotmány létrehozásakor. Ennek ellenére úgy tűnik, a párt alapvetően kész a kompromisszumra, nem tervez radikális lépéseket – mondta. N. Rózsa Erzsébet. Az arab tavaszt illetően elmondta, a térség országaiban történt események közös jellemzői egyebek mellett, hogy a tüntetéseken nem emelkedett ki egy vezéralak sem, a fő politikai cél a korábbi vezetők eltávolítása és egy új, demokratikus rendszer megteremtése.

Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa elmondta, az iszlamizmus nem játszott szerepet a tüntetéseken, azokon nem használtak iszlamista jelszavakat. Nem feltétlenül az a valós veszély, hogy iszlamista irányt vesznek az arab tavaszban érintett országok, hanem inkább az, hogy nem demokratikus, autoriter rendszerek jönnek létre – hangsúlyozta. Az en-Nahda párttal kapcsolatban úgy vélekedett, a párt népszerűségét alapvetően annak köszönheti, hogy sosem kötött kompromisszumot az előző rendszerrel. Ugyanakkor vezetőjét, Rasid Gannúsit gyakran éri az a kritika, hogy „kettős beszédet” alkalmaz, vagyis mást mond például az európaiaknak, mint az araboknak.

Amint arról lapunkban több ízben beszámoltunk, Tunéziában 2010 végén utcai zavargások kezdődtek, amelyek 2011 januárjára súlyos emberáldozatokat követelő lázadássá szélesedtek. Az egyre súlyosbodó helyzet elől január 14-én Zin el-Abidin ben Ali elnök elmenekült az országból, majd ideiglenes hatállyal Fued M’Bazaa, a képviselőház elnöke vette át az államfői tisztséget. A parlament munkája azóta szünetelt. Február 27-én a kormányfőt is elsöpörték a változások, Mohamed Gannúsi lemondott, és Bedzsi Kaid esz-Szebszi nemzeti egységkormánya irányította az országot. Október 23-án több évtizedes önkényuralom után először tartottak szabad választást, amelyet a várakozásoknak megfelelően az en-Nahda párt nyert meg a részeredmények szerint. A megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlés feladata lesz az új, demokratikus alkotmány elfogadása.