Lépésről lépésre haladva őrlik fel az ukránokat – Romániát a „héják”, Magyarországot a „struccok” közé sorolja a szakértő

Mint fogalmazott, az ukrán hadsereg már most is úgy néz ki, mint egy fegyverkiállítás, ráadásul az eddig leszállított eszközök a mennyiség, de a minőség szempontjából sem elegendőek az áttöréshez, a háború menetének a megfordításához.

„Oroszország a kezdeti bizonytalanság után elővette a B-tervet, és a frontot leszűkítve lépésről lépésre haladva őrli fel az ukránokat. S ez a papírforma. Az ukrán hadsereg erőn felüli ellenállása elismerésre méltó, ám a jelenlegi trendek folytatódása mellett legfeljebb a háború elhúzásához elég. Vészesen fogy az élőerő, a lőszer és az üzemanyag, és a nyugati segítség eddig legfeljebb a technikában elszenvedett veszteségek pótlására elég.

– mondta lapunknak Stier Gábor.

Úgy véli, a Donbaszban a neheze még az oroszok előtt van, ám a felőrlő stratégia hatékony, és az őszi esők beálltáig elfoglalhatják a két megyét. „Ezzel és a Krím biztonságának megerősítésével – a szárazföldi összeköttetés megteremtésével, Mariupol és Herszon megye elfoglalásával – a Kreml elsődleges céljai teljesülnek, és akár győzelmet is hirdethetne. Ez a győzelem azonban rendkívül törékeny lenne, és az áldozatokhoz képest sem tűnik elegendőnek a siker kommunikálásához.

Ehhez pedig a biztonsági és gazdasági szempontokat követve el kell vágnia a tengertől, el kell foglalnia a Harkiv–Umany vonaltól délre és keletre lévő területeket. Optimális esetben ehhez még Szumi megyében is kellene egy száz kilométeres puffert létesítenie a határ nyugatra tolásával. Kérdés, hogy meglesz-e ehhez az erő és a politikai akarat” – hangsúlyozta a főszerkesztő.

Mint mondta, Kijev és Moszkva egyaránt úgy gondolja, hogy az idő neki játszik, de ez esetben is csak az egyik félnek lehet igaza.

– tette hozzá.

Azon kérdéseinkre, hogy mit sikerült eddig elérnie Putyinnak az eredeti terveiből, belefáradtak-e az oroszok a háborúba, s érezhetők-e az oroszországi mindennapokban a háború, illetve a szankciók negatív hatásai, Stier Gábor elmondta: az eredeti terveket a Kreml teljesítette is, meg nem is.

„Az ukrán hadsereget egyrészről demilitarizálta, elpusztította a készleteinek jelentős részét, másrészről az agresszióval felgyorsította a modernizációját, felfegyverzését. Ukrajnát egyértelműen meggyengítette, hiszen az ország a kilátásba helyezett nyugati újjáépítés után sem lesz erős. Ha Moszkva területeket szerez meg, akkor a NATO-t kijjebb tolja a határaitól, ugyanakkor Ukrajna mögé végképp felsorakoztatta az észak-atlanti szövetséget és az Európai Uniót is. Ráadásul Svédország és Finnország csatlakozásával újabb 1200 kilométeres közös határa lesz a NATO-val, amely e bővítéssel ráadásul erősíti az északi szárnyát, amely az Arktisz körül a jövőben várható viták miatt komoly kihívás Moszkvának. Az úgynevezett nácitlanítás az Azov megtörésével formálisan sikerült, de a Kreml ezalatt nagy valószínűséggel a hatalom megdöntését is értette, Zelenszkij azonban a helyén van” – mondta a szakértő.

Gyorsulhat Amerika globális pozícióinak gyengülése

Stier szerint szélesebb értelemben véve az új világrendért folytatott harcban ez a háború erősítheti az úgynevezett nem Nyugatot, ez pedig felgyorsíthatja Amerika globális pozícióinak gyengülését.

„A harc Ukrajnában és globális értelemben is folyik, a csatának nincs vége, és az orosz társadalom egyelőre Putyin mögött áll. Vannak ugyan elégedetlenkedő hangok – mindenek előtt a nagyvárosi középosztály morog –, az orosz társadalmat azonban nem sikerült a Kreml ellen fordítani. Ezt mutatja, hogy Putyin támogatottsága nyolcvan százalék feletti, de a háborúé, pontosabban a „különleges katonai műveleteké” is több mint hetven.

Még arra is ügyelt, hogy Moszkvába vagy Szentpétervárra ne érkezzenek koporsók. Ezt azzal sikerült elérni, hogy a déli és az Urálon túli körzetek egységei vannak a fronton” – vázolta a helyzetet a Moszkvatér.com portál főszerkesztője.

„Eddig úgy tűnik, hogy az Európai Unió elszámította magát, a tél közeledtével egyre mélyebb válságba kerül, és ez nem csupán az európai versenyképességet rombolja, hanem szociális feszültségekhez is vezet. Moszkva erre számít, míg az EU csak most kezdi érzékelni, hogy mekkora nagy a baj. Megjegyezném, hogy az európai fősodor öngyilkos, ruszofóbiától kísért, és sok tekintetben ideológiai alapú lépéseivel ellentétben az Egyesült Államok nagyon is pragmatikus a szankciók kérdésében, saját érdekeit sosem hagyja figyelmen kívül, így az olajembargó esetében még visszafogottságra is intette Brüsszelt. Az ősz, és még inkább a tél kritikus lesz, és Európa sajnos már a háború kirobbanása előtt megmutatkozó, és azóta csak kiteljesedő rövidlátó politikája miatt rosszul áll ebben a harcban. Csak remélni tudom, hogy Európa kibírja a jelentős részben önmaga által előidézett nyomást, és képes lesz a korrekcióra” – fogalmazott Stier.

„Románia elkötelezettsége, atlantizmusa egyértelmű, meg kell azonban jegyezni, hogy a lengyelekkel vagy a baltiakkal ellentétben felelőtlen lépésekkel nem kockáztatja a háború eszkalálódását. Úgy tűnik, értett az ukrán gépek kimentése, majd román repülőterekről történt bevetése utáni orosz figyelmeztetésből, de az igazi próbatétel számára az lesz, ha az orosz erők elérik a moldovai határt. Hozzám a pragmatikus, mérsékeltebb, a mielőbbi békét sürgető magyar álláspont áll közelebb, amely inkább a humanitárius segítségre, és nem a háború eszkalálására helyezi a hangsúlyt. Ebben persze benne van az is, hogy a magyar-ukrán viszony az elmúlt években meglehetősen feszült volt” – mondta a külpolitikai szakújságíró.

Stier Gábor ezzel az említett pragmatizmussal magyarázza, és ebben a háborús helyzetben természetesnek, szükségesnek tartja a magyar vezérkari főnök ukrajnai látogatását. A politikai kapcsolatok felmelegítésének azonban szerinte egyelőre nincs itt az ideje. Úgy véli, ahhoz előbb Kijevnek kell a kisebbségeket érintő kérdésében gesztust tennie.

„Csak remélni tudom, hogy a háború nem a nacionalizmust, a kirekesztést erősíti még tovább az ukrán politikában” – hangsúlyozta a főszerkesztő.