Jöttek, mennének. Szerbiában mintegy 10 ezer migráns tartózkodik
Fotó: Ábrám Zoltán
Már vegyesbolt sem áll a lakosok rendelkezésére a szebb időket is megélt egykori Árpád-kori településen, a néhány tucatnyi magyarnak otthont adó határ menti szerbiai Rábén, ahol legfeljebb boltmúzeum szolgálhatná ki az itt tartózkodó-áthaladó megannyi migránst.
2022. augusztus 21., 08:572022. augusztus 21., 08:57
Rábé, Magyarmajdány, Oroszlámos – számunkra többnyire ismeretlen nevű falvak a román–magyar–szerb hármashatár szerb oldalán. Szebb időket megélt, a titói Jugoszláviában lakóinak magas életszínvonalat biztosító, a félszocializmus máig fellelhető ideológiáján túl gazdasági szempontból félkapitalizmusi jólétet nyújtó „maradványfalvak”.
Hosszú évtizedekkel ezelőtt még szerencséseknek mondhatták magukat, és abban a hitben éltek, hogy a határfelosztás – eltekintve a megélt kisebbségi sorstól – mégiscsak kedvezett nekik.
Szeged–Szőreg–Kübekháza oldalról közelítem meg a határt. Kübekházán a központi parkban sétálva megtekintem a ’48-as forradalom százéves évfordulóján a falu népe által felállított Petőfi-szobrot, körbejárom a római katolikus templomot, és megszemlélem a főút mentén katonásan sorakozó lámpatestekhez magyar és német nyelven odaerősített feliratokat, miszerint „Kübekháza szebb lesz, mint valaha”.
Valóban, amint a faluszéli tábláról kiderül, a település 2018-ban elnyerte az év települése címet. Isten hozott! Grüβ Gott! Welcome! – három nyelven szólítja meg a felirat az arra látogatót, a többnyire más országba igyekvő utast. És bár leginkább tranzittelepülésről van szó, mégis jólesik a megszólítás az egyik faluszéli faépítmény oldalán, miszerint „Kübekházára érkeztél. Jól tetted, hogy eljöttél!”
Csakhogy jött egy fájdalmas és értelmetlen háború, aminek a gazdasági következményei oda juttatták a délvidéki, bánsági és bácskai magyarokat (és nem magyarokat), hogy többségüknek a pénzkeresete, életszínvonala mára elmarad a romániaitól. Nincs pénz újravakolni az épületeket, megint lefesteni a kerítéseket, avagy a rozsdásodó vascsöveket. Nagyobb a kopottság, a szürkeség, ráadásul a munkáskezek hiánya, és a megcsappant hozzáállás miatt több a gaz, az aszály következtében pedig a kiperzselt növényzet.
Most kivételesen a vendégszeretetéről – legalábbis írásban – jeleskedő Kübekháza után lépem át a magyar–szerb határt Rábé falu irányában. A hármashatárhoz érek, az Óbéba–Rábé–Kübekháza által bezárt háromszög súlypontjához. Ha nem venném be a kanyart, Óbéba felé tartanék egy mezei úton, de ott nincs átkelő, csak a templom tornya ágaskodik két kilométernyi távolságban.
Ez a jelképes hármashatárkő, de a jelzett időpont előtt ilyesmire még csak nem is gondoltak az itt élők.
A leszármazottaiknak viszont az nem fordulhatott meg a fejükben csekély egyetlen évtizede, hogy a határátkelő jobb oldalán egy hosszan elnyúló szögesdrót kerítés visszatartja majd falujukban a migránsok tömegét.
Pár kilométeren át a szögesdrót kerítéssel párhuzamosan haladok, bal kéz felől közel a román határ is, aztán beérek Rábé faluba, és itt pillantom meg az első embert a kihalt utcán. A szokásosnál sötétebb a bőrszíne.
A falu kihalt, a második ember a falu végén a termékeny alföldi földeken dolgozik. Nemsokára Majdány következik, eredetileg Magyarmajdány, majd a szerb–magyar kétnyelvű településtábla után mindjárt másfél-két tucat migránst veszek észre egy, a műúttól kissé beljebb levő elhagyatott ház előtt. Tőlük eltekintve a harmadik személy, aki immár a harmadik faluban „mutatja magát”, éppen a magyarkanizsai vendéglátóm, aki elém autózott, hogy innen Törökkanizsába érve, majd a Tisza hídján átkelve eljussunk a még mindig magyar többségű kisvárosba, Magyarkanizsára.
Az egykori iskola ablakai betörve, miközben szebb időkre utal a mellette magasodó csengettyű, és már-már örömre ad okot, hogy a mögötte sorakozó néhány egyszerű hinta még működőképes. Vajon kinek?
A focipályán is lekaszálták a füvet, hiszen a Tromeda FC csapat néhány héttel korábban a Helyi Közösségi Napok keretében megmérkőzött a kübekházi fiúkkal. Amúgy főzőverseny, koncert, gyerekfoglalkozások, művelődési műsor és utcabál szerepelt a programban a plakát tanúsága szerint. Az eseményen bizonyára több volt a vendég, az elszármazott, mint a helybeli.
A majdányi elárvult hirdetőtáblán figyeltem fel az egyetlen információra, miszerint a határ menti Rábén, az egykori vegyesbolt helyén boltmúzeum kialakítását tervezik, és ehhez gyűjtik a lakosságtól az ide kiállítandó mindennapi használati tárgyakat, tárolóedényeket, mindent, amit kapni lehetett egy vidéki vegyesboltban.
Mindezt azzal a céllal, hogy a település kulturális örökségét megőrizzék és bemutassák azokat a következő nemzedéknek és a környékükre érkezőknek. Az ilyen felfokozott figyelemfelkeltés után az utcáról az üvegen át betekintettem a boltmúzeumba.
A nyárias ruhába öltöztetett boltosnő mögött valóban ott sorakoztak az érdekesebbnél érdekesebb tárgyak, amelyek a saját gyerekkoromba vezettek el. Mert mifelénk is ugyanolyan, vagy legalábbis nagyon hasonló pepsis üvegek, petróleumlámpák, vizeskannák, konyhai edények voltak forgalomban. Így hát időutazásban lehetett részem.
Boltmúzeumot alakítanak ki a határmenti Rábé egykori vegyesboltjában
Fotó: Ábrám Zoltán
Az viszont már a szomorú valóság, hogy a rábéi utcasoron, a Dózsa György utcában tucatnyi leomlott ház, újabb tucatnyi elhagyatott, és ki tudja hány, amelynek csak az üres helye látszik. Egy-két helyen talán túlságosan merészen kiírva: „Eladó ház”.
Addig legfeljebb megteszi egy lehetőleg eldugott, elhagyatott ház. És ha már minden hiányzik a faluban, még a vegyesbolt is, akkor bizony önellátónak kell bizonyulnia annak, aki hosszabb várakozásra rendezkedik be. Vagy megszökik, vagy megszokik.
A határátkelő hétkor bezár, igyekszem időben visszaérni a civilizációba. Este hosszasan ízlelgetem a látottakat, tapasztaltakat. Elgondolom, ottjártamkor egyáltalán nem éreztem késztetést, hogy bárkivel is szóba elegyedjek.
A trianoni határkijelölést párizsi szalonokban végző politikusok éppen úgy távol álltak az igazságtól, mint az emberi jogok túllihegésével migránsválságot előidéző szószátyár brüsszeli vagy washingtoni megmondóemberek.
A valóságot legfeljebb akkor érzékelhetnék, ha – jelképesen véve – előbbiek a még lakható rábéi házak valamelyikében paroláznának a szomszédos romhalmazt éppen működőképes vegyesbolt átalakítására Soros-pénzből projektet elnyerő civilekkel.
Csakhogy a valóság az, hogy – elképzelem magamban – 2022 nyarán Rábé éjszaka „szellemfaluként” várja a pirkadatot, hogy a nap fénye elűzze az éjszakai árnyakat, a határátkelő kinyisson, és némi életet sugalljon a falu mindennapjába a napfény és a tranzitforgalom.
A szebb időket is megélt egykori Árpád-kori településen, a napjainkban is jó néhány tucatnyi magyarnak otthont adó határ menti szerbiai faluban, ahol már vegyesbolt sem áll a lakosok rendelkezésére, legfeljebb boltmúzeum szolgálhatná ki a szívós álmokat dédelgető migránsokat.
A nyár végén felgyorsul a migráció
A nyár végének közeledtével egyre több illegális bevándorló érkezik Szerbiába, és egyre gyorsabb is az áthaladásuk az országon – figyelmeztetett Vladimir Cucic szerb menekültügyi főbiztos a Danas című napilap tegnapi beszámolója szerint. A szakember közölte: az országban nagyjából tízezer migráns tartózkodik, közülük 6305-en vannak valamelyik befogadóközpontban. Mint mondta, idén 67 százalékkal többen vannak a központokban, mint tavaly. A szerb–magyar határ közelében egyre több illegális bevándorló tartózkodik, és megnőtt az incidensek száma is. Az Afrikából és a Közel-Keletről érkező migránsok úti célja nem a nyugat-balkáni ország, hanem az EU, elsősorban Németország, ám a magyar határzár miatt sokan hosszabb időre Szerbiában rekednek. Mivel a szerb hatóságok nem toloncolják ki azokat, akiket elfognak, csupán az ország északi határától a déli határig szállítják őket vissza, a migránsok sokszor ismét útra kelnek, és néhány nappal később ismét elérik a magyar határt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Befejeződtek Abu-Dzabiban az Oroszország, Ukrajna és az Egyesült Államok képviselői közötti, pénteken kezdődött tárgyalások a csaknem négy éve tartó ukrajnai háború lezárásáról – számoltak be nyugati, orosz és ukrán híradások szombaton.
Rendkívüli téli vihar béníthatja meg az Egyesült Államok nagy részét a hétvégén. Számos államban veszélyállapotot hirdettek, miközben a sarkvidéki eredetű hideg levegő havazással, jéggel éri el Amerika déli és keleti térségeit.
Az Egyesült Államok hivatalosan is kilépett az Egészségügyi Világszervezetből (WHO). Közel nyolc évtized után végleg megszakadt az együttműködés Washington és a WHO között.
Az ukrajnai rendezés fontos feltétele, hogy az ukrán fegyveres erőknek el kell hagyniuk a Donyec-medence területét – jelentette ki Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője pénteken újságíróknak.
A moldovaiakon múlik Románia és Moldova egyesülése – hangsúlyozta Nicușor Dan román államfő a közelmúltban ismét a közbeszéd tárgyává vált téma kapcsán.
Davosban tegnap Zelenszkij elnök elvetette a sulykot – írta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Facebook-oldalán.
Donald Trump amerikai elnök csütörtökön visszavonta Kanada meghívását a globális konfliktusok megoldását célzó Béketanácsba. Trump a Truth Social közösségi oldalon Mark Carney kanadai miniszterelnöknek címzett üzenetében tudatta ezt.
Dánia és Grönland teljes mértékben élvezi az Európai Unió támogatását, és a két területet érintő kérdésekben kizárólag Dánia és Grönland jogosult dönteni – jelentette ki António Costa péntek hajnalban Brüsszelben.
Tartós béke csak a területi kérdések megoldása esetén lehetséges – jelentette be Oroszország azt követően, hogy csütörtökön késő este Vlagyimir Putyin elnök három amerikai küldöttel tárgyalt Moszkvában az ukrajnai helyzetről.
Dánia és Grönland nyitott az együttműködésre az Egyesült Államokkal az 1951-es védelmi megállapodásuk továbbfejlesztése érdekében – jelentette ki Mette Frederiksen dán miniszterelnök Brüsszelben csütörtökön.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!