Kacifántos magyarellenes diszkrimináció Szlovákiában – Parlamenti képviseletben bíznak a felvidéki magyarok

Ha a felvidéki magyarság szeptember 30-án bizalmat szavaz a Szövetségnek, a 150 tagú pozsonyi parlamentben reálisan 12 képviselői helyre számíthatunk.

– Valójában 2010 óta nincs igazi magyar képviselet a pozsonyi parlamentben, ami több mint egy évtizedes kiesés...

– Bonyolultabb a történet, hiszen a magyar–szlovák vegyespárt, a Híd-Most 2010-től bejutott a parlamentbe és kormánytényező is volt. 2020-ig voltak magyar képviselők a pozsonyi parlamentben, csak a magát színtiszta magyar pártként megfogalmazó Magyar Közösség Pártja nem jutott be 2010-ben a törvényhozásba. Két éve a Magyar Közösség Pártja, az Összefogás és a Híd Párt fogott össze, hogy egységes magyar képviseletet juttasson be a szlovák törvényhozásba.

– Hírek szerint az egykori Híd-Most különvált frakciója ismét szlovák pártokkal kacérkodik. Mennyire osztja meg a magyar közösség szavazatát, hogy több szlovák párt is indít magyar jelölteket?

– Sokéves tapasztalat, hogy a felvidéki magyarság mintegy 20-25 százaléka szlovák pártokra szavaz. A jelenség a Híd-Most szavazótáborával alakult ki, magyar szavazók is átsodródtak a szlovák pártok térfelére. A szlovák politikusok megszólítják a magyar választókat is – nyilván ígérgetnek nekik –, amit a fősodratú szlovák média felerősít. Mindig kiderül azonban, hogy

Próbáljuk tudatosítani a magyar választókban, hogy magyar érdekeket csak a magyar párt színeiben megméretkező magyar politikusok képviselnek. A magyar párt sikerét a sok apró, pár százalék körüli szlovák párt bejutási esélye is befolyásolja, nagyon sok szlovákiai törpepárt próbál most szerencsét.

Van persze ennek a pénzosztási módszernek számos szlovák elszenvedője is, hiszen pont így sújtja a folyóvölgyekben fekvő szlovák településeket, de a legnagyobb kárvallottja a felvidéki magyar közösség. A másik abszurd rendelkezés, hogy a megyeszékhelyek pár nagyobb városa kapja lakosságarányosan a legtöbb pénzt, míg a zömében ötvener alatti települések arányosan ennél jóval kevesebbet. Egy példa: a Pozsony belvárosától 18 kilométerre fekvő Csallóközcsütörtök polgármestereként elmondhatom, hogy amíg a Pozsonyban állandó lakhellyel rendelkezők után a főváros személyenként 600 eurós összeget kap az állami újraosztásból, az 1700 lakossal rendelkező településemen ez az összeg 370 euró, miközben a kistelepüléseken is ugyanúgy el kell végezzük a közszolgáltatásokat.

– Az uniós szabályok szerint ez diszkrimináció?

– Egyértelműen az. Ezt az Európai Parlament petíciós bizottsága is elismerte, amikor beadványunkat tovább küldte az Európai Bizottságnak. Onnan még választ nem kaptunk, de az EB valószínűleg visszautalja nemzeti hatáskörbe. Ezt csak akkor tudjuk orvosolni, ha tíz magyar képviselő nyomás alá helyezi majd a szlovák pénzügyminisztériumot, miután bejutunk a parlamentbe. De nem csak ez vár sürgős rendezésre.

Részben település-összevonásokra kerülne sor a kistelepülések, a helyi önkormányzatok esetében. Azt akarják, hogy legalább ötezres lélekszámú önkormányzati egységek jöjjenek létre akár több településből. A másik elképzelés, hogy a megyei szintű kerületeket újra szabják. Ami azzal jár, hogy több, magyarok lakta dél-szlovákiai járás átalakítása is napirendre kerül. A komáromi járás megszűnne, a dunaszerdahelyi járás mintegy negyven százalékát Pozsonyhoz csatolnák. Ha egy 120 ezres járás negyven százaléka a fővároshoz kerül, akkor a négyszázezres lakosú területen élő 30 ezer magyar nem tud majd a megyei választásokon labdába rúgni. Mostani kampányunk egyik sarkalatos témája ez, mert az ilyen elképzelések még ötletelés szintjén is veszélyesek a felvidéki magyarságra nézve.

– A Pozsonyhoz közeli régókban mennyire apad a magyarság részaránya?

– Húsz éve vagyok Csallóközcsütörtök polgármestere, így rálátásom van a környező településekre is. Felső-Csallóközben erőteljes változások mennek végbe. Pozsony az ország gazdaságilag legerősebb régiója lett, így idevonzza az embereket dolgozni a szegényebb gazdasági teljesítményű régiókból. Ez azzal járt, hogy

Összességében azonban ha összehasonlítom az erdélyi és a vajdasági népszámlálási eredmények magyar vonatkozású adatait a felvidékivel, azt tapasztalom, hogy még mindig nálunk a legkisebb a magyarság fogyása. Aminek egyik magyarázata az, hogy jóval kisebb az elvándorlás, mint a Kárpát-medence más régióiban. A felvidéki magyarság közel lakik Magyországhoz, így tanulmányi vagy más célból is könnyű az átjárás, nem költöznek el az emberek.

– Egy kedvező magyar önkormányzati rendszer megállíthatná a magyar közösség fogyását?

– Válaszom: egyértelműen igen! Példa rá az európai autonóm régiók – elsősorban Dél-Tirol – példája.

Miközben az 1960-as években a ladin közösség 9600 főt számlált, ez mára elérte a húszezret. Nekünk is ebbe az irányba kell tartanunk. Aminek előfeltétele, hogy a felvidéki magyar képviselet jusson be a szlovák parlamentbe.