Háború a Kaukázusban

Először csupán Dél-Oszétia területén zajlott a harc, ám szombaton az orosz légierő gépei már a tartományon kívüli grúz célpontokat is támadtak. Független megfigyelők szerint a légicsapások számos polgári áldozatot követeltek.
A grúz hadműveletek azt követően indultak meg, hogy a megelőző napokban több kisebb fegyveres összetűzés is kitört a tartomány nagy részét uraló szakadárok és a grúz hadsereg egységei között. Mihail Szaakasvili Nyugat-barát grúz elnök a Dél-Oszétia visszafoglalására indított hadművelet kezdetén, pénteken az ország területi egységének helyreállításával indokolta az akciót. Nem késett azonban az orosz válasz sem: a Moszkva által mindvégig támogatott – államként azonban a nemzetközi közösséghez hasonlóan el nem ismert – déloszét „állam” megsegítésére először a tartományban tartózkodó orosz békefenntartók bocsátkoztak harcba, majd Moszkva csapatokat vezényelt a grúz–orosz határra, az orosz légierő pedig Gori városát és Poti kikötővárost támadta, tegnapra virradóra pedig a grúz főváros, Tbiliszi repülőtere ellen is légicsapást hajtottak végre. Az áldozatok számáról mindkét oldalról eltérő adatokat tettek közzé, ám az vélhetően több százra tehető. Dél-Oszétiából több ezren menekültek orosz területre.
Mihail Szaakasvili az orosz támadás nyomán teljes mozgósítást rendelt el, szombaton pedig kihirdette a hadiállapotot, egyelőre csupán tizenöt napra.
Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök még a harcok kezdetén, pénteken Pekingben, az olimpia megnyitóján rövid találkozón vett részt George Bush amerikai elnökkel, majd hazautazott, és hamarosan a háborús övezet közelébe, Vlagyikavkazba utazott, hogy tájékozódjon a helyzetről. Putyin háborús bűnök elkövetésével vádolta a grúz vezetést, és arra utasította Dmitrij Medvegyev orosz államfőt, indítson vizsgálatot az ügyben. Emellett arról beszélt: a grúz támadás nyomán kétséges, hogy valaha helyreállhat Grúzia területi egysége.

Lebombázott olajlétesítmények
Az orosz légierő egyébként grúziai katonai célpontok mellett Poti fekete-tengeri kikötőjét bombázta, ahonnan az azeri kőolajszállítmányok indulnak Közép- és Nyugat-Európa felé, és megsemmisítette a Baku–Tbiliszi–Ceyhan kőolajvezeték egy szakaszát is, amelyen szintén az azeri kőolajat szállították Oroszország megkerülésével.
Az oszétiai harcokkal egy időben Grúzia másik szakadár, de függetlenként el nem ismert területén, Abháziában is támadást indítottak az oroszok által támogatott fegyveres erők és az orosz légierő a kodori-szorosbeli grúz csapatok ellen. A folyamatos orosz csapások nyomán Mihail Szaakasvili fegyverszünetet kért, ám ezt Moszkva a grúz csapatok visszavonulásához kötötte. Tegnap Tbiliszi bejelentette: a grúz hadsereg visszavonul Dél-Oszétiából, hogy a továbbiakban ne essen bántódása a civileknek, és közölték, Chinvali az oroszok kezére került. Az orosz hadsereg egyik szóvivője ugyanakkor nem ismerte el a grúz visszavonulás tényét, és közölte, a helyzet továbbra is feszült.

Tehetetlen ENSZ BT
A háborús helyzet megszüntetésére a nemzetközi közösség is kísérletet tett, de egyelőre nem járt sikerrel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a hétvégén három alkalommal is összeült, de eredménytelenül, mivel a testületnek Oroszország vétójoggal rendelkező, állandó tagja. Az Európai Unió a harcok leállítására és Grúzia határainak tiszteletben tartására szólította fel Moszkvát, és George W. Bush amerikai elnök is aggodalmának adott hangot a helyzet miatt. James Jeffrey helyettes amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó veszélyesnek és aránytalannak minősítette az orosz beavatkozást. A béke mellett foglalt állást Kína is.
Közben tegnapra egyre erősebbé vált az orosz szorítás Grúzia körül. Miközben grúz források szerint mintegy tízezer orosz katona érkezett Dél-Oszétiába és Abháziába, az orosz fekete-tengeri flotta egységei kifutottak, hogy blokád alá vonják a grúz kikötőket. Hivatalos moszkvai indoklás szerint az akció célja, hogy megakadályozzák újabb fegyverszállítmányok Grúziába érkezését. 
A grúziai helyzet miatt szombaton este Bukarestben rendkívüli ülést tartott a Legfelsőbb Védelmi Tanács. A testület Grúzia szuverenitása és területi épsége mellett foglalt állást, egyúttal a térség stabilitásának érdekében az erőszakos cselekmények beszüntetésére és tárgyalásra szólította a háborús feleket. Emellett utasította az illetékes román szerveket, készüljenek föl a Grúziában tartózkodó román állampolgárok kimenekítésére, amennyiben ez szükségessé válik.

Oszétok: Moszkva megbízható szövetségesei
A Grúzia területén fekvő Dél-Oszétiát a Kaukázus gerincén húzódó államhatár választja el az Orosz Föderációhoz tartozó Észak-Oszétiától. Az oszétek évszázadok óta Grúzia területén éltek, majd amikor az Orosz Birodalom a 19. század elején meghódította a térséget, mellé álltak. Az 1920-as évek elején dúlt polgárháborúban az oszétek a bolsevikok, míg a grúzok a mensevikek oldalán harcoltak. Később a szovjet hatalom hozta létre Grúzia területén a Déloszét Autonóm Tartományt. 1989-re, amikor a Szovjetunió a felbomlás szélére került, és Grúzia is kinyilvánította önállósodási szándékát, Dél-Oszétia is függetlenedni akart. Az összecsapásoknak orosz egységek vetettek véget. A harcok azonban később kiújultak. 1992-ben Dél-Oszétia kinyilvánította függetlenségét, amelyet azonban egyetlen állam – még Oroszország sem – ismert el. Tbiliszi 2007-ben indított hadműveletet a szakadár tartomány visszaszerzésére, és sikerült annak mintegy egyharmadát visszafoglalnia. Itt széles körű autonómiát hozott létre, oszét irányítással.