Európa a terrorizmus árnyékában

A meghívónk még a véres események előtt érkezett, de már csomagolás előtt a terrorfenyegetettség jutott eszünkbe: a merényletek elkerülése végett vezették be ugyanis – mint ismeretes – az intézkedést, hogy a repülőkre nem lehet egy decisnél nagyobb folyadékot felvinni, még a tusfürdőnk vagy alapozónk sem haladhatja meg ezt a mennyiséget, amennyiben kézipoggyásszal szeretnénk utazni. Aki pedig fapados légitársasággal utazik, mint tudjuk, általában ezt választja, magas ugyanis a felár a leadott bőröndökre – jóval magasabb, mint beszerezni az extra pici méretű piperéket, amelyekből egyébként – mint kiderült – az egyik drogérialánc teljes termékskálát kínál.

Molenbeek, a dzsihadizmus nyugati központja
BRÜSSZELI BESZÁMOLÓ – Molenbeekbe ne menjetek – ezt a jó tanácsot Brüsszelben több, a helyi viszonyokat jól ismerő magyar illetékes is nyomatékosan megismételte beszélgetéseink során, amikor a város közbiztonsága került szóba.

Szigorúbb biztonsági intézkedések, de nem mindenhol

A terrorfenyegetettség pedig indulásunkra már konkrétummá változott, így tudtuk előre, a korábbinál szigorúbb ellenőrzésre számíthatunk. Erről pedig már a borsi határátkelőnél meggyőződtünk, az eddigitől eltérően biza minden csomagtartóba bekukucskáltak a határ őrei.

A budapesti Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren pedig már egyenesen fegyveres rendőrök fogadtak, és lépten-nyomon szembetalálkoztunk velük a felszállásig vezető utunk során. A csomagellenőrzés nagyjából rutinosan zajlott, igaz, e sorok írójának még a csizmáját is le kellett húznia, de legalább adtak egy műanyag lábvédőt, hogy meg ne fázzon a lába, amíg átér a biztonsági kapun.

Nincs félelem

Az viszont, hogy mennyire nem sikerült megfélemlíteni az embereket, már abból is látszott, hogy a brüsszeli járat csaknem teljesen megtelt, pedig indulásunk órájában is terroristákra vadásztak Európa fővárosában. A légiutas-kísérők sem félnek – erről is meggyőződhettünk: kisebb galiba történt a csomagok elhelyezésekor, s miközben zajlott az átrendezés, az egyik légikisasszony kezébe akadt egy kisebb hátizsák, amelynek hirtelen nem akadt tulajdonosa, a légiutas-kísérő viszont lazán jegyezte meg, akkor a senkié, és arrébb rakta. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ennél kevesebbért a napokban ürítettek ki teljes repülőtereket.)

De szerencsére nem bomba volt benne, vagy legalábbis robbanni nem robbant, így alig két óra múlva leszálltunk a Charleroi reptérre, ami egyórányi buszozásra van Brüsszeltől, és ide érkeznek a diszkont légitársaságok járatai.

Félelemnek itt sem láttuk jelét, sőt egy fia fegyveressel sem találkoztunk, igaz, a schengeni övezetben bevett szokástól eltérően ezúttal ellenőrizték az útleveleket vagy személyi igazolványokat, és akadt, akinek kérdéseket is feltettek.

Mi azonban nem keltettünk gyanút, így elindulhattunk Brüsszel felé. Útközben láttunk ugyan néhány rendőrautót, ám valamennyi csupán közúti baleset helyszínén vizsgálódott.

Hasonlóképpen nem láttunk rendőrt a belvárosban sem, úgy tűnt, mintha valamennyien a hírhedt Molenbeek negyedben terroristákra vadásznának.

Ez a tény pedig esténként a híres Delirium Tremens sörözőnek is otthont adó bulinegyedben korántsem volt megnyugtató érzés, de ettől függetlenül mindenki nyugodtan kóstolgatta a több mint kétezer féle nedűt.

A belvárosból azonban ki sem tettük a lábunkat – vendéglátóink szigorú tanácsára eszünkbe sem jutott kikíváncsiskodni a Molenbeekbe, és késő esti órákban a metró helyett inkább nagyobb társaságba verődve sétáltunk vissza a szállodába.

A világ legkevésbé biztonságos helye

Másnap délben aztán megtudhattuk, hogy még az Európai Parlamentben sem vagyunk biztonságban – erről Szájer József fideszes EP-képviselő világosított fel bennünket. Mint mondta, a világ legkevésbé biztonságos helyére érkeztünk, ahonnan baj esetén ki sem tudnánk menekülni, mivel annak a szárnynak ugyan lenne egy kijárata, de ott éppen tataroznak.

Szájer egyébként úgy látja, hogy az EP hozzáállása a biztonsághoz amúgy is kettős és kétes, az EP épületében működő postát például kétszer rabolták ki, válaszreakcióként pedig ahelyett, hogy megerősítették volna a védelmét, inkább megszüntették azt. Szájertől tudjuk azt is, hogy egyes képviselők nem engedik meg a biztonságiaknak, hogy átvizsgálják autójukat, így tehát elég a bajhoz, ha egy terrorista egy gépkarabéllyal valahogy belopódzik a hátsó ülésre.

Azonban ha eltekintünk a kijárat hiányától, mégiscsak itt voltunk a legnagyobb biztonságban, ez volt az egyetlen hely ugyanis, ahol fegyveres őröket láttunk. És a biztonságiak is tették a dolgukat, például mindenkire ráripakodtak, aki a bejáratnál fotózni vagy filmezni próbált, és kifelé is volt egy kis szigor, mindenkitől visszakérték ugyanis az egynapi belépésre feljogosító kitűzőt, hogy ne lehessen azzal visszaélni. Pedig szívesen megtartottuk volna szuvenírnek. Nem is olyan rég még sikerült volna.

Magyarország és a migráció

A mostani helyzetben teljesen egyértelmű volt: a magyar delegáció tagjaival a migrációról fogunk beszélgetni, a mostani helyzetben pedig még aktuálisabb lett a bevándorlók kérdése. Többen is bírálták például Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének a kijelentését, ő ugyanis a napokban úgy vélekedett, nincs szükség a párizsi események után az európai befogadásügyi rendszer radikális megváltoztatására.

„Azok az emberek, akik kitervelték és végrehajtották ezeket a támadásokat, ugyanazok, akik elől a bevándorlók menekülnek. Vagyis nincs szükség arra, hogy az európai menekültügyi kérdéseket általánosságában felülvizsgáljuk” – fogalmazott Juncker. Ebből is látszik, hogy a politikai mainstream nem gondolta meg magát menekültügyben, bár – mint megtudtuk – már titokban legalább bevallják más országok néppárti képviselői a magyar honatyáknak, hogy drukkolnak céljaik kivitelezéséhez, ám nyilvánosan ezt nem mondhatják ki.

Egy kis gasztronómia
Természetesen Brüsszel nem csak a komoly dolgokról szól, megtudhattuk például, hogy mégsem olyan rossz a belga konyha, mint ahogy mondják – ugyan továbbra sem neveznénk a gasztronómia csúcsának, de egészen jó a barnasör-mártásos sertéssültjük, a kagylók elkészítésére pedig számtalan receptjük van – az általunk kóstoltak mindegyike megütötte a mércét. Mint ahogyan a profiterolt idéző desszert is, ami a külseje ellenére egyáltalán nem volt édes, és egyáltalán nem volt sütemény, hanem tulajdonképpen egy ínycsiklandozó csokis-vaníliás fagylalt volt.
Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor a folyékony kenyérről sem, amelyről – miután a Krónika hasábjain is több színes kisriport látott napvilágot – elég, ha annyit mondunk, miután az ember megjárta Brüsszelt, a hazai sör már nem csúszik.

A Krónika kérdésére, hogy éppen azért, amiért a magyar delegáció vehemensen lép fel a bevándorlók kapcsán, nem tartanak-e ellenük irányuló támadásról, megerősítették-e esetleg védelmüket, Szájer nemmel válaszolt. „Nem hiszem, hogy a stábot jobban kellene védeni, akit védeni kell, az, aki kitett, például a miniszterelnök úr (Orbán Viktor – szerk. megj.)” – vélekedett.

Magyarország szerepének a felértékelődését látja eközben a történtek tükrében Gál Kinga EP-képviselő, aki szerint „meghatározóan fontos lesz” a magyar álláspont. „Egyre többen várják az egyenes beszédet, azt, amit Orbán Viktor mond” – fogalmazott, hozzátéve, ez történt a madridi világkongresszuson is, és szerinte ez a jelenség „tovább fog érlelődni”.

A párizsi események után így arra számít, hogy az EU meghozza a fokozottabb biztonsági, adatkezelési intézkedéseket – például a Schengenen belüli repülőjáratokon is vizsgálni fogják az utasok adatait.

Szerinte ugyanakkor a menekültkvóta mint intézmény, nem fog tudni működni, hiszen egyáltalán nem kizárt, hogy bárhová is helyezik el a bevándorlót, harmadik nap már ismét Berlinben lesz. „Ellenőrizhetetlenek ezek az emberek, s ez újabb biztonságpolitikai kérdést vet fel” – jelentette ki Gál Kinga.

Arra az újságírói kérdésre, hogy ebben a kontextusban háttérbe szorulhatnak-e a határon túli magyarok jogai, elmondta, egyre többen szeretnék ezt is biztonságpolitikai kérdésként kezelni. „Ha átkerül, látok benne veszélyt, ezt kell megakadályozni” – szögezte le.

Maradt a felemás helyzet

Amíg az EP bejáratánál félárbocra engedett francia zászló emlékeztetett az elmúlt évek legsúlyosabb terrorcselekményére, másnap kora reggel „vigyázó szemünket” ismét Párizsra „vetettük”: az élőben közvetített fegyverropogás közepette pakoltuk össze csomagjainkat, hogy mielőbb elindulhassunk a reptér felé, hiszen miközben előző nap még sárga színű készültség volt érvényben, szerda reggelre ezt egy szinttel megemelték. Azonban még ez sem volt elegendő ahhoz, hogy fegyveresek „szállják meg” a légikikötőt és környékét – egyetlen katonát sem láttunk, és a csomagellenőrzést sem jellemezte drákói szigor, igaz, csizma lábon ezúttal sem maradt.

A kapun átjutva viszont már minden a békeidőt idézte, egészen addig, ameddig meg nem érkeztük Ferihegyre, ahol továbbra is fegyveresek vigyázzák az utasok biztonságát.