Ellenzők és elégedetlenek

A több mint kétezer irakitmegszólaltató felmérés szerint amegkérdezetteknek csupán 40 százalékanyilatkozott úgy, hogy jól alakul az élete – akét évvel ezelőtti 71 százalékkalszemben. Ennek ellenére a többség a napontatomboló erőszak hatására sem gondolja úgy,hogy az országban polgárháború dúl.
A közvélemény-kutatásarra is rávilágít, hogy az Irakban élőkét legnagyobb vallási csoport közül aszunniták a pesszimistábbak, míg a síitákderűlátóbban vélekednek az országállapotáról. Az összes megkérdezett58 százaléka viszont úgy véli, hogyIraknak egységesnek kell maradnia, és az országbanlévő külföldi csapatok megítélésébenis egyetértés tapasztalható. Ez azonban nem túlhízelgő az Egyesült Államok vezette koalícióranézve, ugyanis csupán 18 százaléknyilatkozott úgy, hogy megbízik a külföldicsapatokban, 51 százalék ugyanakkor jogosnak tartja azellenük indított támadásokat. Abizalomhiány ellenére mégis csupán 35százalék gondolja úgy, hogy az idegencsapatoknak azonnal el kéne hagyniuk az országot, míg63 százalék szerint csupán azt követőenkell kivonulni Irakból, miután sikerültmegszilárdítani a biztonságot.
A többség ugyanakkorelégedetlen az újjáépítéshatékonyságával, és csak 38 százalékvéli úgy, hogy az ország helyzete jobb, mint aháború 2003-as kitörése előtt.

New York: az elnök menesztését követelik

Nem lelkesednek az iraki háborúértaz amerikai polgárok sem. A konfliktus kirobbanásánaknegyedik évfordulóján az Egyesült Államoknagyvárosaiban a háború ellen tiltakozótömegek vonultak az utcákra, New Yorkban az Irakbanszolgáló csapatok hazahívása mellettGeorge W. Bush elnök leváltását követeltéka demonstrálók.
Az elégedetlenség okajórészt az, hogy a kezdetben sétagaloppnak tűnőkatonai beavatkozás irányításagyakorlatilag kicsúszott a szövetségesek, illetvea koalíciós erők tevékenységétöszszehangoló, a legnagyobb létszámúkontingenssel jelen lévő Egyesült Államokkezéből. A konfliktus négy éve alatt többtízezer iraki halt meg fegyveres összecsapásokbanés merényletekben, míg az amerikai halálosáldozatok száma elérte a 3200-at. Az irakiszerepvállalást egyre többen hasonlítjáka hatvanas évekbeli, vietnami katonai kudarchoz, amikorWashington az egy évtizeden keresztül húzódó,egyre inkább eszkalálódó konfliktusbanvégül ötvenezernél is több katonátveszített, és vesztesként került ki aháborúból. A helyzet bizonyos elemeiben valóbana délkelet-ázsiai helyzetet idézi, hiszen –akárcsak Vietnamban – a jelek szerint Irakban sincs átfogó,hosszú távú megoldási terve az EgyesültÁllamoknak, a konfliktus megoldását továbbrais az amerikai csapatok létszámának növelésébenlátja.
Mindez hasonló reakciókatváltott ki a lakosság körében, mint avietnami háború idején, egyre többközszereplő csatlakozik a háború ellenzőihez acsapatok hazahívását követelve, miközbenBush elnök és a konzervatívok népszerűségemásfél évvel az elnökválasztásokelőtt mélyponton van.

Bush: vannak eredmények

Az elnök azonban a bírálatokellenére is kitart a politikája mellett, és egyhétfői nyilatkozatában ismét úgy ítéltemeg, hogy az amerikai csapatok túl korai kivonásanyomán erőszakhullám borítaná el arégiót. „Jó eredményeink vannak.Azonban még számos tennivaló van, az irakivezetőknek pedig sokat kell még dolgozniuk azért, hogymegvalósítsák kitűzött céljaikat”– mondta Bush, aki a helyzet rendezésére tett konkrétpróbálkozások közül a koalícióserők Bagdadban indított tisztogatási akciójáróltett említést. Az iraki beavatkozást igazolandóismét emlékeztetett, hogy a világot sikerültmegszabadítani Szaddám Huszeintől, Iraknak pedigdemokratikusan választott kormánya van.
Ám az elnök politikaiellenfeleit mindez nem győzte meg: a demokrata vezetésűképviselőházban olyan törvénytervezetetkészülnek elfogadtatni, amely leszögezné,hogy 2008. szeptember elsejéig haza kell hívni azamerikai csapatokat, sőt ha az iraki kormány nem teljesítbizonyos feltételeket, ezt az időpontot még előbbrehoznák. Ám a tervezet elfogadtatása nemjelentené automatikusan az iraki szerepvállalásvégét, mivel az elnöknek vétójogavan. Így csupán egy dolog biztos: hogy az iraki háborúaz elkövetkező időszakban is a washingtoni ésnemzetközi politikai csatározások egyik fő témájalesz.