A vörös sárkány farkcsapása

A kínai „szocialistapiacgazdaság”, az állami beavatkozássalirányított kapitalista fejlődés paradoxonánakgyakorlati illusztrálására nem is kellett sokatvárni, a vörös sárkány ugyanis mégaznap egyetlen farkcsapással megrengette a világgazdaságát. Magyarán: a világ vezetőtőzsdéin árfolyamesés-hullám söpörtvégig, amelyet a sanghaji tőzsde indexének zuhanásaváltott ki. Gazdasági elemzők szerint a SanghaiComposite Index (SSEC) 8,8 százalékos esését– ilyenre az elmúlt tíz évben nem volt példa– az váltotta ki, hogy a befektetők nyugtalankodni kezdteka makrogazdasági környezet esetleges szigorításamiatt, amelyről egyes híresztelések szerint a kínainépi kongresszus hamarosan megtartandó ülésénvárható döntés. Bizonyos értesülésekszerint ugyanis a kormány közvetlen beavatkozássalkívánja lassítani a túlpörgötttőzsdei aktivitást és viszszaszorítani aspekulatív ügyleteket.

Fából vaskarika

„Kínában akkor leszdemokrácia, ha kifejlődött az érett szocialistarendszer. Az országnak egyelőre arra kell összpontosítania,hogy fenntartsa a termelőerők gyors növekedését,és végül biztosítani tudja a szocializmusalapelvein nyugvó méltányosságot ésszociális igazságosságot” – fogalmazott akínai kormányfő idézett cikkében.
A pekingi vezetés tehát ajelek szerint a végletekig ki kíván tartani aszocializmus sztálinizmustól és maoizmustólmegtisztított marxi ideológiája mellett,amelynek értelmében a társadalmiegyenlőtlenségeket a kizsákmányolásmegszüntetésével küszöbölnékki, a termelőeszközöket közös – azaz állami– tulajdonban tartják, a termelési folyamatokat pediga kormány irányítja. A kínai kommunistavezetők ugyanakkor – minden bizonnyal okulva a kommunizmus európaicsődjéből – amolyan fából vaskarika alaponnémi „kilengést” is engedélyeznek akapitalizmus irányába, azaz nem iktatják kiteljes egészében a piacot, hiszen engedélyezik atőzsde működését is. Az állam ugyanakkorfolyamatosan beavatkozik a piaci folyamatok alakulásába,és a magántulajdon is csak amolyan megtűrt jelenségnekszámít. Eközben viszont a nyugati multicégekszinte számolatlanul fektethetik be a dollármilliárdokataz ázsiai országban, amelynek gazdaságinövekedése immár az évi 10 százalékotis eléri.

A kínai csoda titka

A kínai gazdasági csodaalapjait a hetvenes években Teng Hsziao-ping, az országakkori legfőbb vezetője rakta le, amikor az egyre aggasztóbbhelyzetet kezdetben az agrárszektor reformjával –bizonyos, állami tulajdonú földterületeketmagánszemélyek használatába adtak, akikmaguk értékesíthették terményeiket–, majd a szocialista típusú tervgazdaságfolyamatos feladásával, az ipar és aszolgáltatói szektor piacgazdasági jellegűátalakításával kimozdította azországot a holtpontról. A reformok a kilencvenes évekvégére teljesedtek ki, a Peking által szabottsajátos feltételeknek köszönhetően.Készséggel beengedik ugyanis az országba azolcsó munkaerő miatt a határokon „tolongó”nyugati cégeket, amelyeknek azonban nemcsak összeszerelőüzemeket, hanem fejlesztőközpontokat is létesíteniükkell, ahol aztán a szintén kedvező bérezésifeltételek mellett alkalmazott kínai mérnökökegyszerűen ellesik a nyugati technológiákat, majdnéhány év múlva előállnak sajátfejlesztéseikkel. Ennek nyomán a kínai gazdaságévente 10 százalékkal növekszik. Ezen belülaz ipari termelés 17 százalékkal, a magánszektorpedig 20 százalékkal nő minden évben. Kínagazdaságát csak az Egyesült Államok előzimeg nagyságát tekintve, azonban ha a fejlődésüteme nem csökken, az ázsiai ország 15 évmúlva a világ vezető gazdasági hatalmáváválhat. Az alapvető mezőgazdasági és iparijavak fogyasztása területén Kína mármeg is előzte az Egyesült Államokat. Az ázsiaiország a világ legnagyobb hús-, szén- ésgabonafogyasztója. A kínai polgárok tavaly többhűtőgépet, televíziót és mobiltelefonvásároltak, mint az amerikaiak, az eladott számítógépekmennyisége pedig 28 hónap alatt a duplájáranőtt.
A magáncégek KínaGDP-jének 60 százalékát állítjákelő évente. A további fejlődésnek azonbankerékkötője, hogy a kommunista vezetés mégmindig nem akarja elfogadni a magántulajdon létét,ezért a legtöbb anyagi támogatást az államivállalatoknak juttatja, és a törvényiszabályozással is nekik kedvez. Az adósságokbehajtásánál, vagy teljesítettszerződések kifizetésekor az állam akára törvények és szabályok, valamintbürokratikus rendeletek megszegésétől sem riadvissza a magánvállalatok rovására.

Tőzsdei hullámvasút

A „kommunista piacgazdaság”másik hátulütője a gyenge pénzügyiinfrastruktúra, valamint a kormány ellenségespénzügypolitikája, ami szinte ellehetetlenítia kockázati tőke beáramlását és atőzsdei bevezetéseket. Többek között ennektudható be, hogy a – külsejében az utóbbimásfél évtized fejlődésénekköszönhetően Tokióra vagy Manhattanre hasonlító– Sanghajban ugyan működik a tőzsde, de a bizonytalankörnyezet, a hatóságok kommunista beidegződéseimiatt a befektetők nem élvezhetik a nyugati értéktőzsdékenmegszokott viszonylagos biztonságot és szabadságot,ezért a kommunista vezetés minden rezdüléséreérzékenyebben reagálnak. Ám Kínagazdasági súlyát jelzi, hogy a keddi sanghajiárfolyamzuhanás immár az egész világonérezteti hatását. Ennél már csakez illusztrálja jobban a kínai óriáserejét, hogy a sanghaji tőzsdeindex a tegnapi záráskormár négyszázalékos növekedéstmutatott a keddi záráshoz képest – miközbena világ többi tőzsdéje még mindig aligtért magához a keddi sokkból.