Elemző a Krónikának: saját érdekeit sodorná veszélybe az RMDSZ, ha elvállalná a miniszterelnöki tisztséget

– Miként szüntethető meg ez az intézményes konfliktus, esetleg az alkotmány módosításával?

– Esetünkben a kormány szervezését és működését szabályozó törvény a probléma, mert teljhatalmat adott a miniszterelnöknek. 2001 előtt a kormányfő egy volt az egyenlők között, a kormánykoalícióban pedig tárgyalások zajlottak. Kormánya egykori tagjaitól tudom, hogy miniszterelnökként még Adrian Năstase is figyelembe vette az ellenvéleményeket, pedig annak idején a PSD egyedül volt hatalmon az RMDSZ parlamenti támogatásával. Most Sorin Grindeanu és Ilie Bolojan egyről beszélt a koalíciós egyeztetések során, és más eredmény született a kormányülésen, a PSD pedig arra ébredt, hogy az elfogadott jogszabály visszafordíthatatlan. Ne feledjük, ugyanez volt az oka a Cîțu-kormány bukásának is. Azt pedig, hogy Ilie Bolojant az egyedüliként mutatják be, mint akinek megoldásai vannak Románia számára, egy négy évtizeddel ezelőtti médiakampány-stílusból már ismerünk, ugyanezt alkalmazta Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnök a rövidítve TINA-ként (angolul: „There is No Alternative”, nincs alternatíva) elhíresült politikájával, ami a rendszerpártok működésképtelenségéhez vezetett. Holott valójában mindig létezik alternatíva, és ebben rejlik a koalíciós kormányok szerepe. Thatcher projektje erősen hasonlít a Bolojanéhoz:

• nem számítanak a társadalmi partnerek, különösen a szakszervezetek,
• a munkáltatók és a külföldi befektetők véleménye szent,
• és különben is költségvetési hiány van.
  
  Arra a kérdésre pedig, hogy mi okozza a deficitet, a fasizmusra hajazó választ kapunk: mert a patkányok szétrágták a kamrát. Ez a nyelvezet megengedhetetlen. Közben a valóság szomorúbb és durvább ennél: Románia rendelkezik Európában az össztermékhez mért legkisebb költségvetéssel, a GDP-nek mindössze 27 százaléka származik adókból és illetékekből, ami annak a piacpárti döntésnek a következménye, amelynek nyomán évekkel ezelőtt bevezették az egységes adózási rendszert, ami rendkívül lecsökkenti a költségvetési bevételeket. Nagyon fontos a deficit elleni küzdelem, de modern állam elképzelhetetlen kiadások nélkül.

Független vagy technokrata kormányfő megnyugtathatná a piacokat

– Nicușor Dan elnök többször kihangsúlyozta, hogy Európa-párti kormány létrejöttét tartja az egyetlen járható útnak. De miként lehetséges ez, miután a PNL és az USR immár kizárja a közös kormányzást a PSD-vel?

– Igen, most még kizárják, de végül mégis a józan észnek kell érvényesülnie, ezért a dolgok változni fognak. A jelenlegi körülmények között nincs alternatívája egy ilyen koalíciónak, így a megoldás egy olyan miniszterelnök lenne, aki nem tartozik a két párthoz, hanem független vagy technokrata személy, hogy megnyugtassa a külföldi befektetőket, hitelezőket és a piacokat. Mivel jelenleg nem látok esélyt a költségvetési filozófia és az adórendszer módosítására, a feszültség nőni fog, hiszen a kormány feladata az, hogy ne csak egyesek, hanem mindenki számára gyarapodást teremtsen. Márpedig a Bolojan-kormány által foganatosított megszorítások főleg a középosztályt, de a lakosság többégét sújtották, és közvetlen hatást gyakoroltak a gazdaság növekedésére. Könnyű arról beszélni, hogy szükség van a jelenlegi gazdasági modell megváltoztatására, és a fogyasztás alapú modellről át kell állni a termelés alapúra, de ezt nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Tehát a kormányfőjelölt olyan független kell legyen, akit elviekben sem a PNL, sem az USR nem utasíthat vissza, vagy ha mégis, akkor viselnie kell ennek a következményeit.

– A nyilvánosságban több név is kering a potenciális független vagy technokrata miniszterelnök-jelöltek között. De vajon mennyire lenne hosszú életű egy ilyen kormányfő, kisebbségi kabinettel?

– Addig fog fennmaradni, ameddig a kormány támogatásáról szóló megállapodások ezt lehetővé teszik. 1990 óta többször láttuk bizonyítékát annak, hogy egy kisebbségi kormány hatékonyabb és stabilabb is lehet egy többségi kormánynál. Ennek azonban egyetlen feltétele van: létezzen egy parlamenti együttműködési megállapodás, amely tartalmaz néhány fontos elemet, közöttük azt, hogy melyek azok a lépések, amelyeket az ellenzék támogat, továbbá egy olyan vállalást, hogy a parlament nem szavaz meg bizalmatlansági indítványt a kisebbségi kormány ellen. Szerintem az államfő ebbe az irányba mozdul el, erre utal Kelemen Hunor nyilatkozata is, miszerint jövő év márciusáig szükségünk van politikai stabilitásra, nem véletlenül beszélt erről. A lehetséges jelöltek között felmerült Eugen Tomacnak a neve, ami azért jelentene érdekes megoldást, mert ő nem vádolható azzal, hogy a PSD bábja lenne; az USR és az általa irányított Népi Mozgalom Pártja (PMP) közös listáján jutott európai parlamenti mandátumhoz. Milyen alapon utasíthatná őt vissza az USR? De ugyanez elmondható a liberálisokról is. Tomac se nem technokrata, se nem független, mégis a két párton kívül áll, és adott ponton túl már nem működik a blokád. Véleményem szerint Ilie Bolojannak egyértelműen államelnöki ambíciói vannak, ezt a célt követi már csak azért is, mert senki sem garantálhatja, hogy Nicușor Dan kitölti a 2030-ig szóló elnöki mandátumát. Ő most a saját túléléséért is küzd, hiszen egy államelnök felfüggesztése most már könnyebben lehetséges, mint korábban, az erről szóló népszavazás érvényesítéséhez elegendő a 30 százalékos részvétel is.

„Az RMDSZ képes lenne felvállani a miniszterelnöki tisztséget, de nem áll érdekében”

– Az elmúlt időszakban az RMDSZ több vezetője is kizárta, hogy a szövetség valaha is miniszterelnököt adjon Romániában. Miért lehetetlen ez, ha folyamatosan azt halljuk, hogy az RMDSZ sokszor a mérleg nyelve a romániai politikában, és kiválóan együttműködik a PNL-lel is és a PSD-vel is?

– Annak betudhatóan, hogy a közösség egyetlen releváns politikai alakulata, az RMDSZ nagyon jól képviseli a romániai magyar kisebbség érdekeit. Ha viszont felvállalná a miniszterelnöki tisztséggel járó felelősséget, veszélybe sodorná a saját érdekeit. Nem arról van szó, hogy nem lenne képes ellátni ezt a feladatot, hanem arról, hogy nem akarja ezt, mert ellentmond azoknak a céloknak, amelyeket a párt követ. A konszociális, megegyezésen alapuló demokráciában úgy tekintik, hogy a konfliktuspotenciállal rendelkező politikai rendszerekben – mint amilyen Románia is – a tárgyalások kizárólag a parlamenti pártok között zajlanak. Ugyanakkor románok és magyarok között a kommunikáció nagyon korlátozott, de nem nyelvi akadályok, hanem értékek, hagyományok, történelmi problémák miatt. Mert ha arról kezdünk el beszélni, ki volt az első Erdélyben, akkor a különbségek már számottevőek. Éppen ezért a tárgyalás professzionális művelői a politikusok a parlamentben, ezt teszi az RMDSZ egy etnikai kisebbség képviseletében, és ez a támogatottság potenciális koalíciós részvételt biztosít számára. Ennek az lenne az alternatívája, hogy a miniszterelnöki tisztség néhány hónapos betöltése kedvéért lemondjon erről a potenciálról, aminek semmi értelme nem lenne. Úgy vélem, hogy a magyar politikusok jobban értik a romániai magyar közösség általános érdekét, mint a román politikusok a román közösség általános érdekét. A romániai magyar közösségen belül vannak konzervatívok, liberálisok, különböző irányzatok, vallási hovatartozások, és az RMDSZ megpróbálja mindegyiket képviselni, ezzel szemben a román pártok makacsul csak a társadalom egy részét akarják képviselni – erre már a nevük is utal –, miközben mégis szeretnék megszerezni az egész társadalom támogatását.

– És miként állunk az előre hozott választásokkal, ez a forgatókönyv is kizárható?

– Végső esetben sor kerülhet erre, viszont az államfőnek semmilyen érdeke nem fűződik ehhez, mert jelentősen bonyolítaná a saját helyzetét. Először is az államelnököt választották meg legutóbb, tehát neki van az időben hozzánk legközelebb álló, legerősebb demokratikus legitimációja. Az előre hozott választás ezt a legitimációt a parlamentre helyezné át, ami komoly problémákat teremtene, mert a parlament nem bizonyult – és nem hiszem, hogy a közeljövőben annak bizonyulna – olyan intézménynek, amely képes lenne nemzeti konszenzust teremteni. Bonyolítja a helyzetet, hogy 1990 óta most van a legtöbb párt a parlamentben, és jelentős törésvonalak alakultak ki a szélsőjobb és a rendszerpártok között. A valóságban az idő előtti választások semmit sem változtatnának meg lényegileg, legfeljebb az árnyalatokat módosítanák: lehet, hogy a PNL valamivel erősebb lenne a PSD-nél, vagy a PSD maradna továbbra is az első számú párt, de a legnagyobb nyertes a szélsőjobboldal lenne. A 2024-es választások során – amelyekbe az oroszok jelentős mértékben beavatkoztak, mint ahogy továbbra is beavatkoznak Romániában – sikerült a szélsőjobb tábort az AUR révén alacsonyabb szinten tartani. És valóban azt akarjuk, hogy előre hozott választások útján a szélsőségesek kerüljenek hatalomra Romániában? Költői kérdésnek szántam.

korábban írtuk

Meglepő jelöltet hozott ki esélyes román miniszterelnök-jelöltnek a Magyar Péter győzelmét „megjósoló” előrejelzési piac

Eugen Tomac európai parlamenti képviselőt tartják a legfőbb esélyesként számon Románia jövőbeli miniszterelnöki posztjára a Polymarket előrejelző platformon az Ilie Bolojan vezette kormány bukását követően megindult politikai tárgyalások közepette.