
Bölöni László szerint BEK-győzelmével a bukaresti Steaua 40 évvel ezelőtt az egész országot boldoggá tette
Fotó: Orbán Orsolya
Ha a következő magyar kormány az elődjéhez hasonlóan új összetartozási kapcsokat tud szőni az erdélyi, külhoni magyarokkal, akkor mellé állunk – jelentette ki a Krónikának Bölöni László. A román válogatott egykori kiváló labdarúgója, szövetségi kapitánya kifejtette véleményét lapunknak a fiatal és idős generációkat egyaránt felszippantó internetes „őrületről”, megfogalmazta a bukaresti Steauával 40 évvel ezelőtt kivívott BEK-győzelem legfontosabb hozadékát, és rámutatott a román és a magyar labdarúgó-válogatott sikertelenségének okára. Bölöni László rávilágított arra is, mi különböztette meg őt a pályán Puskás Ferenctől.
2026. május 13., 08:052026. május 13., 08:05
– Mikor osztogatott utoljára annyi autogramot, mint hétfőn a kolozsmonostori Octavian Goga Általános Iskolában? Kettőszáznál abbahagytam a számolást, a tanintézet igazgatója szerint jóval több mint 300 diák állt sorba aláírásért, hogy Bölöni László neve felkerüljön a fotóját ábrázoló papírlapra, mezre, cipőre.
– Igazság szerint hozzá vagyok szokva, mert az utóbbi időben a rólam készült film vetítését követő közönségtalálkozók során is nagyon sok autogramot osztok. Próbálok eleget tenni az érdeklődéseknek, de ennyire nehéz még egyik se volt, mint a mai nap. Amúgy természetesen örvendek ennek, még ha nehéz is eleget tenni ezeknek a kihívásoknak.
– Mi az az üzenet, amit ilyenkor a leginkább közvetíteni akar a diákoknak, legyen szó akár sportról, akár az élet más területéről?
– Igazság szerint a mostanihoz hasonló „tömeggyűlések” kevésbé eredményesek, nehéz volt ennyi gyereket uralni. Azt az üzenetet szerettem volna elmondani, hogy bármibe vágnak bele az életben, olyasmit válasszanak, amit szeretnek. Abba pedig tegyenek bele anyait-apait, számomra ez hozott eredményt, úgyhogy csak ezt adhatom tovább.

Két iskolát is felkeresett Kolozs megyében Bölöni László egykori labdarúgó és mesteredző, hogy diákoknak meséljen életútjáról, a futballról, sikerek és kudarcok feldolgozásáról.
– Digitalizált világunkban a tanulásra és a sportra egyaránt nagyon nehéz rávenni a fiatalokat, de hogyan sikerülhet ez mégis? Bölöni László e téren példaképnek számít, hiszen az élsport mellett orvosi diplomát is szerzett.
– Ha tudnám a választ, boldog lennék. Azt hiszem, amennyire hasznos, annyira ártalmas is ez a mostani digitalizációs és internetes őrület. Sokan megelégszünk felületes információkkal, nagyon felgyorsítja a gondolkodásunkat, helyesebben fogalmazva helyettünk is gondolkodik, és ez feltétlenül rossz.
Magam is keresem a választ, miközben azt látom, hogy nem lehet teljesen kizárni az internetes őrületet, a mobiltelefont. Próbálkoztunk ezzel az öltözőben is profi labdarúgókkal, de nem megy. Sőt sokszor annyira eldurvul, hogy egyszerűen neveletlenségnek tartom.
A 73 éves futball-legenda hétfőn két Kolozs megyei iskola diákjainak mesélt sportról, pályafutásáról
Fotó: Orbán Orsolya
– Negyven évvel ezelőtt, 1986. május 7-én hódította el – első kelet-európai csapatként – a bukaresti Steaua a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, Bukarestben nagyszabású ünnepséget szerveztek a kerek évforduló alkalmából. Ennyi évtized elteltével milyen emlékek ugranak be arról a nevezetes sporteseményről, milyen érzelmeket vált ki Önben?
– Szinte valamennyiünkön az az érzelemhullám lesz úrrá, amit akkor kiváltott a siker. Mert annak idején nem csak egy steauás szurkolótábor örvendett a sikernek, hanem az egész ország, az egyszerű emberek. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy abban az időben nagyon nehéz körülmények között élt a román nép, szinte elfelejtette, mit jelent boldognak lenni, minek lehet örvendeni, tapsolni. És akkor jött ez a hatalmas siker, ami megtanította őket újból gondolkodni, nevetni, visszaadta a büszkeségüket.
Sőt már egy második generáció ugyanazt érzi, mert apáról fiúra átadta az örökséget. Kreáltunk valamit, ami boldoggá tett minket, ugyanakkor az embereket, a szurkolóinkat is, és az egész országot. Tehát ez a legfontosabb, hogy teremtettünk valamit, amit aztán mindenki másképp ugyan, de értékelt.
– Egykori csapattársa, Victor Pițurcă, a román válogatott volt szövetségi kapitánya úgy véli, az akkori Steaua napjainkban bármelyik klubcsapat ellen megállná a helyét, nemzetközi szinten is. Egyetért ezzel?
– Kicsikét merész az állítás. Nem azért, mintha ne lett volna bennünk annyi tudás, hanem mert kicsit megváltozott a világ. Lehetetlenség azt mondani, hogy Puskásék vagy Lucescuék generációja jobb volt a másiknál. Annak a csapatnak nem volt gyenge pontja, ami viszont mégsem jelenti azt, hogy mindent megnyersz a futballban. Mi a futballtudás, az emberség és az összetartás szempontjából kimagasló értéket képviseltünk, ezt bizonyítja a Szuperkupa, de az Interkontinentális Kupa is, még ha utóbbi döntőt el is vesztettük. Ha végignézzük az európai csapatokat, olyan ritkán van, hogy tíz évig egyetlen klub uralja a mezőnyt; négy-öt évig fent van valamelyik, aztán jön egy visszaesés. Johann Cruyff mondta egyszer: nem az a legfontosabb, hogy mindig első legyél, hanem hogy mindig az elsők között legyél. Hát mi öt évig ott voltunk Európa elitjében.
Bölöni László nem mondott le teljesen az edzősködésről, de nem erőlteti a visszatérést
Fotó: Orbán Orsolya
– Ha már említette Puskás Ferenc nevét: a legendás Aranycsapat kapitánya után Ön az egyetlen magyar, aki magasba emelhette a BEK-trófeát. Ez mit jelent Bölöni László számára? Ugyanakkor vajon ki lehet a következő ilyen sikeres magyar labdarúgó?
– Büszke vagyok erre. Puskás zseniális játékos volt, ha pedig bennem volt zsenialitás, az valami másban rejlett. Miközben ő zseni volt, én nagyon jól tudtam gondolkodni a pályán. Örvendek annak, hogy legalább ilyen szempontból a nevem odakerül a Puskásé mellé. És hogy ki lehet a következő? Tudom, miért kérdezi. Hát a Liverpool idén nem... (Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott csapatkapitánya az angol klub játékosa – szerk. megj.)
Bölöni László büszke arra, hogy Romániában a magyarok és a románok egyaránt tisztelik
Fotó: Orbán Orsolya
– Sem Magyarország, sem Románia labdarúgó-válogatottjának nem sikerült kijutnia az idei világbajnokságra. Ön szerint mi az oka a kudarcnak, és vajon mennyit kell várniuk még a vébészereplésre a két ország sportági szurkolóinak?
– Ha nem jutottak ki, akkor az azért van, mert nem érdemelték meg. Természetesen mindkét válogatott esetében tudom, miben kellett volna jobbat nyújtsanak, és azt hiszem, a magyarok nehezebb helyzetben voltak, mint a románok. De a saját példámból kiindulva vonnék le következtetést. A román válogatottal úgy jutottunk ki az Európa-bajnokságra, hogy a legjobb hétbe kellett beverekedjük magunkat, mert a nyolcadik már résztvevő volt. Amikor arra gondolok, hogy manapság a vébén 48, az Eb-n 24 csapat vesz részt, akkor azt mondom: illene ott lenni. Miközben mi a selejtezők során egyszer hibáztunk, amikor kikaptunk a csehszlovákoktól, a mostani román válogatott többször is botlott, amiket már nem tudott kijavítani, és ugyanez történt a magyarokkal is. Egy hibát még megenged egy selejtezősorozat, de amikor már kettőt, hármat kellett valahogy csodát művelve ellensúlyozni, nem jött össze. Ezt a csodát nem tudták összehozni maguknak sem a románok, sem a magyarok. Miért? Mert nem elég jók, kész!
– Tehát sokat kell még fejlődnie mindkét futballválogatottnak.
– Fejlődni mindig kell. Ebben szerepet játszik az is, hogy milyen a játékosgeneráció. A magyarok e téren kicsit előnyben vannak, mert többen játszanak nevesebb külföldi csapatokban, a románoknál ez nehezebben jön össze. De mindkét ország óriási hiányt szenved a fiatalok nevelése terén: nem a fiatalokkal van a baj, hanem azokkal, akik nevelik őket.
A neves mesteredző szerint Romániában és Magyarországon is jelentős hiányosságok mutatkoznak a fiatalok nevelése terén
Fotó: Orbán Orsolya
– Idén tavasszal Magyarország köztársasági elnökétől Arany Érdemérmet vett át, a Steaua BEK-győzelmének évfordulóján pedig a román államfő is kitüntette a csapat többi tagjával együtt. Miként értékeli, hogy két nemzet, a román és a magyar is legendaként, a sajátjaként könyveli el?
– Örvendek, ha úgy látja, hogy Magyarországon is legenda lennék, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így igaz. A magyarországi emberek azért sokkal felületesebben ismernek, mint a romániaiak, ami normális és logikus. Tekintettel arra, hogy évtizedekkel ezelőtt milyen politikai körülmények között vergődött mindkét ország, nemigen tudtunk egymásról, még ha jó eredményt is értünk el sportolóként. Mindenki befogta a száját és masírozott, ez volt a helyzet Magyarországon és Romániában egyaránt.
Megvolt a neveltetésem, tudtam, hogy mit kell tiszteljek, de azt is, hogy mit kell szeressek, és mindig ennek megfelelően viselkedtem. Ezeket a dolgokat nem most fogják kiverni a fejemből. Az utóbbi időben Magyarországon úgymond felfedeztek, és gondolom, ez hozta ezt a figyelmességet, a köztársasági elnök kitüntetését, amire természetesen nagyon büszke vagyok, melengeti a szívemet.
– Úgy gondolom, az anyaországi társadalom még inkább megismerheti nemcsak a sportolói, edzői pályafutását, hanem az életpályáját is a Magyarországon is bemutatott, Bölöni, az erdélyi legenda című filmnek köszönhetően. És ha már Magyarország: miként fogadta az áprilisi országgyűlési választás eredményét, a kormányváltást? Soha nem rejtette véka alá a politikai véleményét, a volt kormánypárt iránti szimpátiáját.
– Nem is tudom, hogy ez politikai vélemény volt vagy valami egyéb. Miközben sokat hallottam, láttam, átéltem azóta, hogy megjelent a mostani fals Európa, a leköszönő kormány olyan értékeket mutatott fel, amelyek nemcsak számomra, számunkra, hanem a magyarországi magyarság számára is feltétlenül gazdagítóak voltak.
Nem tartottak nekünk díszbeszédeket, de mi ennyiből is tudtunk tanulni, és a volt kormány ezeket az értékeket képviselte. Természetes, hogy szimpatizálok velük, de nem akarom most igazolni őket. De ha a következő kormány ugyanilyen irányban fel tud mutatni nekünk – és nem véletlenül fogalmazok többes számban – eredményeket, segítséget, új összetartozási kapcsokat tud szőni, nem pedig a régieket kihasználni, akkor természetesen mellé állunk. Persze fontos, hogy Magyarország megmaradjon szuverénnek, de az is, hogy ne veszítsen el minket újból, mert már többször elvesztett bennünket. Nem lenne jó, ha ez ismét megtörténne.

Kivételes tehetségű sportolót, labdarúgót, szigorú edzőt, családcentrikus férfit, a szülővárosa, szülőföldje iránt végtelen tiszteletet és hűséget tanúsító erdélyi magyart hoz emberközelbe a Bölöni, az erdélyi legenda című életrajzi film.
Öt újonc került be a magyar labdarúgó-válogatott idei második keretébe.
Két iskolát is felkeresett Kolozs megyében Bölöni László egykori labdarúgó és mesteredző, hogy diákoknak meséljen életútjáról, a futballról, sikerek és kudarcok feldolgozásáról.
Rendhagyó módon mindhárom rendező országban, sorrendben Mexikóban, Kanadában és az Egyesült Államokban is rendeznek nyitóünnepséget a június 11-én rajtoló labdarúgó-világbajnokságon.
Nyolcadikosként már az európai supermoto-élmezőnyben versenyez a temesvári Szabó Márk, aki dobogós lett az Eb szezonnyitóján. A fiatal motoros a Krónikának beszélt a kemény munkáról, az iskola és sport egyensúlyáról, valamint a jövőbeli terveiről.
Elveszítette az elődöntőt és bronzérmes lett Románia női asztalitenisz-válogatottja a londoni világbajnokságon.
Gheorghe Hagit hétfőn hivatalosan is beiktatták a román labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi tisztségébe. A bemutatáson a veterán világklasszis úgy fogalmazott: óriási megtiszteltetés és egyben nagy felelősség számára Romániát képviselni.
A tavalyelőtt bronzérmes magyar női kézilabda-válogatott a nagyváradi csoportban szerepel majd a decemberi Európa-bajnokságon.
Nehéz nap után vagyunk, de muszáj felkelni, küzdeni tovább! – szögezte le hétfőn Diószegi László, a Sepsi OSK futballklub elnöke.
Katonai tiszteletadással temették el pénteken a bukaresti Bellu temetőben Mircea Lucescu egykori labdarúgót és legendás edzőt.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) közzétette a nyári világbajnokságon bíráskodó játékvezetők végleges listáját, amelyen helyet kapott a nagykárolyi születésű Kovács István is, a jelenleg legmagasabban jegyzett romániai futballbíró.
szóljon hozzá!