Nincsenek sztárjaik az erdélyi magyaroknak? Itt van Bölöni, az élő legenda

„A futball fontos, de nem a legfontosabb a világon, ennél fontosabb lehet akár egy jó szó is. Mindig azt vallottam, hogy minél feljebb kell kapaszkodni, és úgy dolgozni, hogy másoknak szükségük legyen rám, de közben ne veszítsem el a kontaktust a földdel” – vallotta a közönségtalálkozón Bölöni László.

Bölöni: Dicsőszentmártonból Európa trónjára

Kollarik Tamás és Szabó Attila filmje végigkísér bennünket a 102-szeres román válogatott pályafutásán, amelynek során Puskás Ferenc után az egyetlen magyar nemzetiségű labdarúgó lett, aki magasba emelhette a Bajnokcsapatok Európa Kupájának trófeáját a román bajnokcsapat, a Bukaresti Steaua játékosaként. (Ma már bizony kevesen emlékeznek rá, hogy a Barcelona elleni 1986-os sevillai BEK-döntőn a katonacsapat 10-ese kihagyta a büntetőt). Megannyi román – Helmuth Duckadam, Miodrag Belodedici, Gabi Balint, Marius Lăcătuș, Gheorghe Hagi – és magyar futball-legenda, Nyilasi Tibor és Kovács Kálmán méltatja Bölönit, aki úgy vált Románia egyik legnagyobb sportikonjává, hogy közben mindvégig megmaradt magyarnak.

A mozifilm Bölöni László még nem publikált önéletrajzára, sokéves kutatómunkára és egyedülálló, még nem látott európai, magyarországi és romániai archív anyagokra támaszkodik, sok régi felvétel magánadományokból származik. Ugyanakkor nem csak azt mutatja be, miként alkotott maradandót játékosként, hanem hogyan vált szigorú, taktikus, a játékosaitól a maximumot megkövetelő edzővé Nyugat-Európában. Ahol olyan bajnokcsapatokat edzett, és nyert velük bajnoki címet, kupákat, mint az AS Nancy, a Sporting Lisszabon, a Standard de Liège vagy az AS Monaco.

Egykori tanítványai, az európai futball legendái közül volt mesterük habitusáról vall többek között Axel Witsel, Raphaël Varane, Ricardo Quaresma vagy Petr Čech, akiktől egytől egyig „csupán” ugyanazt várta el Bölöni: hogy mindent beleadjanak az edzésen is. Nagy kár, hogy a dokumentumfilm alkotóinak nem sikerült kamerák elé csábítaniuk az egykori sikeredző legnagyobb felfedezettjét, a nemzetközi labdarúgás ma is aktív ikonját, Cristiano Ronaldót; mellesleg a portugál szupersztár nem kívánt megszólalni a másik mesteréről, Sir Alex Fergusonról, a brit labdarúgás és a Manchester United legendás menedzseréről szóló életrajzi filmben sem.

A hétfői díszbemutatók közötti sajtótájékoztatón éppen ezért arról kérdeztük Bölöni Lászlót, miként kommentálja, hogy egyesek – elsősorban magyarországi (ellen)drukkerek – azt vetik a szemére, hogy a magyar helyett a román válogatottat „választotta” játékosként, majd szövetségi kapitányként. A 72 éves szakember elmondta, mindezt „kicsi csipkelődésként” értékeli olyan emberek részéről, akik nincsenek tisztában az Európai Labdarúgó-szövetségnek (UEFA) a 80-as években hatályos szabályaival. Abban az időben ugyanis csak annak az országnak a válogatottjában játszhatott egy labdarúgó, amelyben született.

„Hogy Magyarországot választom vagy sem, ha nem ez a szabály van érvényben, fene tudja. Válogatott játékossá akartam válni Romániában, szó sem lehetett róla, hogy más országot képviseljek. Naivság és nonszensz feltenni ilyen kérdést, mert nem csak Bölöni, egy erdélyi magyar nem lehetett máshol válogatott, hanem például egy moldovai román játékos számára sem engedték meg, hogy a román válogatott tagja legyen” – fejtette ki a román válogatott egykori csapatkapitánya. Aki a Marosvásárhelyi Rádió munkatársának kérdésére válaszolva kimondatlanul tisztázta azt is:

„Abban a pillanatban egy jó barátom elmagyarázta: értsd meg, elmehetsz akár Amerikába, Németországba is, de aki százszor játszott a román válogatottban, BEK-et, Szuperkupát nyert, orvos is, és távozik Romániából, az rendkívül rossz reklám, és ezt soha nem fogják elfogadni. Hozzátette: de találunk majd egy elegáns megoldást. Ezért nem lehetett szó másról” – tárta fel Bölöni, miért nem választhatta Magyarországot, és jutott ki végül Belgiumba.

Az edzőként hat országban is megfordult szakember ugyanakkor lapunknak elmondta azt is, hogy lett volna alkalma a magyar nemzeti tizenegyet irányítani, de Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnöke akkor kérte fel, amikor őt élő szerződés kötötte klubcsapatához. „Húztam az időt, ő megsértődött, jogosan, ezután megszűnt a kapcsolatom a magyar futballal” – tárta fel Bölöni, aki idén megkapta

• a Magyar Sportújságírók Szövetségének Életműdíját, valamint
• a Román Sportgála „Sport Legendája” Különdíját, vagyis
• két nemzet legendájának számít.

Az egykori kiváló labdarúgó a hétfői díszbemutatók alkalmával többször kihangsúlyozta: ragaszkodott hozzá, hogy a filmet bemutassák a szülővárosában is, ahonnan futballista pályája is indult. „Itt találtam olyan közösségre, mely tudom, hogy szeretett és mindig féltett” – mondta, ami kiválóan rímel a filmben mondottakra, miszerint esze ágában sincs máshol sírhelyet keresni Vásárhelyen kívül, ugyanis „itt várják a gyökerek”. „A mi tudatunkban a fák nem vándorolnak” – vallja Bölöni.

„De próbára is tett bennünket, keresztkéréseket tett fel nekünk, úgyhogy mindig felkészültnek kellett lenni. Nagyon sokat köszönhetünk neki azért is, mert kinyitott kapukat szupersztárokhoz” – ismertette az anyaországi rendező. Közölte, az évekig húzódó forgatás során az volt a nehezebb időszak, amikor Bölöni a Metz vezetőedzője lett, és az időpontegyeztetés nehézkessé vált. Szabó Attila, a film erdélyi társrendezője hozzátette: azt akarták megmutatni, hogy Bölöni László milyen volt futballistaként, edzőként és emberként. „Az első pillanatokban elfelejtette, hogy ott vagyunk, természetesen viselkedett, emberközeli volt, nem próbálta túlfogalmazni magát” – mutatta be a Bölöni Lászlóval közös munkát Szabó Attila.

Egyébként a filmben többször is látható az a gól, amit a futballsors által remek bal lábbal megáldott egykori labdarúgó a világbajnoki címvédő olaszok kapusának, Dino Zoffnak rámolt be, és amelyről a szerzője bevallotta azt is, miért volt éppen ez a román válogatott minden idők legértékesebb találata.

Ugyanakkor az alkotás nem csupán Bölöni László sportemberi karakterét rajzolja meg, hanem betekintést nyújt a feleségéhez, lányához, unokáihoz, bátyjához, nem utolsó sorban pedig a Budapesten élő, 101 éves édesanyjához fűződő meghitt viszonyába is. És bár Bölöni László a közönségtalálkozón is elmondta: nem érzi magát szupersztárnak, életrajzi filmje (is) megcáfolja azt a sokszor elhangzó megállapítást, miszerint az erdélyi magyar közösségnek nincsenek sztárjai.

Esetében ennél sokkal többel büszkélkedhetünk: élő legendával.