Türkmenisztán után Azerbajdzsán is kész Európának eladni gázt

Az orosz gazdasági lap úgy ítélte meg, hogy a Bakuban a Kaszpi-tengeri olajról és gázról véget ért konferencián már a résztvevők összetételéből is következtetéseket lehetett levonni: miközben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Törökország magas szintű delegációt küldött, s részt vett a Nabucco gázvezeték konzorcium menedzser-igazgatója is, az orosz küldöttség szintjét az utolsó pillanatban az energetikai miniszterhelyettesről egy osztályvezető-helyettesre fokozták le.

Aliyev egyebek között elmondta, hogy országa jelenleg minden lehetséges partnerrel tárgyal, mert nem szeretne Türkmenisztán sorsára jutni, amelynek leállt a gázexportja, mivel gyakorlatilag teljes termelését Oroszországnak adta el. Hozzátette: a Gazprommal aláírt azeri memorandum legfeljebb további tárgyalásokra kötelez, de másra nem.

Enyhülő nézeteltérések

A memorandumban sajtóértesülések szerint az áll, hogy a Gazprom kész megvásárolni a Sah-Deniz-II. mezőn kitermelendő gáz teljes egészét, amelyet az európaiak a Nabucco majdani egyik fő forrásának tekintenek. A lap egy szakértőtől úgy tudja,  hogy az emlékeztetőben az egész azerbajdzsáni gázkitermelésről van szó. Ami a Sah-Deniz-II. teljes termelését illeti, Baku már  hivatalos ajánlatot kapott Oroszország mellett Törökországtól, Irántól és Grúziától, s Natik Aliyev a Kommerszantnak nyilatkozva kizártnak mondta, hogy országa egyetlen vásárlónak adja el gázát.

A GNKAR azeri állami kőolaj- és földgázipari társaság elnökhelyettese azt mondta a lapnak: az Oroszországgal fennálló szerződések egyáltalán nem jelentik azt, hogy országa nem vesz részt a Nabuccóban. Az Azerbajdzsán és Törökország között fennálló, s a Nabucco útjában akadályt képező nézeteltérések enyhülőben vannak, s a GNKAR elnökhelyettese szerint az álláspontok egyre jobban közelednek, s emelkedik az Ankara által kínált ár is, bár még nem éri el a Gazprom által fizetettet, „de jól tudjuk, hogy az túl magas” – mondta.

Csatákat veszít a Gazprom

A Kommerszant külön kommentárban rámutatott: a Gazprom a memorandum aláírását a Déli Áramlat Nabucco feletti győzelmeként ünnepelte, és ha Azerbajdzsán eladná teljes gáztermelését a Gazpromnak, a Nabucco valóban értelmetlenné válna. Ám ez blöff, amelyre Bakunak csak azért volt szüksége, hogy nyomást gyakoroljon Törökországra. Mihail Krutyihin, a RusEenergy ügynökség partnerelemzője kommentárjában rámutatott: nincs semmi meglepő abban, hogy a Gazprom készségesen hitt Bakunak, mert az ajánlat túl csábítónak tűnt éppen egy olyan időszakban, amikor a Gazpromot egyre-másra érik a csapások: a gazdasági válság folytán csökkent az európai gázfogyasztás, s kezdték csökkenteni az oroszországi vásárlásokat, miközben Norvégiában nőtt a kitermelés és az export is.

Megromlottak a Gazprom kapcsolatai nem csupán az ukrán tranzitőrrel, hanem a türkmenisztáni szállítókkal is. Lényegi haladás nem mutatkozik sem az Északi Áramlat, sem déli testvére területén, miközben a Nabucco szervezőinek komoly esélyei alakultak ki a projekt beindítására. A gázár csökkenése pedig lerontja a Barents-tengeri és a Jamal lelőhelyek kitermelésének gazdaságosságát, a Gazprom csökkenti kitermelését, exportját és befektetéseit.

„A nyilatkozatokból álló szép csomagolás lehántása után kiderül: az orosz gázmonopólium elkeseredett harcot folytat, hogy egyfelől az Északi és a Déli Áramlat megépítésével kialakítsa az egybefüggő láncot a kitermelés helyétől az európai fogyasztókig, és ezzel jelentősen megemelje bevételeit, másfelől hogy elérje az energiahordozók árának emelkedését, hogy ezzel is igazolja az új lelőhelyek feltárását. Ebből a szempontból az említett két célért küzdő harcosoknak igen jól jönnek az esetleges kimaradások az Ukrajnán át történő szállításokban, de a Gazprom egyelőre csatákat veszít” – írta a szakértő.