Tisztújítás és válságkezelés

– Miért került sor tisztújításra az Arbor Famegmunkálók Szövetségében?
– Az alapszabályzatunk értelmében el kellett végeznünk a tisztújítást, ez volt a legfőbb indok. Ehhez még hozzájárult az is, hogy a régi elnök, Szilágyi Imre (Apicom Kft.) jelezte, nem óhajtja a továbbiakban betölteni a tisztséget. Egyébként a régi elnök továbbra is tevékenykedik az igazgatótanácsban.

– Milyen változások történtek az Arbor vezetőségében az elnök személyét leszámítva?
– A régi alapító tagokból összeállt igazgatótanács kibővült néhány új személlyel, igazgatótanácsi tag lett Bencze Attila (Ben-Com-Mixt Kft.), Gábor László (Tisa Impex Kft.), Gál Emil (Gál Forest Kft) és Csata Levente (Transport Csata Levente Kft.). Ők egyébként eddig is tevékeny tagjai voltak a szövetségnek. Mivel a szövetség tagságának létszáma meghaladta a 120-at, a hatékonyabb működés végett alosztályokat hoztunk létre, amelyek irányítását egy-egy alelnök végzi. A termelési alosztály élére Isa István (Salamandra Kft.) került, és ehhez az osztályhoz tartozik minden olyan egység, amely termeléssel foglalkozik. Létrehoztunk egy kereskedelmi alosztályt Bencze Attila vezetésével és egy szolgáltatásit Csata Levente irányításával. Emellett természetesen számos egyéb újdonságot is be szeretnénk vinni a szövetség életébe.

– Elnökként milyen tervei vannak?
– Húsz pontból álló programtervezetet nyújtottam be az igazgatótanácsnak megválasztásomat követően, s miután  megvitattuk, a többség el is fogadta. Ezek közül az egyik leglényegesebb, hogy az elődöm által elkezdett különféle kedvezményrendszerek skáláját bővítsük. Ez ügyben néhány szolgáltatóval már folytattunk tárgyalásokat. Egy interaktív honlapot szeretnénk létrehozni, friss adatokkal és hírekkel, cégbemutatókkal, törvényismertetővel, a szövetségről, illetve a szövetség tagságáról írt cikkek közzétételével, a tagfelvételhez szükséges információkkal, letölthető nyomtatványokkal. Az alelnöki attribútumokkal, úgy vélem, sokkal hatékonyabban működhet a kapcsolattartás a tagsággal, ezenkívül látogatást szeretnénk tenni valamennyi Arbor-tagnál. Ez alkalommal elsősorban a tagság igényeit szeretnénk feltérképezni, ugyanis a közös jövőépítés keretében ezt a módszert hatékonyabbnak találom, mintha a vezetőség próbálná kitalálni, milyen igényei lehetnek egy csíki, udvarhelyi, illetve más megyében tevékenykedő tagunknak. A folyamatot már elkezdtük az alelnökkel, és nagyon pozitívak a visszajelzések.

– Miben nyilvánul meg a gazdasági válság hatása a famegmunkálásban?
– A válság hatásait mindannyian érezzük, sajnos vannak olyan cégek a szövetségben, amelyeknek a termelése negyven százalékkal csökkent. Sőt,olyan cégről is van tudomásunk, amely időszakosan befagyasztotta a tevékenységét. Ezek szörnyű dolgok, annál is inkább, mert nemcsak a vállalkozót érintik, hanem a vállalkozásban foglalkoztatott alkalmazottakat is. Emellett a bankok nem folyósítanak hiteleket házépítésre, ez elsősorban a faházépítésben érdekelt cégeket érinti, ugyanis megrendelés hiányában csökken a termelékenység. Próbáljuk felmérni az aktuális helyzetet, ezen belül a cégek mindegyike igyekszik igazodni ahhoz a marketingstratégiához, amit már kidolgozott. Komoly nehézséget okoz mindannyiunknak, hogy a gépparkjaink lízingrészleteit, illetve a pályázati úton szerzett gépeink önrészének banki törlesztőkamatait éppúgy ki kell fizetnünk, mintha nem lenne válság. Ennek eleget tenni azonban nehéz olyan körülmények közepette, amikor a termelés jelentős mértékben visszaesett. Noha nem rózsás a jövő, de bizakodó vagyok, mert látom az ambíciót, a megmaradásra való képességet mind a cégvezetőkben, mind a foglalkoztatottakban. 

– Van-e a szövetségnek kidolgozott stratégiája a gazdasági válság kezelésére?
– A legfontosabbnak azt látjuk, hogy olyan beszerzési lehetőségeket kutassunk fel, amelyek jelentős költségmegtakarítást eredményeznek. A piaci információkat is igyekszünk a tagság körében népszerűsíteni. Sajnos a szövetség nem vállalhatja fel a megrendelők keresését, mert ez rengeteg ellentmondásra, félreértésre adna okot. Ezenkívül úgy vélem, a hetente hírlevél formában eljuttatott információtömeget hatékonyan értékesítve, tudunk segíteni tagságunknak a nehéz időszak átvészelésében. Terveink között szerepel még egy közös kiállításon való részvétel nemcsak belföldön, hanem külföldön is, ebben újabb lehetőséget látok a válságból való kilábalásra. Abban reménykedünk, hogy a kiállítás által közvetlen kapcsolatba kerülhetünk a végső felhasználóval, ugyanis például a faházépítőink többsége jelenleg közvetítőcégen keresztül jut el a megrendelőjéhez. Ha sikerül kiiktatni a közvetítőt, csökken a termékeink értékesítési ára, és ez a termelékenység növekedését eredményezheti. A nyugati piacokon például az általunk húszezer euróért előállított faházat a közvetítőcégek negyvenezerért adják tovább a megrendelőnek. Ha sikerül kiiktatni a közvetítőt elérhetjük, hogy mondjuk 25 ezer euróért forgalmazzuk ugyanazt a faházat, ebből az összegből mindjárt lehetne nagyobb bérezést eszközölni, jutna adóra és lízingrészletekre, arról nem is szólva, mennyivel előnyösebb így az ajánlat a megrendelőnek.

– Költségcsökkentő tényezőként mennyire alkalmazza az Arbor tagsága az alkalmazottak elbocsátásának módszerét?
– Sajnos, bármennyire szeretném azt mondani, hogy az Arbor szövetség tagsága nem bocsátott el alkalmazottakat, nem felelne meg a valóságnak. Azonban az elbocsátások mértéke a szövetségen belül 8–10 százalékos, mindazonáltal, hogy a termelés viszszaesése esetenként eléri a negyven százalékot. Fájdalmasan érint mindannyiunkat az a tény is, hogy nem lehet olyan lehetőségeket generálni, amiből bérnövekedést eszközölhetnénk.