Segítség kell a válságsokk enyhítésére – Szőcs Endre közgazdász a járvány és a háború gazdasági hatásairól

A szokásos üzleti modell megbukott, és sok vállalkozó nem tudta hosszabb távon fenntartani tevékenységét. Nehézségek árán ugyan, de vendéglátásunk ma is működik. Az irodai szolgáltatások terén sem volt sokkal jobb a helyzet, itt is komoly változások vannak. Két év pandémia mély nyomokat hagyott a mindennapjainkban.

– Milyen irányba változik az idegenforgalom a járvány hatására?

– Az emberek hozzáállása sok tekintetben gyökeresen megváltozott. A pandémia előtt természetes jelenség volt a gyakoribb hétvégi kiruccanás, az egy-két éjszakás foglalás, ma azonban meggondolja bárki, hogy egy hétvégi pihenésre elkölt akár több száz eurót is, vagy inkább a nyári szabadságra tartalékol.

– A koronavírus-járvány lassú lecsengését az ukrajnai háború kitörése követte. A két krízishelyzet hatásai együttesen mekkora sokkot okoznak a vállalkozóknak?

– A pandémia eleve nagy sokkot jelentett, mert egyszerre tűnt el a kereslet és a kínálat. Sok területen nem lehetett szolgáltatást végezni, de eltűnt a kereslet is, mert az emberek otthonülésre kényszerültek. Ez a kétoldalú sokk leállította a gazdaságot.

Ukrajna Európa legnagyobb gabonatermelőjeként hiányzik a nemzetközi piacokról, a világgazdaság egyik legjelentősebb energiaszolgáltatóját, Oroszországot pedig szankciók blokkolják. Mindebből a legjobb kivezető út az lenne, ha megszűnne a háborús sokkhatás. Hogy erre mikor kerülhet sor, azt szerintem ma ember nem tudja megmondani.

– Ilyen bizonytalan helyzetben az állam, a kormány miként tud segíteni a cégeken?

– Ha a háború folytatódik, mindenképp olyan állami megoldások szükségesek, amelyek rövid, 3–6 hónapos távon csökkenteni, illetve stabilizálni tudják a kilengéseket, a sokkhatást. Több európai állam – közöttük Románia is – bevezette az elektromos áram és a földgáz árának adminisztratív szabályozását. Ez nem csak a lakossági szolgáltatás szempontjából fontos,

Háborús időszakban már az nagy segítség a cégek számára, ha pár hónapos, legalább féléves kiszámíthatóság alapján tudnak tervezni. A bukaresti kormány 2023 áprilisáig fagyasztotta be az energiaárakat.

– Sok vita van arról, hogy a kormányok milyen mélyen avatkozhatnak be a gazdasági életbe. Válsághelyzetben más színezete van az állami szerepvállalásnak?

– Mi, közgazdászok abban gondolkodunk, hogy a gazdaság legjobb rendezőelve a piaci egyensúly. Hosszú távon erre épült a kapitalista gazdaság és világrend, ami a 20. században bebizonyította, hogy hatékonyan tud működni. Abból kell kiindulni, hogy hosszabb távon nem lehet adminisztratív árakkal fenntartani a gazdaság egyensúlyát. Az állam folyamatos beavatkozására elrettentő példa a kommunizmus.

Viszont ez vezetett el a termékhiányhoz és a feketegazdaság virágzásához. Az állami beavatkozás politikai döntés függvénye, hogy a kormány mire figyel, és mire nem, és főleg ne nyakló nélkül finanszírozza az adminisztratív árakat. A sokkhatások mérséklésére rövid távon – pár hónapos időszakokra – szükségesek az adminisztratív intézkedések, de az árstop és az exportkorlátozások hosszabb távon több kárt okozhatnak, mint amennyi hasznot remél tőlük az állam.

Ennek ellenére előre kell menni, alkalmazkodva a jelenlegi körülményekhez. A bankhitelre alternatíva lehet a saját tőke – megtakarítások, családon belüli források, csendestárs bevonása, esetleg tulajdonrész eladása. Kockázatos időkben, amikor a külső finanszírozás megdrágul, előtérbe kerülhetnek a belső források, habár a közgazdászoknak az egyetemen azt tanítják, hogy a legolcsóbb a külső finanszírozás.

– Az RMKT holdudvarába tartozó cégek hogyan boldogulnak a mai gazdasági helyzetben?

– Folyamatosan beszélgetünk ezekről a problémákról a találkozók és előadások alkalmával. Mindenki a saját bőrén érzi a nehéz időket. Valamennyire az IT-szektor kivétel, amelyet a legkevésbé viselt meg a válsághelyzet, de minden más területen észleljük a változásokat, elsősorban a visszaesést. A két éve tartó sokkos időszak további fejleményeiről csak találgatni lehet. Öröm az ürömben, hogy az ismeretségi körömből nem tudok olyan vállalatról, amelyik abba kellett hagyja a tevékenységét. Mindenki tisztában van azzal, hogy össze kell húzni a nadrágszíjat, és lassan előre kell haladni. Voltak már ennél sokkal rosszabb periódusok a történelemben, csak ennél rosszabb ne legyen!

– Úgy tűnik, az elmúlt két esztendő válságos időszaka nem enyhített a munkaerőválságon, a cégek súlyos munkaerőhiányra panaszkodnak. Mennyire alternatíva az ázsiai országokból behozott munkaerő?

– Ez kényszerhelyzet, amit kezelni kell. Azért van munkaerőhiány, mert sokan Nyugat-Európában dolgoznak. Ezek a problémák a nyugati országokat is érintik, akik Kelet-Európából hoznak olcsóbb munkaerőt, Románia pedig a maga során még olcsóbb munkaerőt keres Keleten. Ha ennek nem nézzük a politikai és szociális vonzatát – ami elég sok vitát okoz –, gazdasági szempontból megoldást jelent a munkaerőimport, különben nem tudjuk fenntartani a nemzetgazdaság számára szükséges alapvető gazdasági tevékenységeket. A munkaerőimport nem csak a vállalkozóknak fontos, hanem az államkassza számára is létszükséglet, mert csak működő vállalatokkal lehet finanszírozni a nyugdíjrendszert, az egészségügyet, az oktatást és sok más tevékenységet.

– Mennyire reális az az elképzelés, hogy gyorsabb iramú bérfelzárkóztatással haza lehet csábítani a külföldre szakadt romániai munkaerőt, illetve helyben tartani a távozni akaró fiatalokat?

– Magánszektorban a bér kifizetése attól függ, milyen értéket tud a cég termelni. Hiába ígér egy cégvezető hatalmas béreket, ha a vállalat tevékenységével nem kitermelhető. A bérfelzárkóztatás a cégek hatékonyságán múlik, hogy milyen gépekkel és milyen szaktudással termelnek. Komplex téma, hogy például miért keres jóval kevesebbet egy orvos nálunk, mint Svájcban. Ebben közrejátszik az is, hogyan működik az adminisztráció, milyen az infrastruktúra. Míg Svájcban egyik településről a másikra eljut az ember pár perc alatt, ez nálunk több órába kerülhet.

Az állam a minimálbérek megemelésével tudja befolyásolni a mindenkori bérszínvonalat. De ezt is át kell gondolni, mert hiába emelik meg túlságosan a minimálbért, ha ezzel nem nő a hatékonyság. Romániai anomália, hogy a közszféra bérei jóval magasabbak, mint a versenyszférában, holott az adókat és illetékeket ez utóbbi termeli meg. A piaci mechanizmusoknak kell meghatározniuk azt, hogy mennyit keresünk.

– Mit tudna ezen a téren javítani a bukaresti kormány?

– Abban tud segíteni, ha jobb infrastruktúrát és jobb oktatási rendszert biztosít. Ha olyan környezetet alakít ki, ahol lehet tervezni. Az állam a színvonalas közszolgáltatások megteremtésével tudna legtöbbet segíteni, mert akkor több ember térne haza, nőnének a bérek, és idővel megoldódna a munkaerőhiány kérdése is.