Székely gazdák birtokában a keresztúri tejfeldolgozó gyár

 A közel 500 ezer euró értékű adásvételt még egy ugyanekkora értékű fejlesztés – gép- és szállítóeszköz-vásárlás – követi, utána pedig beindulhat a termelés, várhatóan szeptembertől. A gyár újraindításával a gazdák feldolgozva adhatják el terméküket, így nagyobb árat kapnak érte.

A Keresztúr és Udvarhely környéki szarvasmarhatartókat, érdekvédelmi egyesületeiket és közbirtokosságokat tömörítő Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet a tagdíjakból, bankhitelből, valamint Hargita Megye Tanácsa és a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával megvásárolta a keresztúri vajgyárat, így a gazdák mostantól egy nagy kapacitású tejfeldolgozó üzem tulajdonosai, és egyszerű tejtermelőkből tejfeldolgozók és tejtermék-értékesítők lesznek. A közel 500 ezer eurós adásvételt még egy ugyanekkora értékű fejlesztés – gép- és szállítóeszköz-vásárlás – követi, utána pedig beindulhat a termelés, várhatóan szeptembertől.

Borboly Csaba szerint az udvarhelyszéki gazdák összefogása jó példa az egész Kárpát-medencében, és ez is azt bizonyítja, hogy nem a pénz a legfontosabb, hanem az együttműködésre való hajlandóság és a hit abban, hogy meg tudjuk valósítani azt, amit akarunk, és ahol hit van, ott a szükséges anyagiakat is elő lehet teremteni. „Ennek a gyárnak, miután beindul, nemcsak a szövetkezet tagjaira lesz pozitív hatása, hanem az egész térségre. Azonkívül, hogy közel száz munkahelyet teremt, növeli a környékbeli szarvasmarhatartók jövedelmét is” – mondta a tanácselnök.

Új munkahelyek, nagyobb jövedelmek

Borboly Csaba a helyszínen arról biztosította a jelenlevőket, hogy Hargita Megye Tanácsa továbbra is támogat minden hasonló kezdeményezést.

Mint mondta, korábban azért hevertek többnyire parlagon a földek, mert a megtermelt javakat nem lehet jó pénzért értékesíteni, így a mezőgazdasággal foglalkozni ráfizetéses. Ekkor kezdtek felkarolni a különféle önszerveződéseket, mivel szerinte a kevés állatot tartó, kis birtokkal rendelkező gazda nem tudja felvenni a versenyt a multikkal, de ha összefog másokkal, akkor együtt akár le is győzhetik a nagy cégeket. Először a közösségi tejcsarnokok létrehozásában segítettek, és Hargita Megye Tanácsa a Szarvasmarhatartók Hargita Megyei Egyesületével együttműködve elérte, hogy immár 26 ilyen csarnok létesült a megyében, amelyekben a gazdák magasabb áron tudják eladni a tejet, nincsenek annyira kiszolgáltatva a nagy begyűjtőknek, mint korábban.

A megyei elnök elmondása szerint a következő lépés a tejfeldolgozók létrehozása volt, hogy a gazdák feldolgozva adják el terméküket, hiszen így nagyobb árat kapnak.

„Abból kiindulva, hogy az itteni tejben több mint százhúsz gyógynövény összetevői találhatók meg, a híres holland sajt viszont génmanipulált takarmányból származó tejből készül, a mi tejünk sokkal értékesebb, bio-minőségű. Ezért úgy gondoltuk, el lehet adni magasabb áron az itteni tejtermékeket, és azt javasoltuk a Keresztúr térségi gazdáknak, vásárolják meg a gyárat” - magyarázta Borboly. Kifejtette: mára az üzem a helyi termelők tulajdona, közel száz munkahely létesült, és több mint ötszáz család megélhetése biztosított. „Ez a lentről építkezés kiváló példája, amely, bízom benne, ragadós lesz, és Székelyföld más térségeiben is elérik, hogy a tejfeldolgozók a termelők kezében legyenek” – fejtette ki Borboly Csaba.

A gazdák beleszólhatnak a tejár alakításába

Varga-Nagy László, a szövetkezet vezetőtanácsának elnöke beszámolt a gyár megvásárlásának körülményeiről, és a jövőről is beszélt: magyarországi üzletlánc jelentkezett partnernek, állandó megrendelője lenne az itt készülő termékeknek. Sajtféléket, joghurtot, túrót, zacskós tejet állítanak majd elő, amint meglesz az új berendezés. Jelenleg ugyanis a meglévő gépeknek csak egy része használható, ezért szükség van újakra is. Napi 35 ezer liter a gyár kapacitása, de egyelőre 10 ezer literrel számolnak, ez a minimum ahhoz, hogy nyereséges legyen az üzemeltetés. Eredetileg napi 15 ezer literrel terveztek indulásból, de a szárazság rossz hatással volt a takarmánytermésre, így a tejmennyiségre is, aminek következtében egyelőre a napi 10 ezer liter az optimális. Varga-Nagy szerint, Hargita Megye Tanácsán kívül, a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium is további támogatást ígért az üzemnek. A szövetkezet vezetője azt is elmondta, hogy mostantól a gazdák szabják meg a tejárat, beleszólásuk van annak alakításába, így a szövetkezeti tagoknak 1,20–1,50 lej közti összeget fizethetnek majd literenként. Akik nem tagok, azoktól is elszállítják a tejet, de csak a piaci árért, azaz 80-90 banit adnak literéért.

Rafai Emil polgármester különleges eseménynek nevezte a gyár újraindítását, hiszen ez új munkahelyeket jelent. „A környék állattartói a gyár két évvel ezelőtti bezárásakor arra ébredtek, hogy nincs kinek eladniuk a tejet. Ezt nem hagyhattuk, és így létrejött egyfajta új összefogás. Székelyföldön ilyen típusú új összefogásokra van szükség, mert hosszú távú hatásuk lehet a térség lakóinak életére. A polgármesteri hivatal, mivel a törvényes lehetőségei ezen a téren korlátozottak, a gazdáknak szervezett szakmai felkészítőket támogatta a szövetkezeten keresztül” – nyilatkozta a városvezető.

A gyár bemutatóján Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul a vállalkozókedv és a tudatos vásárlás fontosságát hangsúlyozta. „Ez a gyárvásárlás azért nagyszerű, mert előtte sok embert kellett meggyőzni arról, hogy ennek van értelme, és sikerült új egységet teremteni. Ez összefogás eredménye, és közös a felelősség is, hogy a terv további része megvalósuljon. Ne hagyjuk, hogy ez az egység megbomoljon, amikor majd menet közben problémák merülnek fel” – mondta a főkonzul, aki szerint a helyi áruk fontosak, és a piacuk megteremtéséhez tudatos vásárlókra van szükség.

Márton István, a megyei tanács vidékfejlesztési egyesületének igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a tulajdonosoknak ezután az lesz a szerepük, hogy jó minőségű tejet állítsanak elő, olyat, amely helytáll a nemzetközi piacon is. Márton István, aki egyben a Hargita Megyei Szarvasmarhatartók Egyesületének elnöke is, elmondta, hogy már a kétezres évek elején felismerték azt, hogy a tejet csak feldolgozott állapotban érdemes értékesíteni. Nem sokkal azután, hogy a csíkszeredai tejipari vállalat eladásra kínálta a gyimesközéploki tejüzemet, felmerült a keresztúri megvásárlása is. Végül a gazdáknak, Gyimesben és a Küküllő mentén is, szövetkezetbe tömörülve sikerült megvásárolniuk mindkét gyárat.

„Ilyen összefogásra még nem volt példa az országban, ennek nagy visszhangja lesz – jelentette ki az egyesületi vezető – Reményeink szerint szeptembertől beindul a keresztúri, a gyimesközéploki pedig egy–másfél éven belül, pályázat segítségével.”

Híres volt a keresztúri tejtermék

A székelykeresztúri vajgyár 1937-ben épült. Az 1948-as államosításig szövetkezeti tulajdonban működött, és termékeit külföldön is értékesítették. Az államosítás után megnövelték a kapacitását, és a rendszerváltásig a csíkszeredai Hargita Tejipari Vállalat alegységeként működött, napi 40 ezer liter tejet dolgoztak fel. 1989 után privatizálták, és az évek során a fenti tejmennyiség egyre csökkent. Az új tulajdonos eladta a gyárat egy multinacionális cégnek, amelynek nem az előállítás volt a célja, hanem az ingatlan értékesítése, így a termelés fokozatosan leállt, majd 2010. április 1-jén bezárták a feldolgozót.

A gyárat megvásárló Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet 2011 februárjában alakult, de az alapítói már 2010 júniusában elkezdtek szervezkedni. A szövetkezet a 2–5 tehenet tartó kistermelők érdekében alakult meg, akikkel egyénenként nem szívesen tárgyalnak a tejfeldolgozók, ezért volt szükség a szervezkedésre. A szövetkezet elnöke szerint a környék tejtermelő gazdái többé nem kényszerülnek arra, hogy a felvásárlóknál kilincseljenek azért, hogy pár banival többet adjanak a tej literéért, hanem mint tulajdonosok bele tudnak szólni az ár alakításába, a szövetkezet sorsába, a döntéshozatalba. Minimum három vagyonrész megvásárlása volt a feltétele a szövetkezeti tagságnak; egy vagyonrész értéke 800 lej, és összesen 2964 vagyonrész van a szövetkezetben.

„Miután felújítjuk a gyár gépparkját, reményeim szerint a vagyonrész értéke egy éven belül a duplájára nő, a későbbiekben pedig tovább növekszik, ami beépül a tagoknak járó év végi osztalékba” – magyarázta Varga-Nagy László.