Közgazdasági Nobel: az első női díjazott

Két amerikai egyesült államokbeli kutató megosztva részesült idén a közgazdasági Nobel-díjban: Elinor Ostrom, az Indiana állambeli Bloomington Egyetem kutatója az ugyancsak amerikai Oliver E. Williamsonnal osztozik az elimerésen és az azzal járó pénzösszegen egyaránt.

Hogy nem ők ketten voltak a legesélyesebbek a kitüntetésre, mi sem jelzi jobban, mint a tény, hogy nagyot kaszálhatott, aki Elinor Ostromra és Oliver Williamsre fogadott, hogy ők kapják az idén a közgazdasági Nobel-díjat. A Ladbrokes angol fogadóirodában ugyanis 50/1-hez lehetett fogadni rájuk. A legesélyesebbnek Eugene Fama amerikai közgazdászt tartották, rá 2/1-hez lehetett fogadásokat kötni.

A kategória első női kitüntetettje, Elinor Ostrom 1933-ban született Los Angelesben. Doktori fokozatot politikatudományból szerzett 1965-ben. Az indoklás szerint a díjat „a gazdasági irányítással, különösképpen a közös erőforrásokkal kapcsolatos elemzéseivel” érdemelte ki. Oliver E. Williamson 1932-ben született a Wisconsion állambeli Superiorban. Doktori fokozatot közgazdaságtanból szerzett 1963-ban. A kaliforniai Berkeley Egyetem professzora. A díjat szintén a gazdasági irányítással, főként „a vállalat határaival foglalkozó tanulmányaival” érdemelte ki.

A Svéd Királyi Akadémia indoklása szerint a két tudós rávilágított, hogy a közgazdasági elemzés módszere a legtöbb társadalmi szervezet vizsgálatára is alkalmas lehet. A gazdasági tranzakciók nem csupán a piacokon mennek végbe, hanem cégeken, egyesületeken, társulásokon, háztartásokon és más intézményeken belül is.

A gazdaságelmélet részletesen feltárta a piacok értékeit és korlátait, de kevés figyelmet fordított más intézményi formákra. Ostrom és Williamson kutatásai viszont azt mutatják, hogy a közgazdasági elemzés társadalmi szervezetekre is vonatkozhat, áll az indoklásban.

Ostrom: nem rossz a közösködés

Elinor Ostrom megkérdőjelezte azt a közkeletű vélekedést, amely szerint a köztulajdonban lévő erőforrásokkal szükségképpen rosszul sáfárkodnak, ezért a legjobb ezeket központi irányítás alá vonni vagy magánosítani.

Számos vizsgálatával – például közlegelők vagy erdők közösségi használatával kapcsolatos esettanulmányokkal – Ostrom kimutatta, hogy a közös erőforrások hasznosítása nem ritkán jobb eredményt hoz annál, mint ami a bevett elméletekből következne.

A kutató rámutatott, hogy az erőforrások használói gyakran kifinomult döntéshozó és ellenőrző mechanizmusokat alakítanak ki a konfliktusok kezelésére, és azonosította a sikeres együttműködési kísérletek közös vonásait, szabályait – fogalmazott a díjról döntő testület.

Williamson és a piac hátrányai

Oliver E. Williamson kutatásaival igazolta, hogy a piac és a hierarchikus felépítésű szervezetek – mint például a vállalatok – irányítási szempontból egymás alternatívái, és az érdekkonfliktusok megoldási módozatait tekintve jelentősen különböznek egymástól.

A piac hátránya, hogy gyakran a kicsinyes alkudozást és a vitát ösztönzi, a hierarchikusan szervezett vállalatoknál pedig a vitákat eldöntő hatalommal való visszaélés lehetősége a visszahúzó erő.

A szabad versenyre alapozott piacok viszonylag jól működnek, hiszen az eladó és a vevő más partner után nézhet, ha nincs meg köztük a kellő összhang, amikor azonban korlátozott a verseny, a vállalatok alkalmasabbak lehetnek a konfliktusok kezelésére. Williamson legfőbb – adatokkal is igazolt – állítása mindebből következően az, hogy „a gazdasági szereplők hajlandósága a tranzakciók vállalaton belüli végrehajtására az adott tranzakció viszonyulási sajátosságainak jellegétől függ” – áll az indoklásban.

Mint ismeretes, tavaly Paul Krugman, a Princeton Egyetem profeszszora részesült a rangos közgazdasági elismerésben. Krugman kitüntetése kapcsán sokan politikai döntésről beszéltek, a New York Times publicistájaként is ismert tudós ugyanis a Bush-kormányzat, illetve a neokonzervativizmus egyik legnagyobb kritikusa volt a tengerentúlon.

Az egyik legnépszerűbb közgazdasági blogot jegyző Krugman nagyon komolyan bírálta az amerikai pénzügyi kormányzatot is, mert szerinte meg kellett volna menteni az összeomlástól a Lehman Brothers befektetési bankot és brókercéget is, így ugyanis nem ingott volna meg világszerte a bizalom a pénzintézetekben.